Az elvesztegetett lehetőségek évtizede

Milyen demokrácia az, ahol egy kommunista és a KGB ezredese közül lehet elnököt választani? – kérdez vissza Vlagyimir Bukovszkij, amikor az orosz átmenetről kérdezzük. A bebörtönzött, majd emlékezetes módon 1976-ban Luis Corvalanra kicserélt, ma Cambridge-ben élő híres emigráns emberjogi aktivista, a szovjet rendszer következetesen kemény bírálója a héten a térség elmúlt tíz évével foglalkozó történészkonferencián járt Budapesten.Előadásában gyakorlatilag megkérdőjelezte, hogy Oroszországban beszélhetünk-e átmenetről, hosszasan kitérve a KGB szerepére a rendszer átmentésében. Eszerint ön egyáltalán nem tekinti Oroszországot demokratikus országnak?– Ahogy Oroszországban sokan viccesen mondják, nálunk „demokratúra” van. Itt sohasem létezett demokratikusnak nevezhető rendszer. Ezt a helyzetet tetézte még, hogy az országra több mint hét évtizedig rátelepedett a kommunizmus, amelyet aztán 1991 után máig nem romboltak le teljesen. Térségünkben én nem beszélnék semmiféle békés átmenetről. A kommunizmust a nácizmus második világháború utáni megtörésével ellentétben nem söpörték el. Véleményem szerint poszttotalitárius időszakban élünk, s ennek sajátosságai, mint minden, Oroszországban szembeötlőbbek, mint a többi volt kommunista országban.– Tapasztalataim szerint azonban, ha lassan is, de a homo sovieticus is kihalóban van, s azért inkább kvázidemokráciának tartanám, vagy rosszul működőnek értékelném az orosz demokráciát...– Milyen demokrácia az, ahol egy kommunista és egy KGB-ezredes közül kell elnököt választani? De sorolhatnám még, hogy például nincs politikai struktúra. Ehelyett politikai vákuum van. Ezt az állapotot egyébként az egész térség átélte, Közép-Európában azonban meglehetősen gyorsan felépült a polgári társadalom. Az igazi váltáshoz nemzedékváltás, mintegy húsz-harminc év kell. Éppen ezért sajnálatos, hogy Oroszország elmúlt tíz éve az elvesztegetett lehetőségek időszaka volt. A nómenklatúra hatalomban maradt, a kommunisták legfeljebb köpönyeget váltottak. Teljesen le kellett volna bontani a rendszert, s ez elmaradt. Mindent ki kell hajítani, ami régi, s lehetőséget adni a fiataloknak. Valahogy úgy, mint Magyarországon. Jöjjenek hát a fiatalok, s az se baj, ha hibáznak, ha tapasztalatlanok. Ők legalább nem a nómenklatúra érdekeinek megfelelően privatizálták volna a nemzeti vagyont.– Ön azt állítja, Oroszországban a KGB van hatalmon. Ez hatékony lehet majd tíz évvel a Szovjetunió összeomlása után?– Olyan állam visszaállítására tesznek kísérletet Putyinék, amely már a múlté. KGB-sek, s elképzeléseik idejétmúltak. De nem fog sikerülni, amit szeretnének! Oroszország ugyanis már más ország. Az új generációnak fogalma sincs arról, mi a KGB. Ez a szervezet pedig csakis a félelelmre alapozva uralkodhat.– Engedje meg, hogy egy kicsit Putyin fogadatlan prókátora legyek. A totális rendszer felé tolódás veszélye élő, az állam összeszedésére azonban Oroszországnak égető szüksége van...– Ők azt hiszik, hogy megerősítik az államot, miközben igazából gyengítik. Mindez pedig az ország további széteséséhez vezet. Olyan óriási ország ez, amelyet nem lehet egy központból irányítani. A régiók önkormányzatiságát kellene erősíteni, ennek azonban errefelé nincs hagyománya. Ezért aztán darabokra kell hullania az államnak, hogy aztán e részek egyfajta konföderációvá alakulhassanak.További interjúk a konferenciarésztvevőivel a magazinban