Én nem tudom...

Én nem tudom, hogy a cédula- és katalógusosztogatás az aluljárókban vagy a metró bejáratánál hatékony reklámfogás-e. A vezérigazgatók, elnökök és főmenedzserek által aláírt levelek általában arról szólnak, hogy határtalan mázlimból eredően nyertem valamit, s ha befizetek alig négyezer forintot egy elektromos cipőfűzőért, akkor nyereményem határa a csillagos ég. Telefonon is jelentkeznek csicsergő női hangok, akik először azt hozzák tudomásomra, hogy fontos (VIP) személyiség vagyok, s ha befizetek csekély harminchatezer forintot, máris ingyen tölthetek el egy éjszakát valamelyik ötcsillagos hotelben.A minap a Blaha aluljáró lépcsőjén egy újságot nyomtak a kezembe: a Szabad Demokrata hírlapot. A fejlécen olvasható volt, hogy ez egy „országos politikai lap” II. évfolyamának 4. száma. Ez azt jelenti, hogy az SZDSZ pénzéből évente négy-öt ilyen nyolcoldalas újságra futja – jelenleg. Az ingyenes osztogatást remélhetőleg lelkes aktivisták végzik, akik nem hajlamosak arra, hogy egy egész paksamétát a kapuk alatti gyanús ládákba sülylyesszenek, ily módon csökkentve a terjesztés gondját.Ha már ingyen van, el is olvasom – mondtam magamban, bár eleve tudtam, mi lehet benne. Ez nem is volt titok, hiszen az első oldalon, a címbetűk alatt kerek perec ez állt az ajánlóban: „Orbán pártja a konzervativizmust, a szűklátókörűséget testesíti meg”. Ezt bizonyos Zilahi László fejti ki bővebben a lap harmadik oldalán. Ez a Zilahi nem azonos azzal a Zilahival, aki a Horthy-fasizmus és kereszténykurzus idején, a hárommillió koldus országában képes volt olyan romantikus szerelmi történeteket írni, hogy mint például: Valamit visz a víz. Azt Lajosnak hívták, és népszerűségben vetekedett Kosáryné Réz Lolával. Ezt a Zilahit inkább a politika érdekli, mint a szerelem, de azt azért bizonyos szenvedéllyel állítja, hogy a Fidesz „képtelen követni a jövő elvárásait” például a „kábítószer használatának liberális (...) szabályozásában”. Futólag említést téve a korona Parlamentbe „hurcolásáról” értesít bennünket, hogy „a joghallgatók körében különösen visszás az (...), hogy a Fidesz a jog megkerülésének alapján működik (...)”. Eme állítása közben ő maga a magyar nyelv (és értelem) szabályait kerüli meg (amit a lap szerkesztői tudomásul vesznek). Zilahi örömmel látja, hogy Demszky személyében akad egy ember, aki (...) „szembe mer szállni a kormány törvénytelenségeivel”. (Amíg aztán jól el nem hurcolják málenkij robotra.)Zilahi mellett Magyar Bálint és Haraszti Miklós fejti ki gondolatait. Magyar azt a szép TASZSZ- (+ Kádár-) fordulatot használja, hogy „minden józanul gondolkodó ember tisztában van azzal” (...). Hogy mivel, az számunkra most érdektelen, a szóhasználat azonban őseredeti. Ugyanő „hivatalában fogadta a melegszervezetek küldötteit, és megvitatta velük, hogyan tudnák segíteni a homoszexuálisok társadalmi elfogadtatását”. Haraszti pedig azt írja, hogy a Vasárnapi Újság olyan most, mint „a Magyar Rádió egésze lehetett 1944 végén, vagy ha „barna helyett vörösben mérjük, az 1950-es évek elején”. Ez sajnos már-már relativizmus, mármint a fasizmus és a kommunizmus egymás mellé állítása. Ez a mondat vagy Haraszti nyitottságát jelzi, vagy pediglen stiláris figyelmetlenségét.Hogy érdemes-e mindent elolvasnom, amit a kezembe nyomnak, én nem tudom.