Utak és tervek

A Magyar–Amerikai Koalíció, a húszezer embert összefogó civil szervezet fennállásának kilenc éve alatt tevékenységével nemcsak az amerikai magyarság és a washingtoni politikai élet színterein vívott ki ismertséget és elismertséget, hanem hazánkban és a határainkon túli magyarság demokratikus szellemiségű köreiben is. A Magyar Nemzet rendszeresen beszámolt elért eredményeikről. Kilenc évvel megalakulásuk után igazán van mire visszatekinteniük, ugyanakkor számos teendő áll előttük. Az Egyesült Államokban zajló elnökválasztás eseményei sem hatástalanok tevékenységükre. Minderről a koalíció két meghatározó személyiségével, Lauer Edittel, az igazgatótanács elnökével és Szekeres Zsolt kincstárnokkal beszélgettünk.– Úgy érzem, az elmúlt évek munkájának egyik vezérfonala, hogy az amerikai magyarság érdemben hozzá tudott járulni és aktívan támogatta azokat az egyetemes magyar érdekeket, amelyek a jelen hihetetlenül pozitív változásaihoz vezettek – mondja Lauer Edit.– Nem gondolja, hogy a távolság túlságosan „szépít”?– Elég sok időt töltök Magyarországon és a környező országokban a legkülönbözőbb foglalkozású emberek között, hogy lássam a valóságot, és a nyomasztó gondokról is tudjak. Ugyanakkor Amerikában élve megismerhettem a szabadság, a demokrácia által nyújtott lehetőségeket. Nyomon követem az itteni gazdasági és politikai történéseket, tehát az optimizmusomnak megvan az alapja.– Mi az, ami továbbra is meghatározó lesz tevékenységükben, és miben szeretnének változást?– Továbbra is arra törekszünk, hogy az amerikai döntéshozó fórumok és a nyilvánosság figyelmét ébren tartsuk Magyarország és a határain kívül élő kisebbség helyzete iránt.– Nyilván kérdezték már önöktől: miért „avatkozik” bele egy civil szervezet a hivatalos információs csatornák munkájába, hiszen az USA-nak igazán mindenütt vannak diplomatái.– Szó sincs róla, hogy szereptévesztésben lennénk. Csak a hiányzó információs láncszemeket szeretnénk pótolni.– Mondana erre példát?– Romániában az amerikai követségnek kevés magyarul beszélő munkatársa van. Miután nem ismerik Erdély speciális történelmi hátterét, nem igazán értik, hogy mi indokolja ott egy magyar nyelvű egyetem létrehozását. Igen lényeges, hogy ezt ők is megismerjék, és az amerikai közvélemény és döntéshozatal pontos információkat, ismereteket kapjon a valós indokokról. Mi ebben a megértési folyamatban igyekszünk segíteni. Ugyanebből a célból tesszük közzé a szlovákiai magyar kisebbség helyzetét, az ott felmerülő problémákat egy kéthavonta megjelenő angol nyelvű kiadványunkban. Ezt százötven jelentős fórumhoz juttatjuk el. Továbbra is figyelemmel kísérjük a Vajdaságban élő magyarsággal összefüggő folyamatokat.– Mit mutatnak az események?– Úgy látjuk, hogy a „türelmes várakozás” Milosevics kisebbségi politikájának javulásával kapcsolatban nem hozott eredményt. Így keresnünk kell azokat az utakat, módszereket, amelyek célravezetőbbek lehetnek. Konferenciánk, amelyet novemberben közösen rendezünk a Center for Strategic International Studiesszel (Nemzetközi Stratégiai Tanulmányok Központja), ezzel a témával foglalkozik. Az egyik fő szempont az autonómia kérdése, továbbá a demokratikus ellenzék összefogásának és a gazdasági támogatások lehetőségeinek megvitatása, újragondolása.– Amerikában az elnökválasztás áll az események középpontjában. Hogyan lehet a mi problémáink iránti érdeklődést fenntartani?– Különleges figyelmet fordítunk arra, hogy ebben az időszakban mindkét elnökjelölttel megismertessük törekvéseinket. Többek között a gazdasági felemelkedésre és a civil szervezetek, projektek anyagi támogatására gondolok. Megjegyezném, hogy tavaly megszüntették az utóbbiaknak szánt segélyalapokat, azok most Boszniába, Romániába irányulnak. Ennek egyfelől pozitív kicsengése van, hiszen ez azt jelenti, hogy úgy találták, Magyarország elég erős már. Ugyanakkor mi naponta szembesülünk azokkal a tervekkel, amelyekhez a meglévő vagy létrehozandó civil szervezetek anyagi támogatást kérnek. Lehetőségeink e téren sajnos korlátozottak.