Senki többet, először

Tömve a Polgár-galéria Váci utcai terme. A közönség soraiban akadnak öregek, fiatalok,gazdagok és szegények. Egy közös vonásuk van: mindannyian Magyarországrövidesen megkezdődő legdrágább licitjérekíváncsiak. Nem sokáig. Harc nincs, egy férfiegyedüli licitálóként azonnal elviszi a 44 millióforintra taksált festményt, amelynek alkotójamáig vitatott. Zavar a sorok között.Kedd délután öt óra. Hatalmas nyüzsgés, telt ház a Polgár-galériában. A megjelentek túlnyomó többségét a vélt Murillo, a 116-os tétel tartja lázban. De addig még kalapács alá kerül 115. Kikiáltó és galériatulajdonos láthatóan csak előjátéknak tartja a több mint száz licit levezénylését, különben nem indítana egy 120 ezer forintra taksált képet 20 ezerről. Sebaj, mondja. Kell valakinek 20 ezerért? Vicces hajlama ezután is többször megnyilvánul. Egy Deák-Ébner által szignált gigantikus képet (ketten alig bírták felcipelni a pulpitusra) így vezet fel: „Kell valakinek ez a nem panelba való kép?” Derültség a teremben. Az 54. tétel kőkemény szocreál, amit többen sérelmeznek az első sorokban. Polgár reakciója: „Hallom, sziszegik az első sorban, hogy ez szocreál. Pedig később érték lesz!” Ilyen közjátékok után lassan elérkezünk a várva várt pillanathoz. Hat óra tízkor minden elcsendesül.A 116-os, Polgár Árpádék által eredetinek tartott tétel kihozatalakor a légy zümmögését is hallani a teremben. Polgár úr ekkor kalapácsát teátrális mozdulattal felemelve szünetet tart. „Most mi lesz? Bevallja, hogy mégsem eredeti?” – kérdezi félhangosan egy ötvenes, aranykeretes szemüveget viselő úr. Kiderül: semmi különös, csak Polgár úr megint elmondja azt, amit az utóbbi napokban a sajtóban oly sokszor megtett. Közli, továbbra is kitart azon álláspontja mellett, hogy a Bűnbánó Magdolna Murillo saját kezű alkotása, ellentétben a Szépművészeti Múzeum többször hangoztatott nézetével, miszerint a kép XVII. századi, és csakugyan spanyol, de nem Murillo festette. A beszéd után tapsolnak. Polgár alkalmazottai.Indul a licit. Az emberek inkább egymást figyelik, mint a festményt. Egy férfi felemeli a tárcsát a 44 milliós indulóárnál. Polgár Árpád nem habozik sokat, szinte azonnal le is üti. A kép elment. Senki sem tudja, ki volt az a nem túl jól öltözött, „BKV-kalauz” benyomását keltő, negyvenes, bajuszos férfi, aki a magáénak tudhatja a festményt. A szakmát ismerők sohasem látták, azt susmogják, hogy megbízást teljesített, beépített ember. Viharos gyorsasággal száguld a pénztár felé, fényképezni nem engedi magát. A másodpercekig tartó adminisztráció után hátraszalad az árukiadó felé, és eltűnik egy ajtó mögött. Hiába várjuk, nem jön vissza. Eltűnt, mint a kámfor. A felháborodás hangjai hallatszanak mindenhonnan. „Még ilyet! Ez hallatlan! Svindli!”Elkeseredni mégsem kell. Hamarosan kiderül, ki a rejtélyes úriember. Mivel ugyanis a Bűnbánó Magdolna védett, a Kulturális Örökség Igazgatóságán egy héten belül be kell jelenteni az új tulajdonost.Hetek óta vita tárgyát képezte a kép alkotójának kiléte. Polgár Árpád több ízben arra hivatkozott, hogy birtokában vannak azok a mérvadó szakvélemények, amelyeket Harasztiné Takács Marianna, a Szépművészeti Múzeum volt munkatársa és Jonathan Brown nemzetközi hírű Murillo-szakértő állított ki. Lengyel László, a Szépművészeti Múzeum műtárgybírálati osztályvezetője ugyanakkor kifejtette, hogy álláspontjuk szerint a vitatott kép csak a másolata a Kölnben található eredetinek. Azt azonban nem vonta kétségbe, hogy a XVII. században készült. Az osztályvezető az árverés után kifejtette, hogy tapasztalatai és megítélése szerint nem történt valós adásvétel, szemfényvesztés volt az egész aukció. Hozzátette, hogy a nyugat-európai műtárgypiacon az eredeti Murillók 100 milliós összegekért kelnek el.Megkerestük a Polgár-galériát a kérdéssel, hogy mi történt az árverés után. A 44 milliós vételárat lapzártánkig nem fizették ki, igaz, erre jövő hét közepéig még van mód. Polgár Árpád az árverést követően megerősítette lapunknak: valóban magánszemély vásárolta meg stróman segítségével a vitatott képet, de személyiségi jogok miatt nem fedheti fel kilétét. A vevő a galériától további szakvéleményeket kért, mert a licit „furcsasága” miatt kissé elbizonytalanodott – fogalmazott Polgár Árpád.