Érdek-e a béke?

Hány napig, vagy hány óráig tarthat az a tűzszünet, amelyről Egyiptomban tegnap állapodtak meg az izraeli és palesztin vezetők? Hogy milyen képlékeny a közel-keleti helyzet, azt jól jellemezték az utóbbi hetek történései – a kívülálló megfigyelő nemes egyszerűséggel ezt a megállapítást teheti, amikor a palesztinok és az izraeliek közti vérengzésekről, a sok résztvevős béke- vagy tűzszüneti – mint amilyen a mostani – kísérletekről alkot véleményt. Bizony, ilyen személytelenül is összefoglalhatók az események, noha azzal alighanem mindenki tisztában van, hogy minden történésért felelőssé tehetőek egyének és csoportok, az adott folyamat mozgatói, vagy eseménysorok elindítói.Könnyű tehát most is úgy tenni, mintha a jelenlegi közel-keleti események beleilleszkednének a helyi történések szokásos menetébe. Amúgy is olyan indulatos népek laknak arrafelé, könnyen eldobják a követ, a Molotov-koktélt, s viszonzásképp kiszalad egy sorozat, elindul egy-két rakéta (vagy fordítva) – s következésképp elhullik vagy száz ember, nem igaz?Mindazonáltal szűklátókörűség és egyben felelőtlen magatartás az ilyen szemlélet, különösképp, ha arra gondolunk, hogy milyen régóta és mennyire jól körülhatárolható okokból zajlik ez a konfliktus. Nem lenne szabad elfelejtkezni a mai napig érvényben levő, félszázados ENSZ-határozatokról, vagy éppen arról, hogy elsősorban ki akadályozta meg végrehajtásukat. Arról, hogy arra a bizonyos verébre ki szokott ágyúval lőni. Vagy éppen arról, hogy ki hivatkozik destabilizáló tömegpusztító fegyverekre, miközben saját maga nem kis részben ezekre támaszkodik. Nem hagyhatók figyelmen kívül az ártatlan polgári áldozatokat követelő terroristatámadások, a rejtekhelyről lakott területekre kilőtt katyusák sem.Hasonlóképp kérdéseket is fel lehet tenni arról, hogy a szakadatlan békekísérletek ugyan miért vallanak kudarcot, s egyáltalában: kinek áll érdekében a béke. Annak az anyának biztosan, akinek a fia az utcán rohangál a barikádok valamelyik oldalán. Egy izraeli politikusnak, akinek legalább egy pozícója a társadalom militarizáltságából ered, már nem biztos. Egy Libanonban, Szíriában, Iránban stb. kuksoló terroristavezérnek hasonlóképpen ellenérdekeltsége lehet – mert hiszen ha kitör a béke, mihez kezd, főnök lesz egyáltalán? Az amerikai elnöknek látszólag érdeke a béke, de a tízezereket (szavazókat) munkáltató amerikai fegyvergyártóknak már nem – és kinek is nagyobb a befolyása? Aztán ott van a „külföldre szakadt hazánk fia” kategória: hogyan lobbizzanak hazájuktól távol hazájuk biztonságáért egyesek – ennek minden hozadékával együtt –, ha hazájuk a béke miatt biztonságban van?Egyszóval nem igazán látható a már közhelyszámba menő politikai szólamok ellenére, hogy a meghatározó tényezőknek érdeke-e a béke. Mert az, hogy a népnek, a többségnek érdeke, úgy tűnik, édeskevés. És ne tévesszen meg senkit a mostani tűzszünet sem.