Dermesztő átrendeződés

Aligha kétséges, hogy ha Nicolae Ceausescut nem lőtték volna le 1989 decemberében, a múlt vasárnap szabad és demokratikus választások útján került volna vissza az államfői pozícióba. Mégpedig több mint hatvanszázalékos támogatottsággal, tehát különösebb izgalmak nélkül. A vasárnapi választásokon kiderült, hogy a románok többsége Ion Iliescuban, a Román Kommunista Párt központi bizottságának egykori titkárában, a „Kárpátok géniuszának” közeli munkatársában vagy éppenséggel Corneliu Vadim Tudorban, a kondukátor udvari költőjében és őszinte csodálójában látja Románia jövőjének biztosítékát. Iliescu és Tudor jutott az államfőválasztás kevesebb mint két hét múlva sorra kerülő második, döntő fordulójába.Betegséget választani lepra és kolera közül – összegzett szűkszavúan Emil Hurezeanu, a román Szabad Európa Rádió egykori szerkesztője, politikai elemző valamikor éjféltájt, néhány órával az exit-poll eredmények közzététele után az egyik bukaresti televíziós csatorna élő vitaműsorában.Furcsa éjszaka után dermesztő reggelre ébredt Románia november 27-én, és nem csak az időjárás miatt. A tizenhétmillió romániai választópolgár alig több mint fele úgy döntött, visszaforgatja az ország időkerekét. A temesvári forradalom, a diktátor menekülése, majd kivégzése, Iliescuék, vagyis az „emberarcú kommunisták” országlása, hatalmuk gyengülése, választási vereségük, majd egy történelmi pártokra épülő, européer koalíció létrejötte és hatalomra jutása. Bukarestet újra Európa részeként kezdték emlegetni. Aztán a dolgok valahogy nem működtek: koalíciós viták, személyes intrikák, egy helyben topogás. Csalódás, reményvesztés és szegénység. 2000. november 26-án Temesvár szavazói Corneliu Vadim Tudort látták volna a legszívesebben az államfői székben. Bezárult a kör.Egy nappal a rémálomnak tűnő romániai választások után kissé tanácstalanul járkáltam Marosvásárhely utcáin. Támpontokat próbáltam keresni annak alátámasztására, hogy valóban igaz-e, ami az előző nap történt. Figyeltem a járókelőket. Vajon ő is Tudorra szavazott? Netán Iliescura? Nyilván azért mosolyog, mert elégedett a választási eredményekkel. Vagy mégsem mosolyog? Ironikus vigyor ez inkább? Tudor Erdélyben több szavazatot kapott, mint Iliescu. A Nagy-Románia Párt megötszörözte négy évvel ezelőtti választási eredményeit.A romániai megméretés eredményei két helyen tértek el hangsúlyosan a választások előtti közvélemény-kutatások mutatóitól. Egyrészt a felmérések azt jelezték, hogy a szavazói részvétel elérheti, sőt meg is haladhatja a hetven százalékot. Ezzel szemben a választásra jogosultaknak mindössze az 56 százaléka adta le voksát. Másrészt egyetlen közvélemény-kutató intézet felmérése sem jelzett 27–29 százalékos eredményt a Nagy-Románia Párt államfőjelöltjének, de a szélsőséges párt várható előretörése is jóval visszafogottabbnak tűnt a megkérdezettek válaszaiból. Az igazi meglepetést kétségtelenül a szélsőséges PRM előretörése okozta. A Nagy-Románia Párt populista, nacionalista retorikája széles körű befogadásra talált abban az országban, ahol a lakosság negyven százaléka a szegénységi küszöb alatt él. Tudor agresszív, megalkuvást nem tűrő stílusban ígéri évek óta a korrupció felszámolását, a keresztény tisztesség érvényesülését, a román önbecsülés visszaállítását. Ez a stílus és üzenet táptalajra talál ott, ahol tíz éven keresztül a teljes politikai elit lejáratódott, érthetőbben: csalt, lopott, hazudott. A Tudorra szavazók nem mindannyian idegengyűlölők, sokkal inkább a reménytelenségbe belefáradt tájékozatlanok, akiket azonban kétségtelenül nem zavar egy kis magyarellenesség. Tudomásul kell venni, hogy Románia második politikai ereje szélsőségesen nacionalista párt – nyilatkozta Frunda György, az RMDSZ államfőjelöltje az exit-poll eredmények közzétételét követően. És a nyilván csak három napig tartó tragikus szenzáción túl Európának, Magyarországnak és az erdélyi magyarságnak egyaránt meg kell tanulni kezelni az új bukaresti helyzetet.Az igazi helyzetkezelésnek azonban Bukarestben kell megtörténnie. Adrian Nastase, a parlamenti választásokon győztes Szociális Demokrácia Romániai Pártjának (PDSR) alelnöke – aki talán az egyetlen, nyugati körökben is elfogadott vezető politikus Iliescu pártjából – fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy szóba sem kerülhet egy esetleges PDSR–PRM-kormánykoalíció. A mandátumok leosztását követően nem kizárt, hogy Iliescu pártja megszerzi az abszolút többséget a bukaresti törvényhozásban, és így akár egyedül is kormányozhat. Nastase ugyanakkor nem zárta ki a koalíció lehetőségét az utóbbi négy évben hatalmon lévő pártok valamelyikével, de egy szakértőkből álló, technokrata kabinet megalakítása elől sem zárkózott el. Egyelőre csak annyit lehet biztosan tudni Romániában, hogy mindenképpen a PDSR soraiból kerül ki az új kormányfő. Elemzők azt a lehetőséget is elképzelhetőnek tartják, hogy egy kisebbségben kormányzó PDSR külső parlamenti támogatást kap majd Tudor pártjától.Az 1996-ban hatalomra kerülő koalícióból három párt jutott be a törvényhozásba: a jobboldali Nemzeti Liberális Párt, a Petre Roman vezette szociáldemokrata Demokrata Párt és a jobbközép irányvonalat képviselő magyar érdekvédelmi szervezet, az RMDSZ. Jelen felállás szerint ez a három formáció alkothatja a következő négy évben az együttműködő ellenzéket. Bár a nemzeti liberálisok alelnöke, Valeriu Stoica vasárnap este úgy nyilatkozott, hogy pártja ellenzéki szerepre készül, elemzők elképzelhetőnek tartanak egy PDSR–PNL-koalíciót. Stoica szerint pártja csak akkor hajlandó közös kormányzásra Iliescu pártjával, ha abban a koalícióban a Demokrata Párt és az RMDSZ is szerepet vállal.A romániai helyzet pillanatnyilag finoman szólva összetettnek nevezhető. Az elnökválasztás második fordulója előtt aligha rendeződnek egyértelműen az erők.