Az olcsó gáz ára

Gázárvitánknak az a jellemzője, hogy mindkét, leginkább érintett félnek, a Molnak és a kormánynak is igaza van. Nem emlékszem rá, hogy a legújabb kori piacgazdaságunk történetében volt-e hasonló, föloldhatatlan, tehát drámai szituáció. A dilemma föloldása a még szabályozott gázpiac liberalizálása lesz.A kormánynak két alapvető szempontot kellett figyelembe vennie, amikor a Mol által igényelt 43 százalék helyett csak hat százalékkal emelte meg az energiahordozó árát: hogy ne szabaduljon el az oly sok idő óta először tíz százalék alá csillapodott infláció, és hogy ne zúdítsa a fogyasztókra a rendkívül magas világpiaci árakat.A Mol érvelése is elfogadható, hiszen való igaz, hogy a 44 forintért importált és alig 22 forintért eladott gáz minden egyes köbméterén több mint húsz forintot veszít. A cég részvényei mélyrepülésbe fognak, s mint ilyen, a Mol a mindenevő befektetési alapok, jobbik esetben az erős olajcégek felvásárlási célpontjává válik, noha maga is éppen a regionális terjeszkedésre törekszik.Köztes és átmeneti megoldásként a kormány elfogadta a Mol javaslatát, hogy legalább a nagyipari vevők számára érvényesíthessen a világpiacihoz közelítő árakat. A gazdaság szereplői ugyanis helyzeti előnyt élveznek az itteni, alacsony gázárak miatt. Tekintettel arra, hogy olcsóbban veszik a földgázt, mint amennyiért azt a Mol importálja, az importár és a beszerzési ár közötti 20-22 forintos köbméterenkénti nyereséget a Mol rovására könyvelhetik el.A kormány határozata értelmében ötszáz ipari nagyfogyasztó novembertől már emelt áron, köbméterenként tíz forinttal drágábban jut az energiahordozó köbméteréhez, mint korábban. Ezt természetesen az érintettek nehezményezik, és az Alkotmánybírósághoz fordultak. A valósághoz viszont hozzátartozik, hogy a tízforintos drágulás ellenére is olcsóbban jutnak földgázhoz, mint Európa bármely más, tőlünk Nyugatra eső szegletében, sőt: ha teljes mértékben a világpiaci árakhoz igazították volna e nagyfogyasztói kör számára eladott gáz árát, úgy is az érvényes árszint alatt jutnának földgázhoz. Másik aspektusa a differenciált gázáremelésnek az, hogy az említett fogyasztói kör tíz évig szemérmesen hallgatott arról, hogy a Mol rovására jutottak olcsó energiahordozóhoz.A magas energiaáraknak – tudjuk a két olajválság óta – némi üdvös hatása is van a gazdaságra, nevezetesen az, hogy az egyre tornyosuló energiaszámlák korszerűsítésre ösztönzik a gazdaság szereplőit. A magyar cégvilág a nem éppen takarékosságáról híres európai gazdasághoz képest négyszer annyi energiából állítja elő a bruttó hazai terméket (GDP), s tekintettel arra, hogy nettó energiaimportőrök vagyunk, a tékozlás a külkereskedelmi mérlegben, végső soron pedig a folyó fizetési mérlegben jelentkezik. Ma már tudjuk, hogy idén az olajár hatására dollár százmilliókkal emelkedett a külkereskedelmi mérleghiányunk, amely nem takar többletimportot, csak a tavalyival majdnem azonos mennyiségért fizetett pénztöbbletet jelzi.