Ott, ahol a hatos megáll...

Július 29-én volt az utolsó vidéki sorsolás, azóta az RTL Klub televízió az esemény helyszíne. A sorsolás televíziós közvetítése minden bizonynyal jót tesz majd a játék népszerűségének – gondoljunk csak a Lottóshow-ra vagy a skandináv lottó sorsolására –, ám ezzel együtt is nosztalgiával emlékezhetünk az országjárás tíz évére. Most azok közül szólalnak meg néhányan, akik aktív résztvevőként végigélték, végigcsinálták ezt az évtizedet.Bicskey Tiborné a sorsolási osztály vezetője, őt kérdeztük először.– Kevesen tudnak róla, hogy a hatos lottó vidékjárása szinte egyidős az Szerencsejáték Rt.-vel. 1991. január 1-jén alakult meg a részvénytársaság, a januári hatoslottó-sorsolást pedig (ekkor tudniillik még havonta húzták a hatost) Kecskeméten, a Szórakaténusz Játékmúzeumban rendezték meg. 1993 újabb mérföldkövet jelentett: a játékok gépesítése tette lehetővé a hetenkénti sorsolásokat. Ez természetesen megnövelte feladatainkat. Magát a sorsolást osztályunk végezte, a helyszínek biztosítása, a rendezvény megszervezése pedig a területi igazgatóságok hatáskörébe tartozott. Ez a korai „roadshow” nagyszerű alkalmat adott arra, hogy a „terigek” ápolják kapcsolataikat az önkormányzatokkal. Egyébként évről évre rengeteg volt a jelentkező, igen sok település szeretett volna vendégül látni bennünket. Nagy gondot fordítottunk a sorsolások előkészítésére, például hogy a sorsolási eszközök megérkezzenek a helyszínre, és hogy váratlan probléma esetén tartalékmegoldás is rendelkezésre álljon. Nem számíthatott az időjárás sem, hétről hétre mindig időben meg kellett érkeznünk. Büszkén mondhatom, hogy a kilenc és fél év alatt egyszer sem maradt el sorsolás, még akkor sem, amikor a tél méteres hóakadályokat küldött az utunkba.– Mesélne erről egy kicsit bővebben?– Zircen, az ország legmagasabban fekvő városában rendeztük a hatos lottó számhúzását, de a hirtelen leesett hó minden utat eltorlaszolt, ami a településre vezetett. Hórabságunkból a gálaműsort szolgáltató Kft. csapata mentett ki bennünket; ők még a honvédséget is mozgósították a hó kotrására. Így mi Budapest irányából elértük célpontunkat, de a Bakony másik oldaláról a területi igazgatóság képviselői már nem tudtak átjutni.– Hogyan fogadták Fortuna kiküldötteit a vendéglátók?– Jól emlékszem, hogy minél kisebb volt a település, annál nagyobb szeretettel vártak bennünket. Ennek valószínűleg az a magyarázata, hogy ezeknek a kis településeknek az életében óriási eseménynek számított, hogy neves művészeket láthatnak színvonalas műsorokban. De maga a sorsolás is élményszámba ment. S nem mellékesen mondom, hogy ott, ahol sorsoltunk, már nem terjengtek olyan „hírek”, amelyek manipulációval vádoltak volna bennünket. A számhúzók ugyanis a település lakói közül kerültek ki, s ők közvetlen közelről győződhettek meg a sorsolás tisztaságáról. Nekünk mint játékszervezőknek is ez volt az egyik fő célunk: a sorsolás emberközelbe hozatala. A sikert fokozta a helyi önkormányzatoknak nyújtott pénzügyi támogatásunk, a kisebb helyeken ez az összeg igen jelentős bevételnek számított.– Sorsolási szempontból milyen lesz a játék jövője?– A hetenkénti sorsolás szombatról vasárnapra került át. A sorsolást az RTL Klubban lehet megtekinteni, nagyon jó időpontban, 18.25-kor, a Híradó előtt. A felvétel saját stúdiónkban készült. A tévéműsor egyelőre a sorsolási esemény bemutatására szorítkozik. A hagyományokat pedig úgy viszszük tovább, hogy a sorsolás ezután is kézzel történik. Ehhez kapcsolódik majd egy akció is, ezzel a számhúzói teendőket lehet „megnyerni”. Természetesen az elképzelés nem teljesen végleges, vannak további terveink a „színesítésre”.Krémer Istvánné és Jung Sándor a sorsolási osztály munkatársai, ők már az első vidéki hatossorsoláson is közreműködtek.– Hogyan emlékeznek, milyen volt?– Január hetedikén, hétfőn délután zajlott a sorsolás a – stílszerűen – Szórakaténusz Játékmúzeumban – mondja Jung Sándor. – Arra is emlékszem, hogy milyen nagyszerű élményt jelentett a kiállított tárgyak közötti barangolás. Egyébként nemcsak a Szerencsejáték Rt., hanem a műsort szervező Szféra Kft. is ekkor debütált, ekkor szerveztek számunkra először sorsolásos műsort. Az eseményt a televízió élő adásban közvetítette.– Életem első olyan sorsolása volt ez – emlékszik Krémer Istvánné –, amely vidéken történt. E sorsoláson már ugyanazt a módszert alkalmaztuk, mint utána tíz éven át. Kézzel húzták ki a számokat a kiválasztott személyek, akik valamennyien a település illusztris polgárainak számítottak. Sőt még a sorsolási gömb is ugyanaz volt, mint amit ma is használunk, és a továbbiakban is használni fogunk.– A tíz évnek bizonyára voltak érdekes, izgalmas pillanatai.