Az ő XX. századuk

„Tegyük fel, hogy Ausztria–Magyarország Lengyelország sorsára jut s a hatalmak összeülnek, hogy a Habsburgok monarchiáját – Benoist úr ezt következetesen »Austriche«-nek nevezi – földarabolják és maguk között fölosszák. A fölosztás alapját a nemzetiségi elv képezné. Ez elvnél fogva Németország megkapná Felső- és Alsó-Ausztriát, Stiriát, Cseh- és Morvaországot, továbbá Tirol német lakossággal bíró részét, Vorarlbeget és Karintiát, sőt Pozsony és Sopron vidékét is. Oroszország megkapná Galicziát, Szilézia egy részét, Morvaországot, Csehország és Felső-Magyarország szláv népességű részeit, Horvátországot, Szlavóniát és esetleg Boszniát. Románia igényt tarthatna Erdély egy részére és Bukovinára, Olaszország a tengerpartra és Tirol olasz népességű részeire. Középen maradna egy önálló magyar állam 8-10 milliónyi lakossággal, mely vegetálna, a hogy tudna. (...)És mivel Bismarck belátta, hogy az, amiből hasznot lehet húzni, és naggyá tesz, nem az, a mit valamely nép felvesz magába, hanem az, ami asszimilálni képes, mert belátta, hogy Németország egységesebb Ausztria nélkül, és elég nagy Ausztria nélkül is, mindennemű terjeszkedés Ausztria rovására határozottan perhorreskált.A többi hatalmaknak sem áll érdekükben osztrák földre vágyakozni. Olaszország hiába tenné, mert ha egyszer Németország Ausztria java részét a maga számára lefoglalta volna, életszükséglet volna számára, hogy utat nyisson magának a tengerig, ennek pedig az Olaszország által elfoglalható tartományok útjában állnának. Az oroszokra nézve sem volna a terjeszkedés előnyös. Az orosz szlávság más, mint a lengyel szlávság, a mely ismét más, mint a cseh, a tót, a szlovén, a horvát és a szerb szlávság. Azonkívül az esetben Oroszország déli tartományai, Horvátország és Szlavónia izolálva volnának egymástól Magyarország által, a minek ismét az volna a következménye, hogy Magyarország kénytelen volna feltétlenül Németországra támaszkodni, s annak egyszerű Hinterlandjává válni. Románia ugyancsak elzárná Oroszországnak a Konstantinápoly felé vezető utat. Ily körülmények közt Európa nem léteznék többé. Volna egy Németország és egy Oroszország s a kettőnek szélén pár másod-, harmad- és negyedrangú vagy egyenesen minden rang nélküli kis államocska. (...)Egészséges főben még sehol sem merült fel az a terv, Európa térképét oly formán átalakítani, a mint azt a szerző kiindulási pontul veszi.”(Huszadik Század, 1900)