Greenwich feneketlen zsákja

A világ nyolcadik csodájának indult, de az évezred utolsó nagy tévedéselett. A londoni Millennium Dome közelebb van Párizshoz, mint Glasgow-hoz, és ez a gigantikus kupola üzemeltetőinek bevételein is erősen érződik.A tekintélyes PricewaterhouseCoopers könyvvizsgáló cég jelentését követően a héten azt pedzegették a brit lapok, hogy a csőd szélére került Dome igazgatói a brit társasági törvények értelmében akár bírósági eljárásra is számíthatnak. A parlamenti ellenzék vizsgálóbizottság felállítását sürgeti, miközben a britek azon töprengenek, hogyan lett a világot rengető látványosságnak szánt jurtából országos botrány.Lélegzetelállító látvány, különösen az éjszakai rivaldafényben. Mint valami futurista film űrállomása egy távoli bolygón. De nappal is lenyűgöz hatalmas arányaival, tizenkét gigászi sátorkarójával, amelyek a sok ezer tonnás, üvegrostból készült „ponyvát” tartják a magasban. Központi arénája körül 10 000 néző foglalhat helyet.Amikor 1997-ben, John Major konzervatív kormánya idején hozzákezdtek építéséhez, Michael Heseltine, az akkori miniszterelnök-helyettes volt a nagy vállalkozás gazdája. A konzervatív párt számára az 1997. májusi választási vereség talán egyetlen vigasza volt, hogy Tony Blair és új munkáspárti kormánya szívvel-lélekkel magáévá tette a Dome ügyét, s Heseltine helyett Peter Mandelson energikus vezetése alatt – minden ellenkező jóslat ellenére – 1999 szilveszterére elkészült az épület, London millenniumi emlékműve.Ma arról folyik a vita, hogy lebontsák-e, vagy sikerül építési költségeinek töredékéért dobra verni. Greenwichben, ahol épült, az a mondás járja, hogy a világ nyolcadik csodája, mert csodálatos módon tűntek el a beleölt százmilliók.Amikor tavaly Göncz Árpád köztársasági elnök hivatalos látogatása során megtekintette a Millennium Dome-ot, a szakmai, statikai és épületgépészeti szempontból valóban látványos óriás jurta lényegében már készen állt. Akkor jelentették be, hogy 2000. augusztus 19-én és 20-án magyar napokat rendeznek a Dome-ban. Mire 2000 augusztusában London magyarságának jelentős hányada a Dome-ba tódult, már minden titokról lehullott a lepel.Központi arénája mellett még három kisebb színpad működik – ezeken folytak két napon át a magyar napok zenés, táncos bemutatói is, amelyeket a naprakész technikával működő audiovizuális berendezések segítségével nemcsak a színpadok előtt ülők vagy ácsorgók, hanem a kiállítási térségekben sétálók, büfékben étkezők is láthattak-hallhattak.A kiállítási térségeket nagyvállalatok szponzorálják. A bemutatók részben tudományosak, részben történeti tárgyúak. Legnevezetesebb talán a „Body Zone”, ahol az emberi test belsejét jelképező műanyag folyosókon és barlangokban barangolók agyafúrt hanghatások kísérete mellett a fontosabb emberi szervek működésével ismerkedhetnek meg.Mindez azonban három és fél hónap múlva befejeződik. Addig tart a szponzorálás, addig lehet a gyorséttermekben, kerthelyiségekben étkezni, a központi aréna és a színpadok előadásait csodálni, a termeket, térségeket kibérelni. Attól kezdve majd üresen tátong, eladó vagy bérbe vehető a Dome. És itt van a bökkenő. Ezért a sok vita és a kölcsönös vádaskodás.A Millennium Dome-mal nem az a baj, hogy ötlettelen, csúnya vagy unalmas, hanem az, hogy rossz üzlet. Felépítése nyolcszázmillió fontba került, igaz, ebbe beletartozik a londoni metróhálózat kiterjesztése is, ugyanis az épület gépkocsival úgyszólván megközelíthetetlen. A belső terek berendezése csaknem egészében magántőkéből jött létre, míg az építkezés költségeit az országos lottó bevételeiből fedezték. Az üzleti terv az volt, hogy ha a millenniumi év tizenkét hónapja alatt 12 millió látogatója lesz, akkor a befektetés megtérül. A baj az, hogy az eddigiek alapján legfeljebb négymillió látogatóra lehet számítani. Ezeknek java része is csak a nagylelkű koncessziók hatására rándul ki Greenwichbe, ugyanis az iskolák, családok és nyugdíjasok árengedményt kapnak. A belépődíj rendkívül drága, több mint 20 font (8500 forint). Két felnőtt és két gyerek után csaknem hatvan fontot kell fizetni. Egy-egy látogatót több mint 130 fonttal szubvencionál a Millennium Dome Company, a Dome-ot igazgató vállalat. Ezért mondják sokan a Dome-ra, hogy olyan, mint a világmindenség „fekete lyukai”, amelyek mindent magukba szívnak és eltüntetnek. Feneketlen zsáknak is nevezhetnénk, amelyben az eredeti ráfordításon túl még közel hétszázmillió tűnt el.A legutóbb vihart éppen az kavarta, hogy a soron kívül kiutalt 43 millió font után szeptembertől további 47 milliót kapott a millenniumi bizottság, amely a lottóból és egyéb forrásokból származó összegeket kiutalja a Dome-ot működtető vállalatnak. Az előző, 43 milliós összeget mintegy előleg gyanánt kapta, mert úgy volt, hogy a japán Nomura Bank 105 millió fontért megvásárolja a Dome épületét. Csakhogy a Nomura kihátrált az ügyletből, mert nem érezte biztosítottnak, hogy további ráfordítások nélkül jövedelmezővé tegye. A Temze egyik kanyarulatában álló épület területe a környező térséggel együtt az English Partnership vállalat tulajdona. Felmerült az a gondolat, hogy a vállalat úgy tudja a legjobban felhasználni ezt a területet, ha az elmúlt évezredet ünneplő Dome-ot lebontja még az új évezred első évében. Ennél tetszetősebb elgondolás a Legacy nevű vállalaté, amely a Cambridge környékén épült „Science Park” és a kaliforniai „Siheon Valley” mintájára a legkorszerűbb elektronikai, informatikai, távközlési technológiákra alapozott üzemek csoportját telepítené a Dome helyére.Mindez azonban csak elképzelés. Akik jártak a Dome-ban, még akkor is túlzásnak találják Tony Blair jóslatát, amely szerint a világon nem lesz ehhez fogható élmény, ha egyébként elégedettek azzal, amit láttak. Akik nem jártak ott, azt mondják, hogy túl drága. Az ország északi részében lakók rámutatnak, hogy közelebb van Párizshoz, mint Glasgow-hoz. A látogatók sokallják a belépődíjat, az intézmény mégis ráfizetéssel működik. E pillanatban úgy látszik, hogy a Millennium Dome volt az évezred utolsó nagy tévedése.