Új gondokat okoz a régi járvány

Szakértők szerint az utolsó és legnagyobb 1957-es és 59-es magyarországi gyermekbénulási járvány következtében mozgáskorlátozottá vált emberek állapotának hirtelen súlyosbodására lehet számítani a következő időben. Az ellátásukra szakosodott intézményrendszer azonban teljesen leépült Magyarországon.Az 1900-as évek elejétől több gyermekbénulási járványt is regisztráltak Magyarországon, az utolsót és a legnagyobbat 1957-ben, illetve 1959-ben. Előbbi évben 2334, 1959-ben pedig 1830 esetet jegyeztek fel – mondta el lapunknak Szőlősiné Földesi Erzsébet, a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége Heine-Medin szekciójának vezetője.Az utóbbi időben a nemzetközi szakirodalom egyre többet foglalkozik a járványos gyermekbénulás utóhatásaival. Az általánosan elfogadott vélekedés szerint 30-40 évvel a megbetegedés után az illető állapotában hirtelen romlás következhet be. Ez az időszak megkezdődött annál a több ezer embernél, aki az utolsó magyarországi járványok idején betegedett meg. Az állapotromlás esélyét növelheti – vélekedett a szakértő –, hogy Magyarországon az érintettek többsége nem részesült azóta megfelelő rehabilitációs kezelésben.Földesi Erzsébet hangsúlyozta viszont, hogy pontos információja senkinek nincs az érintettek állapotáról. Nincs nyilvántartás róluk, s állapotfelmérést sem végeztek, pedig ez elengedhetetlen lenne ahhoz, hogy az orvos megállapíthassa, tényleg romlott a páciens állapota, vagy más okok miatt érzi magát gyengébbnek.Az állapotfelmérés elmaradásának okát egyrészt abban látja, hogy miután 1960-tól bevezették a Sabin-cseppet, a járványos gyermekbénulás szinte teljesen eltűnt. Ennek következtében viszont az egészségügy figyelme elfordult ezektől az emberektől. A hetvenes évek elején a gyermek-utókezelőket bezárták, de a betegek számára nem biztosítottak célzott rehabilitációt. Magyarországon egyetlen olyan intézmény sincs, ahol kifejezetten a járványos gyermekbénulás áldozataival foglalkoznának. A szanatóriumokban – ahová a gyermekbénulásban szenvedőket irányítják – a reumások számára kialakított kezeléssorozatot alkalmazzák.Az 1957-es, illetve 1959-es járvány idején megbetegedettek közül egyre többen maradnak megfelelő gondoskodás nélkül. Eddig többségükről szüleik gondoskodtak, akik most idős koruk miatt egyre nehezebben tudják ellátni beteg gyermekeiket. Ilyenkor – lévén Magyarországon nincs olyan intézet, amely kifejezetten a mozgáskorlátozott felnőttek ellátására szakosodott volna – időseket gondozó szociális otthonokba vagy értelmi fogyatékosokat ellátó intézetekbe kerülnek.Hajnal József, a gyermekparalízisben megbetegedettek érdekeit képviselő Auróra Alapítvány elnöke is egyetértett az előbbiekkel. Felhívta viszont a figyelmet arra, hogy a megfelelő ellátás hiánya nemcsak az ebben a betegségben mozgássérültekké váltakat érinti, hanem a többi – például szülési rendellenesség vagy baleset következtében – mozgáskorlátozottá váltakat is.