Versenykorlátozó fúziók

A múlt héten az Európai Bizottság áldását adta két amerikai cég, az America Online és a Time Warner frigyére, de csak azt követően, hogy a társaságok vállalásaikkal eloszlatták az európai verseny fennmaradásáért őrködő brüsszeli testület aggodalmait.Az Európai Unió őrködik afelett, hogy a második világháború után kialakított közös piac működését ne veszélyeztessék a vállalatok versenykorlátozó praktikái. A cégek közötti szervezeti változásokkal is járó felvásárlásoktól, összeolvadásoktól az érintettek piaci helyzetük erősödését, a hatékonyság javulását várják. Azonban ezek gyakran a verseny szempontjából káros hatásokkal is járnak, ami szükségessé teszi e fúziók előzetes hatósági ellenőrzését, s ez független attól, hogy az érintett cégek székhelye melyik országban található. Mario Monti, a bizottság versenyügyekért felelős tagja a most tízéves születésnapját ünneplő fúziós rendelet alapján meg is tilthatja azokat az ügyleteket, amelyek eredményeként a közös piacon egy vagy több vállalat erőfölénybe, a piacot uraló helyzetbe kerülne.Az America Online (AOL) és a Time Warner (TW) házasságát azért is kísérte az üzleti világ élénk érdeklődéssel, mert nem kevesebb, mint 125 milliárd dollár volt a tét. Az AOL a világ legnagyobb on-line szolgáltatója, egyedül ő rendelkezik páneurópai lefedett-ségű internetszolgáltatással. Európában két leányvállalaton keresztül tevékenykedik: az AOL Europe-ban a német médiaóriás Bertelsmann AG-val közösen, az AOL Compuserve France-ban pedig a Bertelsmann mellett a Vivendi érdekeltségi körébe tartozó Cegetel és Canal Plus társaságában. A szintén amerikai TW-t kevésbé kell bemutatni. Tavaly elért 27 milliárd dolláros forgalmával a világ legnagyobb média- és szórakoztatóipari szereplője.A fúzió tétje az volt, hogy létrejön-e a világ első vertikálisan integrált társasága, amely az interneten keresztül számos tartalmi szolgáltatást tud nyújtani – egyedül. A cégek eredeti tervei alapján az AOL/TW – a Bertelsmann-nal való szoros kapcsolatai révén – ellenőrzése alá vonhatta volna a legfontosabb zenekiadói jogokat Európában. Az európai versenyőr aggodalmait elsősorban az váltotta ki, hogy az értékesítendő áru (például egy slágerlistákat vezető CD) és a kereskedelmi csatorna (jelesül az internet) egy kézben tartása meggátolta volna egy születőben lévő új piacon a fogyasztók érdekeit szolgáló versenyt. Az AOL/TW diktálhatta volna az interneten keresztül történő audiofájl-forgalmazás feltételeit. Ha a tendencia folytatódik, akkor hamarosan legalább olyan népszerű lesz az interneten keresztül megrendelni, illetve számítógépre letölteni a zeneműveket, mint a főutcai zenebutikban vásárolgatni. Az internetről és számítógépről történő zenehallgatás előtt olyan perspektíva áll nyitva, amely háttérbe szoríthatja a hagyományos CD-re vagy hangkazettára felvett zenék világát.Hogy a bizottság tiltását elkerüljék, az amerikaiak számos áldozatot hoztak. A legfontosabb vállalás az volt, hogy felszámolják a Bertelsmannhoz fűződő szervezeti kapcsolataikat, így a német cég igazi versenytársukká válhat, nem kell egy piaci szereplő kiesésétől tartani. A német médiaóriás ezért fokozatosan kivonul az AOL két európai leányvállalatából. Az AOL/TW azt is megígérte, hogy a jövőben nem tesz olyan lépést, amelynek eredményeképpen a Bertelsmann zenei anyagait csak az AOL internethálózatáról lehetne letölteni. Az engedélyezéshez nyilván az is hozzájárult, hogy a TW ejtette az angol zenekiadóval, az EMI-vel tervezett fúzióját. A TW, a Bertelsmann és az EMI mellett a Seagram és a Sony alkotja a zeneipari óriások táborát. A bizottság döntésével sikerült elérni, hogy továbbra is öt, nem pedig csak három független cég versenyezhet a zenerajongók kegyeiért.