Ideál és karrier

Thomas Bach lélegzetelállító sportdiplomáciai pályafutásának újabb állomásához érkezett. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság tagjai megnyugtató fölénnyel – hatvannégy szavazattal, harminckettő ellenében – neki szavaztak bizalmat a japán Chiharu Igayával szemben, és megválasztották a NOB alelnökének. Az 1976-ban Montrealban a tőrcsapat tagjaként olimpiai aranyérmet szerző Bach a harmadik német, aki ilyen felelősségteljes feladatot kapott.A negyvenhat esztendős Thomas Bach olimpiai karrierje páratlan az ötkarikás mozgalom történetében. Az 1981-es olimpiai kongresszuson Baden-Badenben beválasztották az újonnan alakult atlétikai bizottságba. A több nyelven beszélő ügyvéd azonnal felhívta magára Juan Antonio Samaranch elnök figyelmét, aki hamarosan kijelentette: „Thomas a bizottság egyik legjobb tagja. Fényes jövő áll előtte.” A magát gazdasági feladatokra specializáló jogász az olimpiai mozgalom egyik legjelentősebb pillanatában lépett fel a színpadra, akkor, amikor a NOB végleg megindult a milliárdos vállalkozáshoz vezető úton. A Hamburgban megjelenő Der Spiegel hírmagazin a következő formában karakterizálta a termetre kisnövésű, de céltudatosságában rendíthetetlen óriásnak számító Bachot: „Ajkán az olimpiai ideálok, szívében a karrier, fejében a pénztárgép.” A fiatalember lehetőségeit hazai támogatója, Willi Daume is felismerte, és 1991-ben lemondott NOB-tagságáról Thomas Bach javára, aki ettől a pillanattól kezdve feltartóztathatatlan menetelésbe kezdett, mindig maga mögött érezve Samaranch elnök jóindulatát. A volt spanyol diplomata sorozatosan nagy bizalmat feltételező feladatokat bízott rá: helyet kapott a befolyásos jogi és marketingbizottságban; átvette az olimpiai játékokért folyamodó városok alkalmasságát felülvizsgáló bizottság vezetését; kinevezték a Nemzetközi Sporttörvényszék fellebbezési kamarája vezetőjének, ami a sportban a legmagasabb bírói pozíciónak felel meg; a Salt Lake City kapcsán kirobbant botrány után ő vezette a reformokért felelős jegyzőkönyveket. A most Sydneyben elért megtisztelő elnökhelyettesi tisztséggel elvitathatatlanul azok közé került, akik – előbb vagy utóbb – joggal reménykedhetnek az elnöki tisztségben is. Bach mindeddig soha egyetlen kijelentésével sem célzott arra, hogy a Samaranch-örökségre pályázó személyek közé sorolja magát, mindig diplomatikus ügyességgel tért ki az ilyesfajta kérdések elől.