Keresztkérdés

Engem ebben az egész keresztledöntési ügyben az izgat a legjobban, vajon kapnak-e érettségi bizonyítványt jövőre ezek a csibész berzsenyista gimnazisták, vagy pedig nem kapnak, ellenkezőleg, elhajtják őket, mint törökmézes a legyet a búcsúban.Sarkára áll-e a patinás gimnázium igazgatója, mondja-e a nyakon csípett öt latornak: nem, gyerekek, minálunk az érettségi bizonyítványt nem csupán a tanulmányi eredmények függvényében adjuk, minálunk az is számít, tényleg érett-e szellemileg, jellemben meg erkölcsben az arra vágyó fiatal.Engem az érdekel, lesz-e majd mersze az igazgató úrnak a tavaszi vizsgák idején elküldeni a vihogó-röhögő angyalföldi ifjakat (ott van a Berzsenyi Gimnázium), vagy nem lesz, és nevezettek – jó tanuló valamennyi – szép büszkén átveszik majd az érettségi bizonyítványt, ami állítólag jár nekik, merthogy tudják a vonatkozó tételeket.Nagyot tud nőni (vagy zuhanni) az érettségi szó hitele a Berzsenyi-igazgató döntése nyomán.Vajon érett-e az a fiatal, kiengedhető-e a világba, aki kettőezer novemberében odáig jut, hogy előre eltervelt fafűrésszel alapjaiban véget akar vetni a kereszténységnek.Nem a szóban forgó öt tudatlan gyerekről beszélek – az igazgatójukról. Lesz-e mersze kihúzni mind az ötöt az érettségizendők listájáról? Beszűkül-e annyira a direktor, hogy magyar-, matek-, történelemnézetből szemléli majd a fiatalok fejlődését, vagy fejéhez kap-e tisztességesen.Érettségi.Kiengedhetem-e a gimnázium kapujából „éretten” ezt az öt keresztdöntő, vöröscsillag-rajzoló ifjút?Akármit tesz is a gimnáziumigazgató, jelzés lesz az kifelé. Ha megbocsát nekik, az is. Ha sorompót rak elébük, az is.