Kolumbusz

Néhány hónapja érdekes olvasói levél jelent meg a Der Spiegel című német hetilapban. Otto von Lambsdorff értelmezte a német szociáldemokrata párt (SPD) egyik választási plakátját, amelyen Kolumbusz az első szocialistaként volt feltüntetve. Kétségtelen, írta Lambsdorff a levelében, hogy a megközelítés pontos. Tényleg Kolumbusz volt az első szocialista: elment, és nem tudta, hová; megérkezett, és nem tudta, hol van; visszajött, és nem tudta, honnan; és mindezt mások pénzén. A hét végén a plakát fő haszonélvezője, Schröder német kancellár látogatott el – Drang nach Osten – az MSZP kongresszusára. Itt volt a helye, hiszen a Schröder-receptet – éppen akkor kerültek napvilágra Helmuth Kohl és a CDU pénzügyei, amikor a német kereszténydemokraták a tartományi választásokon oda-vissza mosták fel a padlót az SPD jelöltjeivel – a jelek szerint itt is kikeverték az ellenzéki boszorkánykonyhákban.A kancellár a kongresszuson nem volt túlságosan eredményes, mindössze egy szavazatra futotta neki, amellyel egy tréfás küldött tisztelte meg az elnökválasztási procedúra keretein belül. Igazság szerint nem volt esélye, csak forgolódott, mint Ádám anyák napján, lévén afféle jobboldali elhajló, akinek derogált annak idején keményen odatennie magát a különféle kommunista erőszakszervezetekben, többek között 1956-ban nem átallott iskolába járni. A magyar elvtársakat nem lehet megtéveszteni álbaloldali frázisokkal, Kovács László valósággal lehengerelte a kései Kolumbuszt. És hát a többieket is. Ma már sejteni lehet: Németh Miklós ott követte el a hibát, hogy nem hozott magával egy hivatásos kommunikátort, mondjuk, valakit a SETI-programból (Searching for Extraterrestrial Intelligence). Egyelőre ott tartunk, hogy üzeneteinek megfejtése folyamatban van, az elemzők szerint már most kétségtelen, hogy Németh Miklós akar valamit.Horn Gyula esete lényegesen bonyolultabb, őt korántsem lehet leírni, Horn Gyula egyszerűen leírhatatlan. Mindenesetre itt és most csak Kovács László nyerhetett, nagyszerű választás volt a szocialisták részéről, soha nem volt még elnökük, akivel ilyen elegánsan, kulturáltan, úriember módjára lehet majd elveszíteni a választásokat. Természetesen nem szabad abba a hibába esnünk, hogy elhiggyük: az MSZP kongresszusán történt valami lényeges. Az MSZP nem arról nevezetes, hogy a tagság és a nyilvánosság bevonásával intézi ügyeit. Mindenki eljátszotta a szerepét, vannak hagyományos karakterek, a legfeltűnőbb Nagy Sándor – ahogy múlnak az évek és a kongresszusok, úgy tűnik, hogy ő a mindenkori önjelölt, akit aztán rituálisan feláldoznak a közízlés oltárán, mert Nagy Sándorhoz képest végül is mindenki vállalható kompromisszumnak tűnik, a mindenkori visszalépése felett érzett megkönnyebbülés közepette nyugodtan jöhet a valamivel esztétikusabb állomány, most például Baja Ferenc pártigazgató.Az egyetlen kakukktojás Jánosi György, az országos választmány új elnöke, aki definiáltan nem tartozik Kovács László hívei közé, legalábbis saját szavai szerint, ami viszont – lévén szó szocialista politikusról – nem sokat jelent. Amúgy a kormány is figyelemmel kísérte a rendezvényt, jó időzítéssel a kongresszus időtartama alatt jelentették be a negyvenezer forintos minimálbér bevezetéséről szóló döntést. A kongresszusi agyakban – közös állásfoglalásuk szerint – ez így csapódott le: „a magát »polgárinak« nevező hatalom a társadalom nehéz körülmények között élő többsége előtt lezárta a felemelkedés útját”. Sapienti sat.