Füstölgés a füst ellen

Az ember füstölgő lény. Egyre biztosabb vagyok benne, hogy lényegéhez tartozik a füstölés. Mert itt van, azaz volt, teszem azt az ősember. Azt mondják, feltalálta a tűzgyújtást. Dehogyis, kérem! A füstöt. Már genealógiailag is előbb ismerte meg ez utóbbit. Először a füst kavargott, amikor két fát addig dörzsölt egymáshoz, mígnem a súrlódás melegétől egyszercsak lángra lobbant a száraz tapló vagy fű. Majd később tűzzel-füsttel tudatta a többi élőlénnyel, hogy itt emberek vannak, jó lesz vigyázni, távol maradni. Aztán füstjelekkel üzent embertársainak nagyobb távolságra.Csoda-e, hogy ma is elválaszthatatlanul összeforrott a füst az emberrel? Olyannyira, hogy még a halálában is szerepet játszik. Épp nemrég hallottam, hogy még a legfejlettebb környezetvédelmű országokban, Svájcban, Franciaországban is száz ember közül hat a füst miatt hal meg. Nem füstmérgezést szeved – van olyan is –, de a közlekedés által termelt füstgázok miatt fellépő légzőszervi betegségek, főleg rákos daganatok okozzák halálát.S ahol még környezetvédelmi kultúra sincs... Például a lakótelepi ház előtt ontja a füstöt egy autó, amelynek már régen a rozsdatemetőben kellene lennie. Talán kihúzva felejtette a szívatót a gazdája, vagy éppenséggel nincs a járgánynak alapjárata, s így tartja fent a folyamatos motorműködést? Ki tudja? S ki kérdezi? Mióta egyszer hasonló esetben az esti szürkületben egy ilyen füstokádó berendezés ablakán bekopogtam, s a tulajdonos letekerte az ablakot, amelyen át sűrű cigarettafüst tört a magasba, már én sem teszek fel kérdéseket. Aki ennyire semmibe veszi saját egészségét, attól elvárható-e, hogy mindannyiunkét figyelembe vegye? A már említett országokban egyenesen tiltják az álló jármű motorjának a működtetését. Sok helyen még a közlekedési lámpáknál is javasolják, hogy amíg pirosat mutat, kapcsolják ki a motort. A járó autókat meg... Róluk is van egy élményem, jó harmincéves.Az Alpok egyik sztrádáján ment a füstölgő teherautó, éppen előttünk. Lemaradtunk tőle a kis Fiattal, nem szeretjük a kipufogógázt. Hamarosan motoros rendőr előzött meg bennünket, s úgy látszik, a teherautót is. Mert a következő parkolóban azt láttuk, hogy a sofőr már szereli is le a rendszámtáblát. Lehet, hogy ő is felsorolta a bajait, hogy ócska a jármű motorja, hogy ő nem tehet a tulaj mulasztásáról, hogy nem lehet porlasztót kapni, hogy nézzék meg, itt a környezetvédelmi igazolása, de egy biztos: hatástalanul pereghetett le a rendőrről. Azóta is kíváncsian lesem, mikor érjük utol például ebben az osztrákokat. Annyira taksálom lemaradásunkat, ahány év eltelt azóta. Most harmincnál járok. E furcsa számlálásnak majd akkor lesz a vége, ha itthon is meglátom az első ilyen esetet. Akkor elmondhatom – nem azt, hogy megálljunk, mert itt van már a füstmentes Kánaán – de azt, talán mégsem törvényszerű a mostani helyzet. Remélem, ebből nem lesz füstbe ment terv.