– Májusban a Magyarország 2000 rendezvényén szólt arról, hogy az amerikai magyarságnak a természetes asszimiláció éppoly veszély, mint másutt kultúránk erőszakos elsorvasztása. Milyen jelenségek adtak okot az aggodalomra?– A mi szervezetünk alapjait azok az amerikai magyar egyesületek és egyházi közösségek teremtették meg, amelyek közel száz éve működnek az Egyesült Államokban. Ezen a hatalmas területen az ő fennmaradásukat és aktivitásukat segítette az az utánpótlás, frissítés, amelyet a nagyobb számú, csoportos kivándorlás, emigráció jelentett. A jövőben várhatóan sem politikai, sem gazdasági okokból nem kényszerülnek magyar emberek megválni hazájuktól.– Hányan vallják magukat magyar származásúaknak az USA-ban?– Ez a szám egymillió-hétszázezer. Közülük valójában 160 ezer ember használja családi körben az anyanyelvét. Azoknak a városoknak a lakossági öszszetétele is változik, ahol közösségeink nagyobb létszámban éltek. Sokan elköltöznek, s a nagy távolságok miatt még nagyobb erőfeszítésbe kerül „egymást” megtalálni. Ismerek olyan családot, ahol a szülők hetente több száz kilométert utaznak azért, hogy gyermekeiket elvigyék abba a közösségbe, ahol a magyar történelmet megismerhetik, és a nyelvet gyakorolhatják. S ha erre az áldozatvállalásra nem is mindenki képes, de azért tapintható az igény, vonzódás a gyökerek iránt. Ezt kellene motiválni, erősíteni.– Mit kell tenni ennek érdekében?– Két éve szorgalmazzuk a magyar kormánynál egy átfogó felmérést az amerikai magyar szervezetek állapotáról, összetételéről. Ebből kiderülne, melyek a közös céljaink, melyek a prioritások és a hiányok a fennmaradást, továbblépést illetően. Az informatika eszközeivel pedig egyesíteni lehetne a gondolatokat, s igy a szétszórt nemzetet.Idevágó tapasztalatairól elmondja, hogy gyakorta itt, Budapesten találkozik neves, Amerikában élő magyar származású kutatóval, orvossal, akik önzetlenül adják át tapasztalataikat, módszereiket egy-egy intézménynek. Ez örömteli dolog, csak mindig eszébe jut: ha ezek a szálak összefutnának és többet tudnának egymásról... Ebbe a gondolatkörbe tartozik, hogy a koalíció csaknem három éve szorgalmazza a Duna Televízió sugárzásának kiterjesztését Észak- Amerikára. Megjegyzi, hogy több Amerikában élő nemzetiség, így a lengyelek, ukránok, románok és szlovének számára elérhetők anyaországi programjaik.– Miben látná a hazai adás kiterjesztésének jelentőségét?– Hogy a magyar szó emocionális és szellemi értelemben mit jelent, azt hiszem, nem kell magyarázni. De ha az identitást nézzük, az észak-amerikai magyarnak nincs módja a millenniumi rendezvényeket látni. Nem ismerhette meg a közvetítések által a tiszai árvíz okozta helyzetet sem, holott, ha erre módja van, nyilván több nagyszabású segélyakció indul el. A magyar nemzetstratégia szempontjából is létfontosságú ügyről van szó. Az angol feliratos hírek, tudósítások és a kulturális programok sok ezer amerikai érdeklődését kelthetik fel Magyarország iránt.– A Békeszolgálat program keretében több ezer fiatal angol nyelvtanár tartott kurzusokat magyar településeken. Mit tudnak róluk?