Padlón a jugoszláv gazdaság

Jugoszláviában a kormányalakítási tárgyalások és a decemberi szerbiai választásokra való felkészülés miatt továbbra is a háttérben vannak a gazdaság helyzetével kapcsolatos kérdések, vagyis ezen a téren még mindig csak a helyzetfelmérésnél tartanak. Egyetlen dolog biztos: a jugoszláv gazdaság állapota katasztrofális. A lakosonkénti bruttó nemzeti termék értéke még az 1000 dollárt sem éri el, és ezzel az ország a legszegényebb európai államok közé tartozik. Ha a társadalmi termék az idén 13 százalékkal növekszik, amire van esély, még mindig 10 százalékkal lesz kisebb, mint 1966-ban volt, és csak tíz év múlva várható az 1989-es szint elérése.A szakértők számára egyértelmű, hogy a következő években az országnak nemcsak gazdasági, hanem emberbaráti segélyre is szüksége van, ha meg akarja kezdeni a felzárkózást Európa fejlettebb országaihoz. Abban is egyetértenek, hogy a gazdasági talpra állás puszta álom marad az EU-val való együttműködés nélkül. (Az akkori Európai Gazdasági Közösség 1991-ben mondta fel a Jugoszláviával 1983-ban megkötött együttműködési szerződést.)Belgrád arra számít, hogy az EU-val való kereskedelmi együttműködést az aszimmetrikus kölcsönösség alapján kezdheti meg, ami azt jelenti, hogy az unió piaca gyorsabban nyílik meg a jugoszláv termékek előtt, mint fordítva. Belgrádban azt is remélik, hogy az EU csökkenti a jugoszláv termékekre kivetett vámot, és megszünteti a mennyiségi korlátozásokat. Annak ellenére, hogy az idei év katasztrofális volt a mezőgazdaságban, és Jugoszlávia arra kényszerül, hogy alapvető élelmiszer-ipari cikkeket importáljon, a jövőben mégis arra számít, hogy növelheti mezőgazdasági kivitelét az unió országaiba, mégpedig évente 10 százalékkal. A közgazdászok viszont azzal is tisztában vannak, hogy teljesíteni kell az együttműködés feltételeit: lehetővé kell tenni, hogy külföldiek ingóságokat és ingatlanokat vásároljanak, szabadon folytathassanak gazdasági tevékenységet. Ezenkívül meg kellene szabadítani a gazdaságot a bürokrácia béklyóitól.Mielőtt azonban bármilyen együttműködés megkezdődhetne, tisztázni kell a jugoszláv adósságokat, amelynek pontos összegét még a gazdasági szakértők sem tudják. A becslések szerint 19 milliárd dollár a tartozás, és 11 milliárd dollárra rúgnak a szerződéses kamatok, ám ehhez még jön a késedelem miatti büntetés is. Belgrád ezenkívül vissza akar térni a nemzetközi szervezetekbe, több mint száz ilyen van, és már tíz éve nem fizette a tagsági díjakat. Ilyen körülmények között csak csepp a tengerben az EU által felkínált 200 millió euró értékű segély, ugyanis tudni kell, hogy a következő téli hónapokban napi hárommillió dollár kell csak az energiahordozókra. A pillanatnyi jugoszláv helyzetet hűen tükrözi az elmúlt napok áramválsága: a rendszeres karbantartást már tíz éve hanyagolják, most sorban mennek tönkre az áramfejlesztők. Külföldi segítséggel is csak napi 12, esetenként pedig ennél is hoszszabb ideig tartó kikapcsolásokkal tudták megmenteni a villanyenergiai rendszert a széteséstől. Külön probléma a gázellátás, a magyarországi humanitárius szállítás csak a következő két hétre oldotta meg a problémákat.A pillanatnyi gazdasági mutatók sem kedvezőek. A szeptemberi infláció 8,5 százalékos volt, éves szintre kivetítve ez 167 százalékot jelent. Ilyen helyzetben a stabilizálási program még csak körvonalazódik: az átalakulást három évre tervezik. A dinárnak ebben az időszakban lebegő árfolyama lenne, az áraránytalanságokat fokozatosan számolnák fel, és az inflációt évi 30 százalékos szinten próbálnák tartani. Ehhez is külföldi segélyre van szükség azonban, mindenekelőtt adományok formájában – figyelmeztetnek a közgazdászok.