Fantasztikus ajándék hullott dr. Fehér Tibor paksi állatorvos ölébe. Ezért nem tett egyebet, mint szorgalmasan lottózott, és egyszer csak nyert ötvenezer forintot. Nem is figyelt oda az akciókra, a plusz nyerési lehetőségekre, a lottózóban mondták neki, hogy töltse ki a pályázati szelvényt, ha ki szeretne jutni Sydneybe, az olimpiára. A szerencsések nevét Pápán húzták ki, s mivel nem volt ott, a lánya értesítette, hogy ő lett a Tolna megyei nyertes.– Nagy volt az öröm a családban – emlékezik vissza az ötvenhét éves férfi. – Sajnáltam, hogy a feleségem nem jöhetett velem, hiszen minden hely elkelt. Legfeljebb másik repülővel utazhatott volna, másik szállodában helyezték volna el. A családból mindenki azt mondta, menj, apa, ez egy vissza nem térő alkalom. Soha nem jártam még Ausztráliában, bár sokat utaztunk. Bejártuk szinte egész Európát, talán csak Portugáliába és Svájcba nem jutottunk el.– Volt már valaha ekkora szerencséje?– Ekkora még nem! Már régóta, legalább harminc éve lottózom, és többször kihúzták két-három számomat. De a legnagyobb nyereményemet egy négytalálatos szelvénnyel értem el.– Mennyivel lett gazdagabb az ausztráliai úttal?– Azt nem lehet számokban kifejezni! Csodálatos nyolc napot töltöttem el a távoli kontinensen. Az első perctől az utolsóig nem unatkoztunk, rengeteg programot szerveztek nekünk. Gyönyörű hajókiránduláson vettünk részt, azután busszal utaztunk el a Kék hegyekbe, ahol csodálatos eukaliptuszerdőket láttunk. A fenséges tájban egy magas kilátóról gyönyörködtünk, s ott láttunk ausztrál bennszülöttet is. Szenvedélyes fotós vagyok, nem győztem fényképezni, filmezni. Ahol csak lehetett, magamat is lefényképeztettem, egyszer egy koalával, máskor egy bennszülöttel vagy éppen a sydneyi operaház előtt. Az Ausztrália jelképévé vált épületet sajnos csak kívülről láthattuk, nem volt rá módunk, hogy belülről is megtekintsük.– Milyen érzés volt ebbe a távoli, számunkra ismeretlen világba csöppenni?– Először is: a kilenc óra időeltolódás rányomta bélyegét a kinntartózkodásra. Mire megszokhattam volna, haza kellett jönni. Itthon még néhány napig éjjel háromkor néztem az olimpiai közvetítést a tévében, mert nem jött álom a szememre. Azt hiszem, Ausztrália a legek országa. Erre csak két példát mondok: a legnagyobb kontinensnyi ország, amely a legritkábban lakott. Három órán át csak a kősivatag fölött repültünk. Furcsa volt az is, hogy a tavasz kezdetén érkeztünk meg, de minden virágzott, zöldellt. Ebből is látszik, hogy ott a tél jóval enyhébb, mint nálunk.– Milyenek az ottani emberek?– Nagyon udvariasak, segítőkészek. Ha megálltunk szétnyitott térképpel a kezünkben, azonnal odajöttek hozzánk, hogy eligazítsanak bennünket. Egyébként a város tele volt forgalomirányítóval az olimpia miatt. Ingyen utaztunk a helyi vonatokon, amelyek gyorsan szelik át a hatalmas várost. Sydney, a felhőkarcolókkal tarkított belvárosi részt leszámítva, egy óriási kertváros, gyönyörű és drága házakkal, villákkal. Szép a tengerpartja, ízlésesen kialakított strandok sorakoznak rajta. Szelíd, kedves állatok a kenguruk, találkoztunk velük parkokban, szabadon és az állatkertben. Meg lehetett őket simogatni, etetni, csakúgy, mint az ott őshonos repülő mókusokat.– Gondolom, azért az olimpiai játékokra is maradt ideje...– Természetesen, hiszen nagyon szeretem a sportot. Én magam is vívtam, teniszeztem, és három gyerekemet is a sportos életre neveltem. Egyik fiam a kenucsapat válogatott kerettagja. Szóval, az esti versenyekre eljártam. Láttam evezést, dzsúdót, kézilabdameccset, vívást, atlétikát, asztaliteniszt. Sajnos magyar győzelemnek nem lehettem szemtanúja. Egyébként Sydneyben mindenki az olimpiát nézte. Akinek nem jutott belépőjegy, az utcákon, a tereken felállított képernyőkről tájékozódhatott az eseményekről. Hatalmas, körülbelül 8x12 méteres képernyők előtt ültek, hevertek az emberek a zöld műgyepen, és nézték a sportot. Sokat tudnék még mesélni, hiszen fantasztikusan nagy élmény volt számomra ez az utazás. Ezért megérte lottózni!
origo.hu
Így lesznek nyitva a boltok a hosszú hétvégén
