Öngól tizenegyesből

Eltévesztették a célpontot és az időpontot a szakszervezetek. A Bokros-csomag helyett a béremelést célzó program ellen tiltakoztak, s nem 1995-ben, hanem 2000-ben jelentették be, hogy betelt a pohár. A „három tizenegyesből” – a tizenegyedik hó tizenegyedik napján tizenegy órakor rendezett budapesti gyűlésen – így öngólokat rúgtak a munkavállalók buzgó érdekvédői.Idén tíz hónap alatt másfél százalékkal emelkedett a reálbér, tavaly ennél is nagyobb arányban nőtt a jövedelmek vásárlóereje. Két év alatt százezerrel sokasodott a foglalkoztatottak száma. Kedvező folyamatoknak vagyunk tanúi tehát, amikor váratlanul hat szakszervezeti szövetség bejelenti: a tűzzel játszik, aki visszaél a munkavállalók türelmével. Azzal, amely az utóbbi tíz évben a társadalmi béke feltétele volt...Megbúvik-e pártpolitikai szándék a háttérben? – vetődik föl a kérdés, tudván, hogy a legnagyobb szakszervezeti szövetség, az MSZOSZ elnöke egyben a legnagyobb ellenzéki párt képviselője is: az a Sándor László, aki a Horn-kormány idejében több millió forintos VIP-hitelt vett föl az adófizetői pénzekből konszolidált Postabanktól. A szombati nagygyűlésen Palkovics Imre, a Munkástanácsok elnöke még tagadta, hogy pártfórumról lenne szó, végül azonban lehullt a lepel: az utolsó szónok már egy előre kinyomtatott politikai kiáltványt fogadtatott el a népes fórummal. Ebben tárt kapukat döngettek: azt követelték, hogy a kormányzat csakis a munkavállalókkal és a munkáltatókkal egyeztetve nyújtsa be a Munka Törvénykönyvére vonatkozó módosítási javaslatot. Ez utóbbival azért dönget nyitott kapukat a hat szakszervezeti szövetség, mert a munkaügyi kormányzat hetek óta szorgalmazza, hogy maga a két szociális partner egyezzen meg e módosítási javaslatokról, a kormányzat ezen változatot elfogadja, s a parlament elé terjeszti. A kabinetet az európai uniós jogharmonizáció követelménye sürgeti, ezért november 25-ig vár a szociális partnerek megegyezésére.Mennyivel előrevivőbb lett volna, ha a szakszervezetek a konfrontációs politika erőltetése helyett inkább a munkáltatókkal kezdeményeztek volna egyeztetést... Látni kell azonban, hogy a széles társadalmi konszenzus megteremtése hiányzik az MSZOSZ hagyományaiból. A szövetség a Horn-kormány idején is inkább a Postabankkal, s nem a kiárusító privatizáció ellen egymagában küszködő villamos-szakszervezettel, a VDSZSZ-szel fűzte szorosra kapcsolatait. Sok érdekes olvasható erről a Hatalomgyakorlás az MSZP–SZDSZ-koalíció idején című Tellér Gyula-kötetben. A Kairosz idei sikerkönyvéből kiderül: az egyik szakszervezeti elnök vezette „Egészségbiztosítási Önkormányzat bőségesen juttatott pénzt és vagyont és pénzszerzési lehetőséget: százötvenmillió a nem létező CM-klinika működési támogatására, milliárdos székházvásárlás a Wesselényi utcában, négy évre egymilliárdos irodabérlet” és így tovább.Számos érdekvédőnek leginkább önmagára és klientúrájára terjed ki szociális érzékenysége. Ezt most a szakszervezeti tömeg is felismerte – s ez volt talán a legnagyobb öngól.