Anarcsi boszorkány

1855-ben a szabolcsi Anarcspusztán született Czóbel Minka, a századforduló magyar irodalmának talán legtitokzatosabb, mind a mai napig nem alkotói rangjának megfelelően kezelt költője és novellistája. Pedig ez az arisztokrata hölgy, akit rokoni szálak fűztek az Orczy báróktól a Kazinczyakon, a Vay grófokon át a Báthoriakig, az Ady előtti kor legizgalmasabb, olykor meghökkentően modern, látomásos költője, akit tisztelői és újrafelfedezői (Weöres Sándortól Csanádi Imréig, Varga Balázsig és Pór Péterig) méltán mondtak az „anarcsi boszorkánynak”. És – tegyük hozzá – Czóbel Minka korának egyik legkitűnőbb novellistája is, ahogy ezt a most, közel évszázadnyi tetszhalála után újra kiadott Pókhálók című novelláskötet tanúsítja.Czóbel Minka prózája nem attól nagyszerű, amitől a korábbi, romantikus mestereké. Ő nem igazán „mesélő alkat”. Távol tartja magát kora látványos esztétikai irányzataitól, a nemzeti érzések túlburjánzásától, de a szociográfiai szemlélettől is idegenkedik. Viszont olyan bölcseleti és nyelvi színeket kever ki palettáján novellái alapanyagául, hogy a mai magyar novellisztika méltán tekintheti jelentős előfutárának.A Pókhálók című könyv, amelyet változatlan formában, csak épp a mai helyesíráshoz igazítva tett közzé a Jelenkor Kiadó, tizenkét rövidebb-hosszabb elbeszélést foglal magába. Bizarr és sejtelmes, szimbólumok és spirituális utalások át- meg átszőtte történeteket, amelyeken a hangsúly a színek árnyalataira, a meghökkentő jelenetekre, sőt olykor a bizarra helyeződik. Azok a jelképek, amelyek Czóbel Minka verseiből is emlékezetesek, például a pókháló meg a tükör, e novellákban is fontos szerepet játszanak. Ugyanakkor olyan, tipikusan huszadik századi eseteket ír meg a szerző, mint például a szolid házasságban egymás mellett élő páré, akik halálosan szerelmesek egymásba, de ezt képtelenek társuknak bevallani. Vagy például az Utóhang című novella különös története: egy idős hölgy író unokaöccsének elmeséli élete és színtelen házassága históriáját, majd amikor az író ebből remek novellát kanyarít, a tényeket persze itt-ott kedve szerint módosítva, az idős hölgy a mű hatására maga is másképp kezdi látni emlékeit.Czóbel Minka – Weöres Sándorral szólva – „nagyon nagy költő”, és tegyük hozzá, elsőrangú novellista. Nagy kár, hogy a hazai irodalomtörténet-írás nem tudja, vagy nem akarja őt beilleszteni a századforduló költészetének és novellisztikájának legjobbjai közé, ahol pedig, valahol Reviczky Gyula és Komjáthy Jenő környékén, megkülönböztetett helye lehetne. (Czóbel Minka: Pókhálók. Jelenkor Kiadó, Millenniumi Könyvtár sorozat, Pécs, 2000. Ára: 590 forint)