Gazprom: a gázmezők lovagja

„Ami jó a Gazpromnak, az jó Oroszországnak!” – alakíthatnánk át az ezred végi orosz viszonyokra a General Motors Amerikára vonatkozó híres mondását. És ez így van fordítva is. Így aztán egyáltalán nem lehet azon csodálkozni, hogy az orosz gazdaság eme, a Kremllel mindig bensőséges viszonyt ápoló zászlóshajója az új külpolitikai irányvonallal összhangban egyre biztosabb pozíciókat foglal az úgynevezett „közel-külföldön”, s immár a közép-európai térségben is.A nemzetközi földgáz-kereskedelem több mint harmadát lebonyolító, a világ tartalékainak 43 százalékával rendelkező, a termelés 23 százalékát adó, forgalmát dollármilliárdokban mérő Gazprom az egyesített energiarendszer után Oroszország második legnagyobb vállalata. Az Oroszországban felhasznált energiahordozók 54 százaléka földgáz, ebből az ágazatból származik a bruttó hazai termék mintegy tíz százaléka és a költségvetés minden negyedik rubelje. Különleges helyzetére jellemző, hogy míg az ország életében szintén kulcsfontosságú olajbányászatot és -ipart feldarabolták, az 1989-ben, a Szovjetunió gázipari minisztériuma helyén létrehozott vállalatóriást egyben hagyták, 1993-ban csupán részvénytársasággá alakították. E természetes monopóliumkénti elismertetésben kulcsszerepe volt Viktor Csernomirgyin akkori kormányfőnek, a vállalat korábbi irányítójának. A cég akkori közelségét a hatalomhoz mi sem jelzi jobban, minthogy a kilencvenes évek második felében Csernomirgyin pártként működő mozgalmáról, az Otthonunk Oroszországról egyszerűen csak „Nas dom, Gazpromnak”, azaz Otthonunk Gazpromnak szoktak beszélni. E hagyomány ma sem szakadt meg, hiszen Putyin a Jelcin-érához szorosan kapcsolódó exkormányfő helyett saját bizalmasát, Dmitrij Medvegyevet ültette az elnöki székbe. A gigantikus vállalatóriást teljhatalmú úrként immár kilencedik éve Rem Vjahirev irányítja, ám hogy ő se lóghasson ki az új irányvonalból, arról a Kreml némi nyomásgyakorlással gondoskodott. Az eredmény látványos, hiszen az elnöki adminisztráció a céggel vásároltatja meg nagy botrányokat kavarva Vlagyimir Guszinszkij Média Moszt elnevezésű sajtóbirodalmát.A Gazprom birodalom államnak számít az államban. A szovjet időkből megmaradt gyakorlat szerint több száz más profilú vállalat is az impériumhoz tartozik. Saját tulajdonban van például az a gazdaság, amely a dolgozók élelmezéséről gondoskodik. Van a cégnek saját buszvállalata, kiterjedt iskolai és klinikai hálózata, szanatóriumai, szállodái. Egy felháborodott miniszteri nyilatkozatban hangzott el néhány éve, hogy a vállalat annyit költ 370 ezer dolgozójának szociális ellátására, mint amennyi a központi költségvetésből az egész lakosságéra jut. Tavaly – nem utolsósorban az IMF nyomására – profiltisztítás kezdődött a Gazpromnál, s több mint száz részleget alakítottak át önálló társasággá, s az alkalmazottak száma is mintegy harmincezerrel csökkent. A cég által nyújtott bankgaranciák nagysága is mellbevágó (1998-ban például 1,7 milliárd dollár), s 1996 óta építi a vállalat sajtóbirodalmát is. Övé az NTV tévétársaság részvényeinek harminc százaléka mellett (ezt növeli hatvanra s veszi meg kezességvállalásáért cserébe olcsón az egész Média Mosztot is) a Tribuna, a Trud című lap és több tucat egyéb regionális tömegtájékoztatási eszköz.A mintegy harmincmilliárd dolláros piaci árfolyamon jegyzett Gazpromban 38,37 százalékos részvénypakettel rendelkezik az állam, míg a külföldiek tulajdoni aránya elenyésző, alig öt százalék. Ebből a Ruhrgasé négy százalék. Becslések szerint közvetítőkön keresztül a részvényeknek valójában legalább 23 százaléka külföldiek kezében van, s szó van a húszszázalékos külföldi részesedési korlát eltörléséről is. Homályos elszámolási rendszere és politikával átszőtt vállalatirányítása miatt azonban a cég piaci értékelése alacsony. A befektetőket eleve elriasztja például, hogy nemigen tudni, mit csinál a Gazprom az évente bizonyára 12,3 milliárd dollárt is elérő bevételével.