Kifogástalan házügyek

„Két újság csúsztatások és személyiségi jogaink megsértése mellett közölte azt a tényt, hogy családommal közösen megvásároltuk egy sorház jellegű ikerház felét. Tisztában voltunk azzal, hogy a vásárlás nyilvánosságot kap, s a közélet mai állapotában ezt egyesek sanda politikai támadásokra is felhasználhatják. Ennek ismeretében és mindezt vállalva döntöttünk az ingatlan megvételéről. Meggyőződésem: több évtized munkájával, tisztességesen szerzett jövedelemből minden erkölcsi alapunk megvan, hogy a jogszabályok és a közjogi tisztségem szabta morális követelmények betartása mellett magunknak lakást vásároljunk.”Tévedés, a fent idézett mondatok nem Torgyán József sajtónyilatkozataiból származnak, hanem Gál Zoltán szocialista politikustól, aki 1996 decemberében a Magyar Köztársaság Országgyűlésének elnökeként nyilvánosságra hozta a II. kerületi Kondorkert utca 1. szám alatti otthona megvásárlásának körülményeit. Gál Zoltán beszámolt arról is, hogy a lakást az MSZP holdudvarába tartozó Wallis Rt.-től vásárolta 23 millió forintért, amely „magánvállalkozáshoz tartozó cégek egy részének jogi képviseletét feleségem ügyvédként négy éve látja el. A vételárat kiegyenlítettem.” A Horn Gyula szerint „nyilvános vagyonnyilatkozatnak tekintendő” bevallásból olyan „fontos” részletek is kiderültek, mint például az, hogy a húsz éve épített lakás csatornázatlan, alápincézetlen és felújításra szorul, s hogy emellett „feleségemmel 1993 óta közös tulajdonunkban van egy 52 négyzetméteres lakás, továbbá kétmillió forint bankbetét és egy hároméves gépkocsi, valamint két, értékesnek mondott festmény”.A bemondott adatok az MSZP-nek és a sajtónak elégnek bizonyultak, és a Torgyán-villa körülményeivel példátlan részletességgel foglalkozó lapok közül senkit sem érdekelt a házelnök által elhallgatott pár „aprócska” hiányosság. Például az, hogy a Wallis Rt.-től vásárolt garázzsal, terasszal rendelkező „rom” alapterülete 261 négyzetméter, s hogy a cég a szerződés szerint – Gál Zoltán állításával ellentétben – nem kérte az egész vételárat, hanem ötmilliót úgy hitelezett meg a családnak, hogy nem rögzítette, mikor és milyen feltételekkel kell a házelnöknek törlesztenie. Az pedig, hogy a kiemelt zöldövezetben lévő lakás 88 ezer forintos (a szerződés szerint csupán 68 ezer forintot fizettek ki) négyzetméterenkénti áráért akkor egy kőbányai panelt sem lehetett már kapni, nos, ez végképp szóba sem került. Gál Zoltán 1996. év végi, nyilvános vagyonnyilatkozata megtételének időpontja mindenesetre nem volt véletlen. Az országgyűlési képviselőknek ugyanis egy 1997 áprilisában módosított törvény alapján kellett kötelező vagyonbevallást tenniük. Az első botrány csupán 1996-ban robbant ki, amikor Horn Gyula Princz Postabankjától áron alul vásárolt telkén a pénzintézet cégével, a DOM Rt.-vel felépíttette a – nevezzük egyszerűen csak – házát.A Gál Zoltán háza körüli sajtóbotrány későbbi ügy, ez azonban az MSZP-be is begyűrűzött. A frakció ügyvezető elnökségének tagjai hirtelen erős késztetést éreztek, s a problémát csupán technikai kérdésként kezelve szintén nyilvánosságra hozták vagyonnyilatkozataikat, amelyeket a Népszabadság a címoldalán közölt. Semmi tényfeltárás, semmi utánajárás. Egyszerű tényközlésként. Ezekből kiderült például, hogy „Szekeres Imre frakcióvezető és családja tulajdonában 1994-ben – amikor országgyűlési képviselő lett – egy 185 nm lakóterületű pesthidegkúti családi ház, egy 41 nm-es veszprémi öröklakás egynegyed