– Híressé vált az a szilvásváradi sorsolás – meséli Krémerné Marika –, amikor kisebb malőr borzolta a kedélyeket. Történt ugyanis, hogy az egyik sorsolásra kijelölt úr rossz irányba tekergette a kihúzott számgolyót, amelyet azután képtelenek voltunk kinyitni. Végül a közönség derültsége közepette közös erővel oldottuk meg a helyzetet. Persze mindezt élő rádióadás közben kellett megtenni. Az eset után többé már nem bíztuk a számhúzókra a gömb kinyitását, hanem azt magunk végeztük el.– Az én praxisomban – tűnődik Jung Sándor – a legemlékezetesebb hatoslottó-sorsolás az 1989-es év Szilveszter-napján volt, még az országjárás megindulása előtt. Ekkor „csak” Budapestet jártuk körbe, egész napon át bonyolítva a sorsolást. Az első számot a Lukács fürdőben sorsoltuk, bent a medencében, elegáns gálaruhában. A második számot a Szentkirályi utcai fogászaton húzta ki egy fogorvosnő. A lőrinci lakótelepen, egy tízemeletes ház nyolcadik szintjén húzták a harmadik számot. Ide a közreműködők egy tűzoltólétra segítségével jutottak fel. A negyedik számot a Szabadság téren, az ötödiket egy étteremben, a hatodikat a Vidám Színpadon egy erotikus jelenet alatt húztuk ki. Végül rendőrségi autók felvezetésével értünk be a televízió épületébe, ahol hajnali egykor az évben elsőként világra jött kisbaba boldog édesapja emelte ki a sorsolási gömbből a játék pótszámát.– Körülbelül hány hatoslottó-sorsoláson vettek részt?– Számításaink szerint mindketten körülbelül 170 alkalommal működtünk közre az elmúlt tíz évben.– Mondhatni, az életük részévé vált a hatos lottó sorsolása?– Mindenképpen. Képzeljük el azt a szituációt, hogy megjelenünk olyan településeken, ahol régóta várnak bennünket, ahová sok száz ember életébe fényt tudtunk vinni. Ezeken a helyeken nagyon büszkék tudtunk lenni arra, hogy a Szerencsejáték Rt. dolgozói vagyunk. A céget képviseltük, és éppen ezért csak szívvel-lélekkel lehetett csinálni a munkát. Ez természetesen a magánéletben lemondással is járt, hiszen a rendezvény általában a teljes szombati napra adott elfoglaltságot. Mindemellett hiányozni is fog ez az érzés, és kicsit sajnáljuk, hogy véget ért ez a fejezet.A hatos lottó sorsolása szinte az egész ország tudatában kapcsolódik annak műsorvezetőjéhez, Bay Évához. Őt is emlékezésre kértük.– Büszke vagyok rá, hogy a kezdetektől, a nevezetes kecskeméti sorsolástól kezdve részt vehettem ezeken a rendezvényeken. Az első azért is emlékezetes, mert kecskeméti születésű vagyok. A sorsolások rendkívül jó hangulatban zajlottak, bár az elején nem hittem volna, hogy ilyen hosszú műsorsorozat lesz belőle. Nagyon jó volt a színpadon állni, látni az emberek örömét, vidámságát. Jól ismerem a települések kulturális lehetőségeit, így mondhatom, hogy igazi ajándék volt számukra a hatos lottó gálaműsora. Folyamatosan végigdolgoztam a kilenc és fél évet, statisztikám szerint több mint négyszázötven sorsoláson vettem részt. Egy öszszeszokott csapattal jártam be az országot, szerencsére probléma- és balesetmentesen. Ha az élményekre gondolok, főleg a gyengém, a gasztronómia jut eszembe, az emberek kedvessége mellett. Az a szeretet, ahogyan bennünket köszöntöttek, sokszor vendéglátással is párosult, így a Baja melletti Szeremlén csodálatos halászlét ehettem, a Nógrád megyei sztrapacskák, birkapörköltök ízét is őrzöm.Oltványi Tamással, a sorsolásokat kísérő gálaműsor szervezőjével arról beszélgettünk, hogy számukra mit jelentett ez a feladat.– Az együttműködés kezdetei 1990-re tehetők, ekkor vettük fel a kapcsolatot Tisza László igazgató úrral. Az volt a „haditerv”, hogy a hatosnál élesszük újjá az ötöslottó-sorsolások hagyományait, azért, hogy a vidéki lakosság így ismerje meg ezt az akkor még újnak számító lottójátékot. S mintegy ráadásként kulturális élményhez is jussanak. Így alakult ki a hatos lottó kulturális missziója, bizalomerősítési feladatkörrel egybekötve. Igyekeztünk minél színvonalasabb műsort biztosítani, figyelembe véve a lakosság aktuális igényeit is. Örömmel szolgáltuk a Szerencsejáték Részvénytársaságot egy igen kényes területen, hiszen a sorsolási műsorban esetleg bekövetkező bármilyen probléma komoly, beláthatatlan következményekkel járt volna. Igen jó érzéssel, sőt büszkeséggel tölt el, hogy az eltelt idő alatt egyetlen komoly hiba sem csúszott be, minden sorsolást le tudtunk bonyolítani. Arra volt példa, hogy a közvetítő vonalak egyszerűen lefagytak, ekkor a sorsolást és az azt kísérő műsort rögzítettük, és bejuttattuk a televízióba, így ha felvételről is, de a nézők láthatták kedves műsorukat. Számomra egyébként a legemlékezetesebb élmény az elmúlt évekből az, hogy mint műsorvezető számos alkalommal testközelből láthattam, milyen az, amikor valakit megsimogat a szerencse. Két olyan sorsoláson is részt vehettem, ahol a nyertesek személyesen voltak jelen, és ott a helyszínen értesültek nyereményeikről.