Davajgitár a szalonban

Évtizednyi késéssel ugyan, de fölszínre jöttek a rendszerváltozás egyes alapkérdései a november 4-i megemlékezések alkalmával. Az 1956-os magyar szabadságharc katonai leverésének évfordulóján kimondatott: bocsánatot kellene kérniük a nemzettől azon politikusoknak, akik az idegen sereg kiszolgálói voltak a tragikus napokban, s utóbb a honfitársaik elárulásával szerzett érdemekért kisebb-nagyobb hatalmat gyakorolhattak, megvagyonosodhattak.Emlékezzünk csak vissza: 1990 tavaszán az akkor demokratikusan megválasztott magyar parlament a legelső törvényében kimondta, hogy 1956 októberében forradalom zajlott Magyarországon. Történészi, szakmai kérdésben foglalt állást a legfőbb hatalmi testület, jelezvén: éles fordulatot vett a történelem. A nagy lelkesedés azonban akkor alábbhagyott. A szabadságharcosok sorsának rendezése most, évtized elmúltával is felemás, miközben a vérbírák „tisztes nyugdíjjal a zsebükben járnak közöttünk” – mutatott rá a Fidesz szombati választmányi ülésén e testület elnöke, Várhegyi Attila.A Független Ifjúság megemlékezésén pedig elhangzott: a rendszerváltozás nem teljesedhet ki addig, amíg olyan közéleti személyiségek vannak meghatározó politikai szerepben, akik a baloldali diktatúra szervezői voltak... Nos, az ebben megfogalmazott követelmény már messzire mutat. Idézzük csak fel: az 1956. december 10-e, Nyugati pályaudvari sortűz előtt a helyszínen felbukkant kék vattakabátban, hátán keresztben függő dobtáras géppisztollyal egy férfiú, aki évtizedekkel utóbb fölöttébb magas pozícióba került. Legalábbis ezt állítja egy, Tiszaújfaluban ma is élő szemtanú, akivel egyébként még a Horn Gyula vezette kormány idején jegyzőkönyvet vett föl az esetről egy ügyészségi nyomozó. A vizsgálat azonban érthetetlen okból elakadt, holott a szemtanú sajtóban is többször megjelent állítását eddig nem cáfolta senki. Talán most lendületet kaphat e munka.Tovább fejtegetve a szabadságharc máig elvarratlan szálait: a Nyugati pályaudvari sortűznél feltűnt egy később hősi legendákkal övezett férfi, akinek gyermeke ma egy baloldali párt rangos vezetője. Vajon az utóbbi politikushoz hasonló vezetőket is – miként Várhegyi Attila fogalmazott – „a véres terror örökösei” közé sorolnák-e a kis nyugdíjból, szűk betonlakásban élő egykori ellenállók?... Ezzel nem foglalkoztak november 4-én, mivel kongresszusukat készítették elő választmányi ülésükön a szocialisták – derült ki Földes Györgynek, e testület elnökének nyilatkozatából.November 4-én az önkéntes vagyonátvilágítást is fölvetették azok, akik a VIP-lista nyilvánosságra kerülésekor hallgattak. De vajon el kell-e gondolkozniuk az 1956-os szabadságharcról azoknak is, akik 1994-ben koalícióra léptek – miként a megemlékezés napján máshol fogalmaztak – a „baloldali diktatúra szervezőivel”? És ezzel behozták a szalonba az ide csöppet sem illő jelképes „davajgitárt”...