része és egy 42 nm-es budapesti lakás volt. Ez utóbbiak öröklés útján és haszonélvezettel terhelten kerültek a család birtokába. Ezenkívül egy Lada gépkocsival rendelkezett a család. Jelenleg már nincs tulajdonukban a veszprémi lakásrész – tekintettel arra, hogy felesége édesapja felköltözött hozzájuk –, és a gépkocsit is eladták.” Az idén az ötvenedik életévét taposó politikus az országgyűlési képviselőkről szóló kiadvány szerint „tanulmányai után tanársegédként tudományos kutatással is foglalkozott, 1977-től a KISZ Veszprém Megyei Bizottságának titkára, majd első titkára lett. 1985-ben tanácselnök-helyettessé választották, 1989-től az MSZP Veszprém megyei elnöke, majd 1990-től a párt országos titkára volt. Ettől kezdve az MSZP szakmai és politikai döntéseinek előkészítésében vett részt, majd 1994 őszétől az MSZP alelnökeként dolgozott”. Mint látható az 1994-től országgyűlési képviselő életútja, talán érzékelhető, hogy őt ezekben az időkben inkább a „lendület” vitte, mintsem a gyarapodás közvetlen szándéka. Ugyan nincs információnk arról, hogy mennyit kerestek akkor a hivatásos forradalmárok, azonban eléggé egyértelműnek látszik, hogy a szerénynek szintén nem nevezhető, II. kerületi Úrbéres utca 43. szám alatti, uszodás hajlék látszólag szintén inkább a politikusfeleség, a VICO Rt. egykori munkatársa, Vásárhelyi Katalin munkájának gyümölcse. Szekeres Imre az említett nyilatkozatában egyébként arról sem tett említést, hogy ugyanezen a címen lehetett akkor fellelni annak a tízmilliós Nolda Rt.-nek a telephelyét, amely cég igazgatótanácsának elnöke szintén a felesége, Vásárhelyi Katalin volt. (A cégben 1996-ban még it-tagként lehetett fellelni azt a Molnárné Papp Juditot is, akivel egy darabig közösen dédelgették a sajtóban egyszerűen csak a „Szekeres-szállodaként” emlegetett, belvárosi Youth Hotels tervét, a Postabank, illetve a DOM Rt. egyik botránykövét.)De ingatlanügyekről szólva itt van az MSZP-s Pál László is, akit az 1995 végén az Országgyűlésben kirobbant, a szocialista adminisztráció eddig ismert legnagyobb korrupciós ügye, az olajgate-botrány során „érték tettén” – a rendőrség, az ügyészség akkor nem „akciózott”. Holott akkor derült ki például az, hogy III. kerületi, zöldövezeti családi házát az MSZP vállalkozói tagozata egykori elnökének, Hujber Ottónak a cége építette. Az ügy érdekes momentuma volt, hogy Hujber szerepét Pál tagadta, Hujber viszont elismerte. Beszámoltatásakor az olajgate-et vizsgáló parlamenti bizottság tagjai a benyújtott bizonylatok alapján nem tudták egyértelműen megállapítani, hogy teljes egészében a Pál család fedezte-e a számlákat. Mindenesetre beszédes tény volt az, hogy az orosz piacról élő Hujber Pál László jóvoltából ott találta magát az orosz adósságdollárokat Hujber vállalkozásainak is osztogató tárcaközi bizottság tagjai között. S az sem Pál hálátlanságát jelezte, hogy az ipari miniszter fiának, Pál Andrásnak Hujber Ottó adott munkát. Kár, hogy a szocialista politikusnak végül nem kellett vagyonbevallást tennie, mert 1995-ben a képviselőség és a Mol elnöki tiszte közül ez utóbbit választotta. Többszörösen is tízmilliót érő házára a pénzt főként az alábbi munkahelyeken gyűjtögette: 1966–69 között a Villamosipari Kutató Intézetben számítógépes tervezőként, 1973-ig az Országos Műszaki és Fejlesztési Bizottság főelőadójaként dolgozott, ugyanitt 1989-ig osztályvezetőből főcsoportfőnökké lépett elő, 1989–90-ig ipari államtitkár, 1994–95-ig ipari miniszteri tisztet látott el.