Miért éppen október 3?

A németek nemzeti ünnepét – október 3-át – megelőzően mindeddig arról folyt a vita, hogy a szónokok sorában nem kapott helyet Helmut Kohl, az „egyesítés kancellárja”. Néhány nappal az ünnepi aktus előtt már maga az időpont szolgáltat okot a további disputára. Szaporodnak azok a vélemények, amelyek szerint október 3. kizárólag adminisztratív dátum, anélkül, hogy mögötte valóban ünnepi hangulatot kiváltó emóció húzódna meg. Visszapillantva a tíz esztendővel ezelőtt lezajlott eseményekre valóban kiderül: a nemzeti ünnep dátuma szükséghelyzetből adódott.A bonni vezetők, az egyesítés folyamatának motorjai – Helmut Kohl, Wolfgang Schäuble, Hans-Dietrich Genscher – mindenképpen elejét akarták venni annak, hogy október 7. – az NDK születésnapja – még egyszer megkülönböztetett figyelmet érdemeljen ki: a megszálló szovjet hatalom nyomására 1949. október 7-én kiáltották ki az öt tartományt (Brandenburg, Meclenburg-Előpomeránia, Szászország, Szászország–Anhalt, Thüringia) magába foglaló „demokratikus köztársaságot”. A nemzeti ünnep dátumának kiválasztását számtalan esemény befolyásolta és a különböző lehetőségek egész láncolatát vázolta fel. Így az NDK tulajdonképpen már augusztus 23-án megszűnt létezni, miután a népi kamara – az utolsó és egyetlen szabad választások napján létrejött parlament – több mint hatórás éjszakai vita után eldöntötte: csatlakozni akar a szövetségi köztársasághoz. Egy időben mind Bonn, mind Kelet-Berlin figyelemmel kísérte az úgynevezett „kettő+négy” tárgyalásokat az egyesülést szorgalmazó két ország és a négy győztes nagyhatalom – USA, Szovjetunió, Anglia, Franciaország – megbízottai között.További támpontot szolgáltattak az 1990 október közepére tervezett első szabad tartományi választások a volt NDK területén, azaz a decemberben soron következő szövetségi urnamenet. A különböző javaslatok kiterjedtek november 9-re is – 1989. november 9-én folyt le az a végzetes sajtókonferencia, amelynek során Günter Schabowski – a politbüró tagja – bejelentette a határnyitást, ami egyben a berlini fal ledöntését is jelentette. Érzelmi megnyilvánulásokban aligha kínálkozott volna ennél alkalmasabb megoldás a nemzeti ünnep dátumának kijelölésére – amennyiben nem játszanak szerepet a történelmi múlt dicstelen emlékei. 1923-ban ezen a napon tett Adolf Hitler kísérletet arra, hogy a „müncheni puccs” során magához ragadja a hatalmat. A nemzetiszocialisták kísérlete megbukott. Tizenöt esztendővel később viszont az akkor már biztos lábakon álló náci rezsim a brutális „Kristallnachttal” végleg rálépett arra az útra, amely azután a holokauszt borzalmaihoz vezetett.A november 9-éhez fűződő negatív történelmi események tehát nyomasztó árnyékot vetettek erre a dátumra, és egyszerűen kizárták annak lehetőségét, hogy a berlini fal leomlásának emléke szolgáltassa a nemzeti ünnep napját, amelynek kijelölése már az NSZK számára is nehézségeket jelentett: a Hitler ellen elkövetett – sikertelen – merénylet (1944. július 20.) és az 1953. június 17-én kirobbant, majd az orosz tankok lánctalpai alatt elhalt keletberlini felkelés dátuma között lehetett dönteni. Végül Bonn választása az utóbbi időpontra esett.