Magyar mázli

A tiltott gyümölcs édesebb. És veszélyesebb is, ha a szerencsejátékról van szó, hiszen leginkább csak veszíthet, aki Fortuna illegális vámszedőinél próbálkozik.Jobbról balra, balról jobbra és keresztbe jár a játékvezető keze, zsonglőröket megszégyenítő ügyességgel. Legény legyen a talpán, aki képes valamennyi mozdulatot nyomon követni, holott ez lenne a lényeg az itt a piros, hol a piros íratlan szabályai szerint.– Gyere közelebb, testvér! – invitál némi szórakozásra a mester, hívogató szavainál azonban barátságosabb gesztus lenne, ha a tempót mérsékelné, esetleg megborotválkozna vagy megmosdana, netalán tiszta ruhát öltene.De ni, mégis akad vállalkozó – szintén borotválatlan, mosdatlan és koszos –, aki ezer forintját kockára, látását pedig próbára teszi. És nyer, természetesen. Négy-öt hasonszőrű figura lebzsel a kartondobozból nemesített asztal körül, lassacskán mindannyian ringbe szállnak – és nyernek, természetesen. A szerencseszéria azonban csak addig tart, amíg egy, a sikerében biztos idősebb úr is megmérettetik. És veszít, természetesen. Előbb ezer forintot, majd még kettőt. Pedig biztos, hogy ott volt, motyogja, ám hangoskodni nem mer, s csak százméternyi távolságból rázza vádlón az üresen maradt bevásárlószatyrát.Ez lenne a vidéki módi. Az elv Budapesten is hasonló, csakhogy a fővárosi pirosozók inkább a külhoni turistákat veszik célba, mivel a kikapcsolódásra vágyó külföldiek könnyen kaphatók egy kis balkáni kalandra, s a veszteséget is jobban tűrik. Ami Budapesten és a vidéki piacokon is azonos, hogy a pirosozók esélyt sem adnak a játékosoknak. Leggyakrabban egyszerű ujjtechnikai bravúrokkal tévesztik meg a polgárokat, de bevett szokás az is, hogy hirtelen száznyolcvan fokkal elforgatják az asztalt, miközben elterelik a játékos figyelmét. Az itt a piros az utóbbi időszakban mégis háttérbe szorult – köszönhetően az idegenforgalmi gócpontokon kiépített térfigyelő rendszereknek –, s átadta helyét a „minden egy százas” zöldségárusításnak.Az illegális szerencsejáték ideális helyszíne a lóverseny. A szerencseipar ezen ágát mindig is valamiféle misztikus köd övezte, a közfelfogás szerint elveszett ember, aki beteszi lábát az ügetőre. Pláne, ha fogadását nem a hivatalos szerveknél, hanem zugbukmékereknél köti meg. A zugbukmékerek a nagyon szegény és a nagyon gazdag ügyfelekkel kötnek üzletet. Az előbbiek akár egyetlen forint nélkül is tippelhetnek, míg az utóbbiak az előírások szerinti nyereményosztás szabályait kívánják megkerülni.A pénztár legfeljebb negyvenszeres szorzóval fizet, ráadásul egy futamon csak a fogadásokból befolyt összeg hetven százalékát osztják szét, vagyis túl nagy téttel nem érdemes játszani, mivel a legváratlanabb befutó esetén sem bővül a tippelők között fölosztható keret. Illegális fogadáskor viszont akár egymillió forintra is kifizetik a negyvenmilliós nyereményt, elméletileg.A zugbukmékerek hitelt is adnak az arra érdemeseknek, tehát a játékosok akár egy fillér nélkül is megtehetik tétjeiket. Ha ügyesen tippelnek, ugyanúgy megkapják nyereményüket, a zugbukmékerek azonban jól tudják, hogy akinek üres a pénztárcája, az rosszul játszik, fölöslegesen kockáztat, és veszít. A fogadásokat természetesen semmiféle írás nem igazolja, ennek ellenére nagyon ritkán fordul elő, hogy az adós nem rendezi tartozását. A lóversenypályák ismerői szerint a zugbukmékerek a forgalom 20–30 százalékát viszik el. A három-négy nagymenő mellett úgynevezett egyforintos kisbukik is dolgoznak, akiknél valóban akár egy forinttal is fogadhatunk.A lóversenyzés másik, inkább baráti társaságok által kedvelt, s ezért félillegálisnak nevezhető játékformája az írás. Az írásban részt vevők a hármas befutó osztalékára tippelnek, s az nyeri a mindenki által betett összeget, aki a legközelebb jár a végeredményhez.A Szerencsejáték Felügyelet sem az itt a piros, hol a pirost, sem a zugbukmékereket nem ellenőrizheti. A felügyelet tevékenységét a szerencsejátékról szóló törvény szabályozza, amely egyben meghatározza a legális szerencsejáték, a tiltott szerencsejáték fogalmát, és szól a lehetséges szankciókról is.Magyarországon a számsorsolásos lottójátékok, valamint a tippmix típusú fogadások szervezése állami monopólium. A lóversenyfogadást, a kaszinók üzemeltetését, valamint a kaparós sorsjátékok forgalmazását viszont koncesszióba adhatja az állam, míg a tombola és a játékautomaták működtetése szigorúan szabályozott, ámde liberalizált játékforma.Előfordulhat, hogy valamely iskolai bál szervezői a jogszabály elégtelen ismerete miatt illegálisan bonyolítják az est fő szenzációjának számító száraz pezsgőért folytatott küzdelmet. Tombolából ugyanis mindössze ezer darab hozható forgalomba, a cetliket csak a helyszínen lehet árusítani, ráadásul a bevétel – amelynek nyolcvan százalékát nyeremények beszerzésére kell fordítani – nem haladhatja meg az ötvenezer forintot.A honi tapasztalatok alapján a kaszinók üzemeltetői betartják az előírásokat: e téren a törvény 1991-es kihirdetése óta csak kisebb szabálytalanságok fordultak elő. Több gondot okoznak a nyerőgépek tulajdonosai, hiszen Magyarországon harmincnégyezer játékautomata-helyen mintegy harmincezer gép működik legálisan. A hatóság 1999-ben közel harminc esetben tett feljelentést engedély nélküli üzemeltetés miatt. Nehezíti a felderítést, hogy az automaták tulajdonosai a gépeket ide-oda szállítják az országban, ráadásul gyakori, hogy az illegális automaták engedéllyel rendelkező helyiségekben működnek.Az elmúlt tíz esztendőben tiltott lottójátékról, fogadásról, kaszinóról a Szerencsejáték Felügyelet nem szerzett tudomást. A kaparós sorsjegyekkel 1995 után volt némi gond, mivel jó néhány sorsjegy a játékforma liberalizációjának megszűnését követően is piacon maradt. A rendszerváltást követően ez a nyerési lehetőség olyannyira népszerű volt, hogy közel harminc szervező negyvenféle sorsjeggyel állt a sorsuk jobbra fordulásában bízók rendelkezésére. A kaparósdömpinget jellemzi, hogy a Szerencsejáték Felügyelet munkatársai még idén augusztusban is találkoztak lejárt engedélyű sorsjeggyel.