Menekülés a békébe

Most megtörtént az, amire már hónapok óta számítani lehetett. Ehud Barak, Izrael miniszterelnöke, amikor már képtelen volt tovább lavírozni a kis létszámú frakciók között, amikor már nem tudta folytatni hajmeresztő kötéltáncos mutatványát a knesszetben, bejelentette: készen áll az új választásokra. Barak makacs ember. Sohasem adja fel. Igazi katona. Kormánya lassan felmorzsolódott. Választási sikerét hozó békeígéreteinek töredékét sem tudta megvalósítani, kormányzásának utolsó heteiben elszabadult erőszak, az új palesztin intifáda miatt a békekötés lehetősége egyre távolabb került. Barak kabinetje folyamatos ostromállapotban volt. A kormányfőnek a knesszetben számtalan bizalmatlansági indítványt csak a törvényhozás parányi pártfrakcióival folytatott folyamatos, alkalmi alkukkal sikerült kivédenie. Barak sokáig azzal az érvvel siklott ki ellenfelei szorításából, hogy neki a nép adott mandátumot a miniszterelnökségre (Izraelben a választók a kormányfő személyéről is külön szavazólapon döntenek).Most mindenki arra kíváncsi, vajon Barak képes lesz-e még bármit is előhúzni politikai „bűvészcilinderéből”, amely esélyt adhat neki az újbóli választási diadalra. Ez a mutatvány azonban nem kecsegtet sok sikerrel, hiszen ez már nem egy egyszemélyes műsorszám, ehhez partner is kell. Izraelben ma egyöntetű a vélemény: Barak politikai jövőjét csak az mentheti meg, ha sikerül megegyeznie a palesztinokkal és egy aláírt békemegállapodással indulhat neki a következő választásnak. Egy ilyen paktummal már konkrét érvei lennének, és ez esetben a parlamenti választás már nem elsősorban róla szólna, henem kimondva-kimondatlanul a békéről szóló népszavazássá válna. Barak egyetlen esélyét látva talán nem túlzás azt mondani: az izraeli kormányfő jövője Jasszer Arafat kezében van. A kérdés az, vajon Arafatnak mennyire áll érdekében a gyors megegyezés. A palesztin vezetés az új választások hírére azt hangsúlyozta: a szavazás az izraeliek belügye, a palesztin népnek nem egy-egy párttal, vagy politikussal, hanem az izraeli kormánnyal kell megállapodnia. Ez az üzenet félreérthetetlenül jelzi, hogy Baraknak nem lesz könnyű dolga, ha megállapodásra akar jutni Arafattal. A palesztinok ugyanis nagyon jól tudják, hogy az izraeli kormányfő most kényszerhelyzetben van, és ők dobhatják neki a mentőövet. Ennek valószínűleg magas árat szabnak majd.Az izraeli sajtó most azt találgatja, vajon kinek lehet jó egy előrehozott választás. Ezzel sokat nyerhet a legnagyobb ellenzéki párt és annak jelenlegi vezére, Ariel Saron is, bár ez nem egyértelmű. Sok-sok szerencsével jól jöhet ki a játszmából akár maga Barak is. Ám lehet, hogy a mostani kusza helyzetből egy nevető harmadik, Benjamin Netanjahu volt kormányfő profitál majd a legtöbbet. És ez a pont, ahol Saron és Barak érdekei közel kerülnek egymáshoz. Nem véletlen, hogy a néhány hete a nagykoalíciót még elutasító Likud-vezér ma már kész lenne erről tárgyalni. A sajtó egy része szerint egyébként a jelenlegi erőszakhullám idején inkább nemzeti egységkormányra lenne szükség, nem a széthúzást erősítő választási harcra. De Saronnak más szempontok miatt is sürgőssé vált a nagykoalícióban való részvétel. Csak akkor tudja megakadályozni, hogy Barak bármilyen egyezséget kössön a palesztinokkal, ha kormányon belül van.