Ürügyek, kibicek

A kibicnek semmi se drága. A kibic szemrebbenés nélkül kijelenti: a hazai romák minden gondjáért, bajáért, nyomorúságáért a jelenlegi kormány a felelős. Ebből is látható, hogy a kibichivatalt az ellenzéki pártok szószólói szállták meg, ez a beosztás az ő privilégiumuk. Övék és szervilis sajtójuké. A cigányok egy részének valóban elkeserítő, tűrhetetlen sorsa csak ürügy arra, hogy a kormányt, olykor az egész többségi társadalmat gyalázzák, elmondhassák mindenféle érzéketlennek, rasszistának, fajgyűlölőnek, kirekesztőnek, miegyébnek. Úgy tesznek, mintha 1998-ig csupa elégedett és mosolygós cigány ember élt volna ebben az országban. Hiszen az ő kormányzásuk idején mást sem csináltak romaügyekben, mint néhány romavezetőt próbáltak magukhoz édesgetni. Ennyi volt a rövid, a közép- és a hosszú távú koncepció – amiről nem beszélünk, az nem is létezik. Aki nem csinál semmit, az nem is hibázik. A mindenkori kibicek jelmondata ez. A polgári kormány évszázados előítélet- és problémahalmazt örökölt. Nagy fába vágta fejszéjét, amikor megoldásokat keres. Igaz, hangot kaptak szerencsétlen javaslatok is, azt is túlzás lenne kimondani, hogy az illetékeseknek kiérlelt elképzelésük van ebben a témában, de legalább kutatnak, elszánták magukat, tesznek valamit, még akkor is, ha olykor mellényúlnak. A kibicek eldorádója az ilyen helyzet. Kritizálhatnak, háboroghatnak, tiltakozhatnak mindenféle kockázat nélkül, minden kifogásukhoz találnak bólogatókat. Hogy mit kéne tenni, arról eddig sem, ezután sem beszélnek. Kiszolgáltatott, szegény embereket hergelnek és bujtogatnak, hisztériát gerjesztenek, szélsőséges tettekre sarkallják az elkeseredett tömeget. Vannak az ellenzék soraiban is józan, tárgyilagos elmék, de ők hiába figyelmeztetnek, hogy akik rájátszanak a romaellenes előítéletekre, azok bűnt követnek el, hogy az előítéleteknek több iránya van, s azokat mind, együttesen kell leküzdeni. Ezek a hangok a nagy ellenzéki csatazajban elhalnak. Az önkényes lakásfoglalónak nincs etnikuma, a kilakoltatott mindig cigány. Nem soroljuk a többi, hasonló metamorfózist, de az ilyen típusú „kíméletesség” csak növeli az előítéleteket. Álszent jogvédők legalább annyit ártanak a cigányoknak, mint az elfogult emberjogi jelentések az ország nemzetközi megítélésének.Néhány napja az egyik kereskedelmi televízió helyszíni riportot sugárzott a Strasbourgba menekült zámolyi romák helyzetéről. Egy férfi mosogatott valamely helyi étterem konyhájában, s miközben ügyesen öblítgette a tányérokat, elmondta, hogy ingyen dolgozik addig, amíg magas helyeken döntés születik, megkapja a – munkavállalási, letelepedési, kivándorlási stb. – engedélyt. Reméli, ezzel is hozzájárul ügyük kedvező elbírálásához, s utána már fizetésért mosogathat. Ezen képes beszámoló nyomán Horváth Aladár nem szólt egy szót sem! Nem csődítette össze a hivatásos romaszakértőket, a „független” médiumokat, nem csapott ország-világra szóló patáliát, hogy a menekült romák helyzetét kihasználva Strasbourgban ingyen dolgoztatják őket! Képzeljük el, ha itthon történne ilyesmi! A kiszolgáltatott romákat különböző homályos ígéretekkel olyan ingyenmunkára kényszerítik, amit egyébként pénzért sem vállalnának! Lenne országos botrány, minden földrészre elküldött feljelentés, szívszaggató jajongás, félkolumnás címlap, telefonos közvélemény-szondázás. S a „független” újságíróknak tartott sajtótájékoztató után maradt piszkos edényeket az ombudsman mosogatná el.