Hagyományaira építkezhet a modern polgárváros

Szombathely Nyugat-Magyarország regionális központja kíván lenni, és nem politikai botrányokkal szeretné felhívni magára a figyelmet – fogalmazott a Magyar Nemzetnek adott interjújában Szabó Gábor, a Fideszből kizárt, de továbbra is a polgári koalíció által támogatott polgármester. Szerinte az úgynevezett nyelvvizsgaügyet a megbuktatására találta ki az MSZP-s, SZDSZ-es ellenzék, ám akciójuk nem sikerült, s a helyi lakosság körében is visszhangtalan maradt. Az önkormányzat vezetője a városban soha nem látott fejlődést remél, ám a modernizációval egy időben a település évezredes hagyományait is felélesztené.– Egy három évtizedes álom vált valóra nemrégiben Szombathelyen, ahol a millennium megünneplésével egy időben, 1969 óta először újra megrendezték a Savaria Karnevált. Mit jelent ez a városnak, Magyarország egyik nyugati kapujának?– A legszebb kultúrvárosi tradícióink felevenítését jelenti, miközben 40 ezer ember vonult ki a város utcáira. Az újjáélesztett esemény, amelyet harmincegy éve MSZMP-határozattal tiltottak be, megmozgatta a lakosságot és a környéken élőket. Kétezer éves hagyományaink vannak: Savaria-Szombathely Magyarország, illetve Közép-Európa legrégebben lakott települése. A várost Krisztus után 50-ben alapította Claudius császár, és keresztény hagyományaink sem az államalapítással kezdődtek, hanem valamikor a IV. században. Itt született Szent Márton. Az iránta érzett tiszteletből Nagy Ká-roly – aki járt itt – az akkori Savariát a VIII. századi Frank Birodalom térképén is feltüntette. A honfoglalást megelőző időszakban ebben a térségben településnév sehol másutt nem található. Erre mi szombathelyiek rendkívül büszkék vagyunk. Olyan történelmi emlékeink vannak, amelyek más magyar városoknak nincsenek. Így például az Iseum, az Isis-kultuszt ábrázoló szentély vagy a borostyánkő út, amely „összeköti Rómát és az Északi-tengert”. Ezek olyan emblematikus értékek, amelyeket jobban ki kellene használni. A római és keresztény hagyományokra a XXI. században is építkezhet a modern polgárváros. A korábban jellemző kereskedelmi turizmus helyett a térség vonzó idegenforgalmi, kulturális központjává kívánjuk fejleszteni Szombathelyet. Választási programba foglaltuk, hogy az alvóváros helyett egy vidám kultúrvárost teremtünk. A nyár végi karnevál bizonyította, hogy Szombathely tudönfeledten ünnepelni. A „vasfüggöny” évtizedekig elzárta városunkat a fejlődés elől. A jelenlegi kormányzat vidékbarát politikája révén viszont jelentős összegekhez jutottunk. A várost és a megyét vezető polgári koalíció az elmúlt másfél évben annyi központi támogatást szerzett, amelyre huszonöt éve nem volt példa. A forintmilliárdokból megkezdhető a várost elkerülő út, az új levéltár és a könyvtár beruházása, továbbá PHARE-támogatással megvalósult az ipari park korszerűsítése is. Mindez a millennium évében a mindennapi életben is minőségi fejlődést hoz a város 85 ezres lakosságának, illetve a mintegy 40 ezres lélekszámú agglomerációnak.– Szombathely az elmúlt években mégis inkább önkormányzati botrányaival hívta föl magára a figyelmet. Az ön nyelvvizsgaügyével hónapokig foglalkoztak a médiumok, a Fideszből kizárták, legutóbb pedig a polgármestereknek törvény szerint járó illetményemelést vette le a napirendről az egyébként „polgári többségű” városi közgyűlés.