A baszkok többsége elutasítja az erőszakot

Szinte nincs olyan hét, amikor ne érkezne hír valamilyen ETA-merényletről. A Baszkföld elszakadásáért fegyverrel harcoló szervezet újabb erőszakhulláma és az ezzel szemben kibontakozó nemzeti tiltakozási mozgalom felveti a kérdést: vajon a baszkok többsége mit akar? Erről és a spanyol autonómiarendszerről kérdeztük a kisebbségi kérdés egyik ismert barcelonai szakértőjét, Isidre Molast, aki a XX. Század Intézet Tíz éve szabadon című konferenciájának vendégelőadójaként járt Budapesten.Molas szerint a természetes különbségek ellenére van bizonyos hasonlóság a spanyolországi és a kelet-európai kisebbségi probléma, illetve a kisebbségeknek a politikai átmenetben játszott szerepük között. A legfontosabb talán az, hogy mindkét politikai átalakulási folyamatban meg kellett teremteni a demokratikus intézményrendszereket, és demokratikus, alkotmányban rögzített jogokat kellett adni a kisebbségekben élő népcsoportoknak. Spanyolországban éppen az úgynevezett autonómiarendszer megteremtése volt a legkritikusabb pont. Ennek ellenére az ibériai országban annyiban könynyebb volt a kisebbségi helyzet kezelése, hogy Kelet-Európával ellentétben területén olyan kisebbségek élnek, amelyeknek nincs a határ túloldalán anyaországuk.„Egyetlenegy olyan jelenség van Spanyolországban, amely kivételt jelent az általánosnak nevezhető nyitott nemzeti modellek sorában. Az egyetlen elzárkózó nacionalizmust Spanyolországban Baszkföldön találjuk. Ez azonban nem azonos a baszk nacionalizmussal általában. Ez egyik áramlata csupán. Ez a terrorizmus, amely azonban sajnos a leglátványosabb megjelenése a nacionalizmusnak” – említette meg Molas, érzékeltetve, hogy az ETA merényletei nem jelentik a spanyol autonómiamodell csődjét. A tudós ezzel kapcsolatban kifejtette: Kelet-Európa országaiban a politikai átalakulás egyik kulcsmozzanata lehet, hogy területi alapon szerveződő helyi autonómiákat kell kialakítani.Csak a baszk és a spanyol társadalom egészének kemény döntésével és összefogásával lehet megállítani az erőszakot. Ki kell végre mondani: nem tűrjük tovább, hogy néhány ember megfélemlítsen és megalázzon bennünket! Tegyék le a fegyvert, és akkor majd tárgyalhatunk. A fegyverekkel nincs mit beszélni – jelezte Molas a spanyol közvélemény hangulatát. Szerinte a baszkok többsége, mintegy kilencven százaléka elutasítja az erőszakot, és nem híve az elszakadásnak. Nagy felelősség hárul ebben a helyzetben a politikai pártokra is, hiszen nekik kell képviselniük a békét és jogállamiságot akaró többség érdekeit az erőszakos kisebbséggel szemben. „Nem hátrálhatunk meg, nem adhatjuk fel elveinket! Nem akarunk polgárháborút. És ha nem akarunk, akkor nem is lesz!”