Gyalázat!

A vajdasági magyarok már rutinosak: megunták, hogy „az éj leple alatt”, még a megemlékezés előtt ismeretlen tettesek évről évre ledöntsék azokat a kereszteket, amelyet a szerbek által végbevitt tömegmészárlás áldozatai emlékére állítanak fel. (Ezek is hideg napok, ha hallgatnak is róluk a meteorológusok.) Noha Jugoszláviát közfelkiáltással újfent fölvették az ENSZ-be, a keresztfák ettől még nincsenek nagyobb biztonságban: fogták hát a szervezők a futballpálya-csíkozó hengert, s a gyepre vitték fel mészporral az emlékkereszteket. A bácskai élettapasztalat kiállta a próbát: a tudomány mai állása szerint a gyepet nem lehet ledönteni.A budapestiek nem ennyire edzettek. Nem volt elég nekik a halottak napja, a félrevonulás saját családi gyászukkal – egymás után érkeztek sírgyalázókról, szoborbecstelenítőkről és keresztdöntőkről a hírek. Aligha véletlen, hogy az őszirózsás „forradalom” kétséges történelmi szerepű miniszterelnöke, Károlyi Mihály (aki átengedte az országot és a csecsemő köztársaságot Kun Béláéknak) épp most kapott a szobrának a nyakába egy vödör vörös festéket. A polgári etikett ezt barbarizmusnak tartja, s teljes joggal: a szobrokat demokráciában állítani kell (politikai ízlés szerint Károlyinak vagy az őszirózsások egyetlen áldozatának, Tisza Istvánnak), s nem rombolni. A rombolásnak még „forradalmi” időkben sincs kultúrája: amikor Szabó Lukács erőgéppel elvontatta a debreceni Tanácsköztársaság-emlékművet, s térdben eltörte a vöröskatona lábát, hónapokig nem mert senki az ormótlan csizmához nyúlni. A tétényi szoborpark civilizáltabb megoldás: a kommunizmus „tematikus parkjába” nyugati turisták serege jöhet szörnyülködni, hogy hál’ istennek, miből maradt ki.A Rákosi-barát diákcsíny, a zsidó sírkövek ledöntése, a provokációszagú Károlyi-affér, a Kádár-sír spontán feliratozása: mind-mind a történelmi kibeszéletlenség jele. Az egyik televízió „olvashatatlannak” minősítette a főtitkári márványra mázolt szavakat – pedig a HÓHÉR jól kivehető volt. Ostoba népszerűségi listák, közpénzből támogatott folyóirat-különszámok sem írják fölül, hogy Kádár János valóban hóhér volt, a XX. század Haynauja. Ez persze még nem jelenti azt, hogy ne nyugodjék békében (ha tud). Minderről a Regnum Maria-num-keresztet ledöntő berzsenyis gimnazisták a jelek szerint mit sem tudnak; vagy ha igen, rosszul. Nem elég azt mondani: na, ebbe az iskolába sem íratjuk a gyereket – a diákok „felbujtói” között ott vannak a kultúrpolitikusok is, akik eltörölték a kötelező történelemérettségit. Ha nem teszik, talán háborítatlan maradhatna a kereszt is meg a Dávid-csillag is a Kozma utcai temetőben.A külhoni sajtó nyilván irányultsága szerint „csemegéz” majd e botránykrónikából, kiált keresztényüldözést vagy antiszemitizmust. Mi, itt élők tudjuk, hogy ez így, egyszerűen: gyalázat!