– A szocialista–szabad demokrata ellenzék botránypolitizálást folytat. Ha az illetményemelés kapcsán az alpolgármesterrel kimegyünk a tárgyalóteremből, a baloldal tizennégy szavazattal többségbe kerül a huszonkilenc tagú testületben. Nyelvvizsgaügyben a mai napig nem tudtak semmit sem rám bizonyítani. A névtelen feljelentők, akik a „közélet szatírjaiként mosolyognak a bokorból” – megvádolhatnak, meghurcolhatnak bárkit, bármikor. Miért törvényszerű, hogy a megvádoltnak kellene tisztáznia magát, akárcsak a Pelikán elvtársak korában? Az ellenzék folyamatosan a vádakat sulykolta az országos sajtóban, s azt meg sem kérdezte senki, hogy miről írtam a doktori disszertációmat, amelyet summa cum laude védtem meg. A nyelvvizsgaügy tulajdonképpen csak egy receptúra ahhoz, hogyan lehet ellehetetleníteni egy polgármestert. Ennek ellenére nem tudtak lemondatni. Két éve 12 600 szavazattal választottak meg, a választópolgárok közel fele rám voksolt öt jelölt közül. Az utánam jövő MSZP-s, illetve SZDSZ-es jelölt együttesen kapott ennyit, és ez óriási legitimitást ad. Úgy érzem, a választópolgárok bizalmát továbbra is élvezem, ugyanakkor ilyen erős balliberális ellenzéki nyomás talán az egész országban nem tapasztalható, mint Szombathelyen. A Fidesz megyei szervezete a botrányok miatt valóban kizárt a pártból, ám a városiak mellettem állnak. Azóta – az alpolgármesterrel együtt – a független képviselők közé tartozom, de a polgári koalíciót nem hagytam el. Nyolc évig SZDSZ-es vezetés volt itt, ám ők az 1998-as választáson csúfosan megbuktak. Ismeretes, volt egy népszavazás is, amely a belvárosban, a barokk városrész közvetlen közelében épített benzinkútról szólt. A szavazók közül 16 ezren mondtak nemet erre és a korábbi városvezetés korrupciógyanús ügyeire. A polgári koalíció viszont abban hibázott, hogy akkor sem próbálta meg felgöngyölíteni az ilyen botrányos ügyeket, amikor lehetőség lett volna rá a ciklus elején. Konszenzusteremtő kísérleteink ellenére az ellenzék azóta is a destruktivitás jegyében politizál.– A választási ciklus félidejéhez közeledve végzett-e számvetést, mi valósult meg a korábbi ígéretekből?– A polgári pártok szombathelyi képviselőinek választási programjára épülő ciklusprogram tartalmazza a város „kitörési pontjait”. A főbb városfejlesztési elképzeléseket 2002-ig befejezzük, illetve elindítjuk, azonban először az önkormányzat gazdálkodását kellett rendbe tenni. A 11,5 milliárdos költségvetésünk soha nem volt ilyen stabil, mint most. A korábbi pazarló gazdálkodást felváltottuk az úgynevezett feladatfinanszírozással, és szigorú takarékosságot követeltünk meg a polgármesteri hivatalban és az önkormányzati intézményeknél egyaránt. A helyi „Bokros-csomag” áldozatokat követelt, azonban büszkén mondhatom, hogy egyetlen iskolát, óvodát, szociális intézményt sem zártunk be. Korábban voltak itt bölcsődebezárások, s most túlzsúfoltak a bölcsődék. Hozzáteszem, az önkormányzatokat érintő szja-elvonás mintegy 300 millió forintos bevételkiesést jelentett, mégis megállítottuk az eladósodást. Az előző ciklusok privatizációs bevételei évente meghaladtáka másfél milliárd forintot.Az üzlethelyiségeket és abérlakásállomány jelentős részét eladták, ám az önkormányzat nem sáfárkodott jól ezzel a vagyonnal. Érdemben nem építettek újat, csupán a régi ingatlanokba, például az elavult