Alámerült Atlantiszom

Budajenőn a temető mellett kicsiny templom látható. E kis kőtemplom plébániának s nem temetőkápolnának épült a XIV. század elején. Furcsasága: hajójának északi és déli fala nem párhuzamos. Az elhagyott templom annak az Árpád-kori Jenő falucskának a központja volt, amelyből – a török kori seregjárások okán – immár maga maradt hírmondónak. Maga Budajenő neve földrajzzá vált történelem. Annak a honfoglaló Jenő törzsnek a nevét őrzi – immáron ezerszáz esztendeje –, amelyről a közeli Borosjenőn kívül a Margit híd pesti hídfőjének táján állt Jenő falut is elkeresztelték. Budajenőt hajdan királyi szőlőművesek s királyi vadászok lakták. A berendezésétől megfosztott jenői templom belső, északi hosszfalán látható kő dombormű egyetlen a maga nemében. A reliefen két álló alak egy tornyot tart. Az ábra nem érthető félre: a két személy valamilyen tornyos templom alapítója volt. Mivel e relief román kori alkotás, semmi esetre sem e gótikus templom számára készült. Meglehet, hogy ezt a templomalapítási emlékkövet egykori kegyes kezek a szomszédos Telki község területéről hozták ide. Ott ugyanis már 1198-ban állt egy – Szent István királynak szentelt – bencés monostor. Alapítója Micha (Mihály) ispán. Mivel a telki bencés monostorból egyetlen kő sem maradt, s mivel maga a telki bencés monostor jogutóda Telkiből Jenőre települt, elképzelhető, hogy a jenői dombormű a hajdani Telki földesurát jeleníti meg – felségestül. Zolnay László írása alapján készítette: Móser Zoltán