– Most szeretnék pontos adatokat kapni róluk. Önszántukból vállalták a feladatot, s személyiségükben, világlátásukban feltételezhetően nyomot hagyott az itt töltött idő. Ez újabb köre lehet az amerikai–magyar civil kapcsolatoknak. Pozitív fejlemény az is, hogy a magyar állam húsz amerikai fiatalnak nyújt ösztöndíjat. Ők hungarológiai és magyar nyelvi tanulmányokat folytatnak majd. Nagyon fontos lenne egy átfogó nyelvi oktatási program elindítása magyar tankönyvekkel, tanárokkal az USA-ban.A Magyar–Amerikai Koalíció nemrégiben nyolcvanezer dollárt szavazott meg az árvíz sújtotta felső-tiszai Vámosújfalu megsegítésére – ennyi a hír. Szekeres Zsolt így beszél az előzményekről:– Egy magyar származású amerikai polgár adományáról van szó, aki névtelen kíván maradni. A felajánlás egyébként Orbán Viktor miniszterelnök jelenlétében történt. A későbbiekben ránk hárult a feladat, hogy megtaláljuk a helyszínt, ahol ez a pénz a legtöbbet segíthet. Nem volt könnyű, de Lauer Edittel nem sajnáltuk a fáradságot a tájékozódáshoz. Jártunk jótékonysági szervezeteknél, az amerikai nagykövetségen, végül több lépcsőben tárgyaltunk magyar árvízvédelmi államigazgatási szakemberekkel. Így jutottam el Vámosújfaluba.– Milyen kép fogadta?– A víztől megrongálódott, használhatatlan polgármesteri hivatal épülete. Egy lakókocsi és egy sátor, ahol a falu vezetői és tisztviselői az emberek ügyes-bajos dolgait intézték. Érzékeltem, hogy a maguk erejéből megtesznek mindent, amit csak tudnak.Azzal váltunk el, hogy megteszem a javaslatomat, de az igazgatótanács dönt majd. A továbbiakban ragaszkodtunk ahhoz, hogy csak akkor adható oda az összeg, ha biztosítékunk van arra, hogy ami abból megépül, azt a következő időben nem viszi el ismét az árvíz. Sikerült elérnünk, hogy a falu megkapja azt az új védőgátat. Ennek fedezetét az itteni kormány állja. Célunk az, hogy egy éven belül tető alatt legyen a polgármesteri hivatal és mindaz, amire ennek a kis közösségnek szüksége van. Úgy tudom, a munkák jó ütemben haladnak.Az építkezés kapcsán szóba kerül az a felelősség és precizitás, amellyel a koalíció az odaítélt összeg felhasználását – egy felkért cégen keresztül – nyomon követheti. Az adományozás menetéhez a gazdasági kontroll is hozzátartozik. Ha már itt tartunk, érdemes Szekeres Zsoltot arról is faggatni, hogyan tudja magát fenntartani a szervezetük?– Meghatározott, éves költségvetésünk van, amelynek kétharmada a tagság hozzájárulásából folyik be – mondja. – A további egyharmadot elő kell teremtenünk. Ez különféle projektek, rendezvények által sikerül, és vannak nagy cégek, amelyeknek a támogatása pozitívan befolyásolja a mérlegünket. Vannak olyan vállalatok, amelyek szponzorként évi több tízezer dollárral támogatnak minket. További lényeges forrásunk a szellemi tőkében rejlik. Egy-egy program kidolgozását magasan kvalifikált tagjaink ingyen végzik. Végeredményben ezeknek az erőknek köszönhetjük, hogy fennállásunk alatt a megtervezett programjainkat – egy téma kivételével – meg tudtuk valósítani. Mi magunk is számos magyar vonatkozású alapítványt, szervezetet támogatunk.– Ön, aki ismert gazdasági szakember, mennyi időt tölt a koalíció ügyeinek intézésével?– Heti tizenöt órát biztosan. De ha sűrűsödnek a tennivalóink, ez a kétszerese lehet.– Több munkára számít?– Rengetegre. Az elnökválasztás utáni helyzetre a koalíciónak is fel kell készülnie. A legnagyobb kihívás számunkra az a váltás, amely ilyenkor végbemegy az amerikai politikai életben, a kongresszusban és más döntéshozatali szinteken. Ezeken a területeken új emberekkel kell megismerkednünk, kapcsolatokat kezdeményeznünk, érdeklődést ébreszteni bennük Magyarország iránt. Ez a munka szívósságot és türelmet igényel, és sok pénzbe kerül, ám új lehetőségeket jelent számunkra. Az amerikai politikai élet első vonalában biztosítani a nyilvánosságot a Kárpát-medencében élő magyarok számára, egy-egy politikussal megértetni, hogy Magyarországnak a térségben milyen integráló szerepe lehet. Ez nem látványos, de hallatlanul fontos feladat. Szívesen végzem a pénzügyekkel kapcsolatos teendőket is, de a legnagyobb örömöm, ha az amerikai kongresszusban sikerül elindítanunk egy új törvényjavaslatot, amely Magyarország segítségére szolgál, mint az legutóbb a Vajdasággal kapcsolatosan megörtént.