sportcsarnokba „öltek” súlyos százmilliókat. Az 1998-as váltás után gyakorlatilag üres kasszával kezdtünk, és megörököltünk jó néhány nagy összegű kötelezettségvállalást. Az általunk felelőtlennek tartott önerős beruházásokat mégsem állítottuk le, mert a kártalanítási költségek súlyosan megterhelték volna a büdzsét. Befejeztük például a Brenner körutat, amelynek felújítása 400 millió forintba került. A modern sugárút egyébként nagyon szép, csakhogy az önkormányzati beruházáshoz állami támogatás nélkül fogtak hozzá a korábbi illetékesek.Választási ígéreteink közül először a lakásproblémát enyhítettük: megháromszoroztuk az első lakáshoz jutók kamatmentes támogatását. Országos viszonylatban a szombathelyi lakások a legdrágábbak közé tartoznak. Ez nemcsak a nyugati határszéli helyzetből adódik, hanem – tömeges ingatlanvásárlásaik révén – a külföldiek is jócskán felverik az árakat. Most egy otthonteremtésre készülő kétgyermekes fiatal család 1,2 millió forintnyi kamatmentes kölcsönt kaphat az önkormányzattól, és ez az országban egyedülálló. A város másik fő gondját a tíz-tizenöt éve elhanyagolt úthálózat okozza, főként a családi házas övezetekben. Ezért a helyi útalapot is megháromszoroztuk; a múlt évben 62 utcát újítottunk föl, s ez ugyancsak több annál, amennyit aszfaltozásra fodítottak az elmúlt nyolc évben összesen. Eközben Orbán Viktor miniszterelnök ígérete nyomán megkezdődött az autópálya-kapcsolat kiépítése is. Szombathelynek egyetlen esélye – ezt az itteni multinacionális cégek is szorgalmazzák – a Bécs–Graz autópálya és a város összekötése. A költségek elérhetik a tízmilliárd forintot, s ehhez kell a központi támogatás.– Az erőteljes fejlesztések, a terjeszkedő bevásárlóközpontok nem veszélyeztetik-e a város közbiztonságát, lakóinak nyugalmát, s kellő figyelmet fordítanak-e a környezetvédelemre?– Túlzás nélkül állíthatom, hogy az országban Szombathelyen a legjobb a közbiztonság. A munkanélküliség – többek között az idetelepült nemzetközi cégeknek köszönhetően – nagyon alacsony, mintegy 4,5 százalékos. A város gazdasági ereje tükröződik az önkormányzat iparűzésiadó-bevételén, amely eléri az évi kétmilliárd forintot. Bevásárlóközpontokat építeni a belvárosban nem lehet, ezért a jelentkezők a város szélén, zöldmezős beruházásként építkezhetnek. Szerencsére az ipari parki vállalkozások többsége nem környezetszennyező, főprofiljuk az elektrotechnika.– Az önkormányzat milyen tervekkel készül a ciklus második felére?– A várospolitikát a következő két évben az idegenforgalom funkcióváltásához igazítjuk. Az árak kiegyenlítődése miatt a bevásárlóturizmus visszaszorul, helyette konferenciák szervezésére, kulturális események minél színvonalasabb rendezésére összpontosítunk. A magánvállalkozók is váltottak, s egyre jobbak a szolgáltatások. Nem adtuk fel lakásépítési terveinket sem. A bérlakásállomány növelésére sorházas, viszonylag olcsóbb fenntartású otthonok építésére van szükség. Mivel Szombathely a középiskolák városa is, oktatási hálózatunk színesítését, bővítését tervezzük. Egyik legnagyobb eredményünk lenne, ha sikerülne felépíttetni a város rég várt színházát és egy új sportcsarnokot. Az EU-csatlakozás, illetve a nyugat-dunántúli térség fejlesztése kapcsán arra készülünk, hogy mi leszünk a Nyugat-Pannon EU-régió egyik meghatározó kereskedelmi és kulturális központja.