Húsz emberöltő hősei

Nehéz volna számba venni mindazt nemzetünk történetében, amire joggal büszkék lehetünk. Sok felfedezőt és tudóst tartanak számon világszerte, akik egyedülálló eredményeikkel gazdagították Magyarország és az emberiség történetét. Sokszor kissé keserűen tesszük hozzá mondatainkhoz, hogy a legtöbben sajnos idegen országban tehették mindezt. Ilyesmi jut először az ember eszébe akkor is, amikor a Corvina Kiadó A magyar huszár címmel megjelent új kötetét olvassa. Az egyetlen különbség, hogy a huszárok saját hazájukban és hazájukért hajtottak végre sokszor csodaszámba menő hőstetteket, és ennek köszönhetően terjedt el az a harcmodor, amelyet aztán idegen országokban is megirigyeltek, és hogy „nemcsak a lovassági taktika és tudomány terjedt el általuk Európában, hanem a magyar szokások, egyenruha, sőt még a haj- és bajuszviselet is, mígnem úgy tetszhetett, megannyi magyar huszár száguldozik az európai csatatereken” – amint ezt a Kelenik József, Ságvári György, Szabó Péter és Zachar József által írt, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum, valamint a Nemzeti Kulturális Alapprogram által támogatott könyv fülszövegében olvashatjuk.A százhuszonkét színes képpel illusztrált kötet kialakulásától, a XV. századi kezdetektől egészen századunkig, a huszárság 1955-ben történt megszüntetéséig követi nyomon az irodalmi alkotásokból és filmekből jól ismert, szép és izgalmas kalandokat megélt, gyakran történelmet író csapatnem „életét”. A huszárság születésétől, az első nagy korszaktól a Habsburg-hadakba történt betagozódásán át az önálló csapattestté válásán keresztül megismerhetjük azt a folyamatot, miként terjedt el Európában ez a könnyűlovassági forma, mely országokban milyen szerepet játszott, és végül azt is, hogyan vált egyre súlytalanabbá, és halt meg lassan, miközben még ott találjuk az első és a második világháború forgatagában is a magyar huszárokat. A négy fejezet – A magyar csapatnem, a Habsburg-hadakban, az Idegen zászlók alatt és az Útban a mulandóság felé – mellett, pontosabban között mozaikokat találunk. Ezek kiegészítések, érdekességek a török kor magyar lovasságáról, a napóleoni háborúk nemesi felkeléseiről, a magyar nemesi testőrségről és végül a huszárok egy napjáról. És szólnunk kell a rengeteg képről, amelynek zöme a Hadtörténeti Múzeumban található, de bekerültek a kötetbe illusztrációk a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményéből, a bécsi Heeresgeschichtliches Museum, a kölni Wallraf-Richartz Museum és magángyűjtemények anyagából is.Álljon itt néhány sor arról, hogy milyen tulajdonságokkal kellett rendelkeznie a huszárnak a köztudat szerint. Olyan, látszólag ellentmondó, de becsülendő emberi tulajdonságokkal, amelyeket a magyarságnak viharos történelme során a túlélés érdekében be kellett építenie magatartásmintáiba. Vagyis tökéletes összhangban kellett lennie benne az esztelennek tűnő vakmerőségnek és a hideg számításnak, a lovagiasságnak és a ravaszságnak, a végsőkig való kitartásnak és a csatamezőről való időbeni távozás eleganciájának. Emellett az sem megvetendő, hogy ez a bátor, mindig győztes katona gazdagon díszített, jó szabású egyenruhájában és fényes felszerelésével mindenkor a hadsereg legjobb megjelenésű férfijai közé tartozott. E sorokat olvasva és a képeket látva egyetérthetünk azokkal a ma még élő valamikori huszárokkal, a hadtörténészekkel, akik e csapatnemmel foglalkoztak és a kötet ajánlásában leírtakkal, hogy igen jelentős katonai hagyomány örökösei vagyunk. Olyané, amely példaként állhatna előttünk ma is, ám a mai Magyar Honvédségben még egy díszelgő alakulat sem él ezen örökség ápolójaként. A szerzők reményei szerint A magyar huszár című könyv segít abban, hogy életben tarthassunk valamit, amire igazán büszkék lehetnénk. (A magyar huszár. Corvina Kiadó, Budapest, 2000. Ára: 5500 forint)