Táncos magyarok

Jövőre lesznek ötvenévesek. A millenniumi évadban zeneként, táncként, színházi produkcióként monumentális, az együttes történetében páratlan teljesítményre vállalkoztak – a BM Duna Művészegyüttes tánckarával karöltve – a Táncos magyarok című tánctörténeti darabbal.Abból indultak ki, hogy amit mi néphagyománynak, népművészetnek nevezünk, az nem valami időtlen, misztikus dolog, hanem történeti hagyaték. Tartalmazza mindazon kulturális áramlatokat, amelyek egykor végigjárták Európát. Európa közepén a hozzánk érkező nyugati hatás összekeveredett a Keletről hozott hagyományokkal.– Az évszázadok során a parasztság volt az egyetlen társadalmi réteg, amely viszonylag érintetlenül maradt. A XX. századi ember az ő információikból ismeri a Kárpát-medence zenei történetét. Mára a hazai folklorisztika akkora adatmennyiséget halmozott fel, amelyből világosan kirajzolódnak azok a tendenciák és csomópontok, amelyek megadják a táncok történelmi hátterét: azaz a paraszti közegben megváltozott táncokból és a történeti leírásokból együttesen tárul elénk az elmúlt korok táncvilága – magyarázza Sebő Ferenc, az együttes művészeti vezetője.A magyar államiság egységes voltát jelzi, hogy szinte minden területen fellelhető minden tánctörténeti stílus, csak a régi és az új aránya másképp keveredik. Erdélyben reneszánsz elemeket, Moldvában középkorias anyagot találni, a Dunántúlon a XIV–XV. századhoz kötődő ugrós tánc divatját...– A Táncos magyarok című összeállításnál figyelembe vettük az élő népzenei és néptáncos formákat – hiszen a táncosokban pontosan őrződtek meg az információk, generációról generációra. Figyeltük a régi, írásos anyagokat (utazók leírásai, történészek munkái, históriák, néprajzi gyűjtések). Pesovár Ernő népzenekutató vetette egybe a fennmaradt írásos anyagot az élő népzenei anyaggal. Egy-egy odavetett utalás fontos adatot hordozhat: kiderült például, hogy Balassi Bálint 1572-ben a pozsonyi koronázáson magyar tánccal vett részt, amiről már akkor megjegyezte a krónikás, hogy a juhászok is járják. Ezt az úgynevezett hajdútáncot a juhászok e században is ugyanúgy járták, mint Balassi idejében. Büszkén hangoztathatom: amit a Táncos magyarokban a színpadon látni, nem fantáziálás, hanem hiteles információ – mondja Sebő Ferenc.A táncdarabban különböző történelmi korok elevenednek meg: az első kép a Regölés címet viseli, s az egyetlen, amely részben a fantázia eredménye. Nem ismerjük ugyanis a honfoglalás korabeli táncokat. A gótika idejéből megidézik a körtáncokat, közülük is azokat, amelyek a néphagyományban fennmaradtak. A háborúk idejéből maradt ránk a hajdútánc – e rekonstrukcióra különösen büszkék –, majd a reneszánsz idők udvari és páros táncai következnek. Nyomon kísérik, mint vált át a kollektív tánc az egyéni, illetve páros táncra, ahol a férfi megérintheti női partnerét. Előadásukban helyet kap az individuális táncokból kialakult verbunk, majd nemzeti táncunk a reformkorból, a csárdás. A XX. századhoz közeledve bemutatják, mely táncok maradtak fent paraszti környezetben. Végül a táncházmozgalmat, és az énekelt verset is felidézik az 1970-es évekből, és Nagy László regösénekével zárják a történelmi áttekintést. A kosztümök az egyes történelmi korokhoz igazodnak. E látványos időutazással céljuk – kimondva-kimondatlanul – az ismeretterjesztés.Sebő Ferenc azt állítja, egész életében erre a darabra készült. S valóban: a paraszti kultúrát bemutató táncdarabokhoz szokott közönségre a reveláció erejével hatottak a Táncos magyarok. Sokan mondogatták: „Nem is tudtuk, hogy ez mind a miénk!” A gyerekek szájtátva nézték, a pedagógusok is.– Az évfordulós eseményeken természetesen jelen vagyunk, októberben Japánba utaztatjuk a darabot, mert számunkra fontos, hogy magyarok és külföldiek egyaránt megismerjék a különleges összeállítást – mondja Serfőző Sándor, az Állami Népi Együttes igazgatója. Novemberben a Vajdaságban és a Felvidéken vendégszerepelnek. A jövő évadra kifejezetten az ifjúság körében szeretnék terjeszteni a táncjátékot határon innen és túl. A népszerűsítést szolgálja a nemsokára megjelenő CD- és videoanyag. A régi gyakorlattal ellentétben ennek a darabnak három olyan fiatal koreográfusa volt, akik nem paraszti környezetből érkeztek, és más módon interpretálták a folklórelemeket, mint elődeik. Juhász Zsolt és Varga Zoltán mellett a harmadikat, Mihályi Gábort tavaly a Táncművészek Szövetségének elnöksége az ország legjobb koreográfusának találta. Sebő Ferenc hangsúlyozza, hogy a Táncos magyarokat nem csak a millenniumra szánták. Elvi jelentősége abban van, hogy felfedezteti a történelmet a tánchagyományban.