Csodák észt módra

Mart Laar észt miniszterelnök csodákat emleget – Észtország csodáit. Amikor hazájáról beszél, arca átszellemül. Őt hallgatva kétségem sem lehet afelől, hogy ami az utóbbi kilenc esztendőben a kis balti államban történt: sikersztori.– Mire gondol, amikor az észt csodáról beszél?– Sokféle csoda történt az elmúlt években – mind a politikai, mind a gazdasági életben. Ám ha engem kérdez, a legnagyobb csoda szerintem az, ami az emberekkel történt. Megjelent egy új generáció, amely, megragadva a lehetőségeket, a semmiből kreált valamit. Úgy vélem, hogy a nemzedékváltás rendkívül fontos része volt az észt demokratizálódási folyamatoknak! Nem hiszem, hogy azok az emberek, akik a kommunista rendszer kiszolgálói voltak, a megváltozott demokratikus körülmények között is meg tudták volna állni a helyüket.– Észtország helyzete meglehetősen sajátos, hiszen több évtizedes szovjet megszállás ellenére is Európa integráns része maradt...– Ha összehasonlítjuk az észtek és az oroszok helyzetét, akkor úgy vélem, hogy mi nagyon szerencsések vagyunk. Észtország, amióta elnyerte függetlenségét, azaz 1991 óta folyamatosan felívelő pályán mozog. Ezzel szemben Oroszország lassan, de biztosan csúszik lefelé. Ám a köztársaság egyik legnagyobb eredménye mégis az, hogy megszűnt a gyűlölködés az észtek és az oroszok között. Engedje meg, hogy személyes példával hozakodjam elő! Amikor gyerek voltam, mindig óriási csatározások voltak az észtek és az oroszok között. Utáltuk egymást. Ezek a gyűlölködő érzések az utóbbi években azonban eltűntek, és úgy gondolom, hogy ez is Észtország csodáinak egyike. Az én gyerekeimnek már fogalmuk sincs arról, mi az: utálni egy másik nemzetet – ők már egy teljesen más társadalomban nőttek fel.– Vannak az észtországi rendszerváltásnak sajátosságai?– Nem hiszem, hogy az észt átalakulásnak bármiféle sajátossága lett volna. Tény, hogy rendkívül tanulságosak voltak más országok tapasztalatai. Sokat tanultunk mind sikereikből, mind kudarcaikból. Magyarországon, Lengyelországon, Csehországban már korábban lehetővé vált a rendszerváltás, nálunk erre csak 1991-ben került sor.Hiába recsegett-ropogott a szovjet rendszer, nagyon kevesen hitték annak idején igazán, hogy egyszer végérvényesen össze is omlik. Tanulságként azt tudom leszűrni, hogy először a politikát kell helyrerázni, csak aztán kerülhet sor a gazdaságra. Ha késik a jogállamiság megalapozása – mint több helyen látjuk –, jön a maffia. A siker, azt hiszem, minket igazol.– Vannak olyan feltételezések, forgatókönyvek is, amelyek szerint Észtország, Magyarország és Szlovénia egy körben csatlakozna az Európai Unióhoz. Mennyire tartja reálisnak a bővítésnek ezt a formáját?– Miért is ne? Ha teljesítjük az uniós kritériumokat, akkor nem tartom elképzelhetetlennek, hogy egy körben csatlakozzunk önökkel. Persze tisztában vagyunk azzal, hogy ezt nem mi fogjuk eldönteni, hanem sokkal inkább az unió tagjai. Talán kicsit korai erről spekulálni. Abban azonban biztos vagyok, hogy Észtország az elsők között lesz! Végtére is a lehetőség mindenki előtt nyitva áll...