Költő a senkiföldjén

Legfőbb érdeme az In Memoriam sorozatnak, hogy a megosztottságok időszakában a magyar irodalom sokszínűségét, változatos hangon megszólaló egységét hirdeti. A Nap Kiadó visszafogottan elegáns kötetei huszadik századi literatúránk legjelesebb alkotóit mutatják be az emlékezés és értékelés szándékával. Megfér egymás mellett a legmélyebbről indult „poeta natus”, Sinka István és a tehetségét két kézzel szóró Karinthy Frigyes, a „rémület és erkölcs között” szavait a forma vasfegyelmébe záró Nemes Nagy Ágnes, a vagabundus Tersánszky Józsi Jenő, valamint Nagy László, Vas István, Tamási Áron és Füst Milán. A sorozatszerkesztő Domokos Mátyás azon kevesek egyike, aki konokul őrzi az egység ideáját, aki tudja, hogy egy-egy alkotó értékelése sosem a kortársak rovására történik.A Senkiföldjén című kötetet az életmű gondozója, Hafner Zoltán állította össze. Rendkíül gazdag anyagból válogathatott, hiszen Pilinszky János a hatvanas évek végétől gyakran nyilatkozott önmagáról, életéről, költészetéről. És a magyar líratörténetben kevés versről született annyi értelmezés, mint a Négysorosról vagy az Apokrifról. A költő korai halála pedig előhívta a barátok, munkatársak, ismerősök emlékeit.A négy részre tagolt válogatás első egysége, az Adataim az életút meghatározó, de ma már ismert élményeit rögzíti. Az Egyedül Istennek írunk című fejezet a Pilinszky-líra befogadásának története az első kötettől a végső összegzésig. Valószínűleg minden bemutatkozó költő irigyelheti Pilinszkyt, akinek 1946-ban Trapéz és korlát címmel megjelent vékonyka füzetéről olyan kíváló művészek, mint Rónay György és Nemes Nagy Ágnes írt értő recenziót. A tizenkilenc költemény alapján mindketten kivételes pontossággal jellemzik nemcsak a közreadott verseket, hanem előrevetítik a kiteljesedés irányát és a lehetséges tévutakat is.A több mint tíz év múlva megjelent Harmadnapon című kötet korabeli kritikáit, a jobb sorsra méltó és méltán elfeledett szerzők bornírtságait azért érdemes elolvasni, mert utólag úgy tűnhet, egyértelmű elismerés fogadta a verseket. Pedig már a megjelenésük is csoda volt, a korszak megmagyarázhatatlan hatalmi játékainak egyike. Domokos Mátyás és Réz Pál úgy írták meg máig hiteles és érvényes lektori jelentéseiket, hogy egy percig sem bízhattak a kiadásban.A hetvenes évektől kezdve a költő recepciója két irányban folytatódott. A Pilinszky-kutatók igyekeztek az életmű szervességét bizonyítani, fokozatosan kiteljesedőnek minősíteni. Így vált a pálya csúcsává a Szálkák kötet és az azt követő versek, s kerültek az érdeklődés, a vizsgálódás középpontjába a prózai alkotások, a drámakísérletek. A másik jellegzetes véleményt Lator László fogalmazta meg árnyaltságában is egyértelműen, amikor arról szólt, hogy a Harmadnapont követő alkotói görcsben a költő „feláldozott valamit, amit csak ő tudott, egy olyan bőven termő... fogalmi líráért, amely persze pilinszkysen, a modern európai költészet egy széles vonulatának köznyelvén szól”.Az Egy titok margójára című fejezetben az életmű gondolati-filozófiai hátteréről olvashatunk, azokról a hatásokról, amelyekről a költő is sűrűn vallott.A kötet záró része az embert állítja elénk. Azok a legszebb írások, beszélgetések, amelyek egyszerre láttatják a szent együgyűt és a korántsem azt, a misztikus aszkétát és az éjszakai lokálok táncosnőinek hódolóját, a sugárzó személyiséget és az esendő embert.A kötetet Orbán Ottó nagy formátumú, a Pilinszky-életműhöz méltó verse zárja. (Senkiföldjén. In memoriam Pilinszky János. Válogatta Hafner Zoltán. Nap Kiadó, 2000. Ára: 1950 forint)