Prágai üdvözlet

Olimpia idején nem szívesen utazik az ember. S ha már muszáj, napokra előre beprogramozza videóját, hogy kedvenc sportolóinak viadalát nehogy elszalassza. Ma már hétköznapi dolog ez, a mesterséges intelligencia világában borsónyi csipek elégítenek ki mindenféle igényt, mit ember kitalálhat. Prágába utazásom előtt felkerekedtem hát, hogy a közeli hipermarket megaboltjában (tudják, a legjobb választás!-ként hirdeti magát) kazettát vásároljak a képmagnóba. Ötfélét kínáltak a négyórásból, ismert márkanév mindahány, gondoltam, mindet kipróbálom. Csak a kasszánál derült ki, hogy fillérre ugyanannyiért mérik az összeset. A kasszásnő csak mosolygott, amikor megkértem, magyarázza már el a náluk tapasztalható árpolitika lényegét. Érdekelt volna ugyanis, hol a fogyasztót segítő, az ország gazdaságát felvirágoztató, mindenható verseny, merre található a választás szabadsága, ha nemzetközi cégek egyentermékét vehetem meg egyenáron. Ez volna a sokszínűség, az üdvözítő érték–ár arány?Azóta sem tudom, hogy árkartell áldozata lettem-e, vagy netán ugyanazt árulják nekem a multik, különbözőképpen csomagolva (hazai, esetleg kelet-európai termék ebben a műfajban nem volt a polcokon). Hiába vizsgáltam át tüzetesen a feliratokat, nem derült ki, hogy Kínában, Latin-Amerikában vagy a Dunántúlon dobozolták-e szorgos kezű, ám igen olcsó bérű névtelenek. Csak a jól bereklámozott márkanévre, az anyacég országjelére és az önajnározó szövegre jutott hely a csomagoláson. Most a cseh fővárosban vagyok, s mialatt a nagyhatalmak pénzügyi urai a jövönkről döntenek, utcai harcok dúlnak a rendőrség és a világméretű globalizáció ellenzői között. Pár perce egy amerikai tulajdonú óriásboltban megvásároltam egy zöld-foki-szigeteki énekesnő, Cezaria Evora Franciaországban rögzített kompakt lemezét – dollárra átszámolva fillérre ugyanannyiért adják, mint Budapesten. Egy internetcaféban írom ezeket sorokat, a szomszéd géphez csipkeharisnyás, transzvesztitának öltözött tüntető telepedett, és gázmaszkját a monitor tetejére téve lelkes villanylevélben számol be barátainak a kapitalizmusra mért hatalmas csapásról. Az éjjel összetörték a gyorséttermeket, bezúzták a Mercedes-szalon és pár óriásbank kirakatát (Nyugat-Európában ismeretlen márkájú üzletet nem bántottak), de amikor megszomjaznak, nem helyi üdítővel, hanem kólával keresik az enyhülést. Ismerősömtől tudom, matematikusok, kiptográfusok és programozók hada dolgozik azon szerte a világon, hogy a majdani virtuális pénz lenyomozhatatlan legyen, mert állítólag alapvető emberi jogokat sért, ha mesés vagyonok pillanatok alatti elektronikus tranzakciójánál tudni lehet, kié volt a summa, mikor és hogyan szerezte.A tüntetőket különben nagyon korrektül verték szét, a CD jól szól, a videó rögzítette a sportversenyeket, s ha Önök ezt olvassák, akkor az e-mailek is időben megérkeztek.