Nincs általános recept

A sikeres demokratikus átalakulásnak nincs jól bevált, mindenütt alkalmazható receptje. Ami az egyik országnak gyógyír, máshol akár „szövődményekkel” is járhat. A spanyolországi átalakulás tapasztalatai tanulságul szolgáltak a latin-amerikai átmenethez, ezek pedig a kelet-közép-európai országoknak jelenthettek mintát. Ám a gyógyítás – minden segítő szándék ellenére – gyakran kockázattal és fájdalommal jár. Így foglalhatnák össze a neves oxfordi professzor, Laurence Whitehead véleményét.– Mennyiben tartja sikeresnek – tudós elemzőként – az utóbbi tíz esztendőben Kelet-Közép-Európában s azon belül is a Magyarországon bekövetkezett változásokat?– Ha megvizsgáljuk, hol tart Magyarország napjainkban, s összehasonlítjuk azzal, mire számítottunk a kilencvenes évek elején, akkor úgy vélem, a változások sikeresnek tekinthetők. S hogy mi volt a Nyugat szerepe mindebben? Egyfajta modell volt a térség országai számára, hiszen kész mintát kínált a kelet-közép-európaiaknak. Nem kellett tehát újonnan kitalálni őket, csupán készen átvenni, lemásolni.– S ez minden esetben sikeres volt?– Vegyük csak szemügyre az egykori Kelet-Németország esetét! A nyugatnémetek a hajdani NDK-ba pontosan ugyanazokat a jogi, politikai és pártszerkezeteket „exportálták”, amelyeket ők maguk hoztak létre, s amelyeket Nyugat-Németországban alkalmaztak. Ám úgy vélem, hibát követtek el abban, hogy nagyon sok – talán túl sok – politikai pozícióba ültettek „wessiket”.– Miért gondolja, hogy ez hibás lépés volt?– Bizonyos szempontból érthető, hogy miért volt erre szükség, hiszen a nyugatnémetek rengeteg pénzt áldoztak a kelet-németországi átalakulásra. Biztosak akartak lenni abban, hogy a pénz jó kezekbe kerül, s a megfelelő célokra fordítják. Ám ez együtt járt azzal is, hogy a keletnémetek újra diszkriminálva érezték magukat, s így nem alakult ki bennük az a demokratikus érzület, amely szükséges lett volna ahhoz, hogy aktívan részt vegyenek a rendszerváltásban.– Vannak, akik úgy vélik, hogy Milosevics bukása és az utóbbi hetek, hónapok szerbiai eseményei egyenes folyományai a 90-es évek elején Kelet-Közép-Európában lezajlott forradalmaknak...– Ezzel én is egyetértek. Nagyon örülök annak, hogy a szerb nép a saját akaratából, a saját belső folyamatai következtében váltotta le az előző vezetőséget. Ez sokkal szerencsésebb, mint ha a NATO avatkozott volna be, és a szervezet jelölte volna ki az új szerb kormányt. A szerbek maguk dönthettek, hogy ki is legyen hatalmon. Ám Szerbia új irányítói valószínűleg nem fogják mindenben a Nyugat tanácsait követni, hanem azt mondják: mi szerbek vagyunk, megvannak a saját elképzeléseink, s ezek nem feltétlenül egyeznek a Nyugat elképzeléseivel. Mindenesetre úgy vélem, jobb, hogy a szerbek maguk ismerték fel, milyen brutális és bűnös volt a Milosevics-rendszer. Ez ugyanis nagyszerű kiindulópontja lehet az egészséges Szerbia létrejöttének, amely Európa demokratikus partnere lehet. Összeállításunk folytatása a 31. oldalon