Ritalin-gyerekek

Betegség-e a kisiskolásokhiperaktivitása,vagy csak a túlhajszolt amerikai nagyvárosi élet velejárója,netán a szülők és a tanárok hozzá nem értésénekeredménye?Minden izgága gyerek idegbeteg-e,és mindannyiukra egyformánhat-e aza kábítószerhez hasonló anyag, amely nélkül ma már több millió amerikai gyermek nem tudnáelképzelnimindennapjait?Nemzedékének John Lennonjaként ismerték Kurt Cobaint, akinek öngyilkossága 1994-ben megrázta a könnyűzenei világot. Amikor heroinfüggővé vált, Courtney Love, a felesége végső kétségbeesésében kábítószer-elvonóba vitte. Másnap a fiatalember megszökött, és seattle-i otthonának garázsában fejbe lőtte magát. Hátrahagyott levelében szörnyű gyomorfájdalmaival és elveszített zenei szenvedélyével magyarázta tettét. De mitől lett a 27 éves sikeres zenész a fájdalmak és a kiábrándultság költője?Cobain halálával az amerikai gyógyszergyártás is a figyelem középpontjába került. Kurt ugyanis azok közé tartozott, akiket gyermekkorukban az agyra ható, egyes vélemények szerint függőséget okozó gyógyszerrel kezeltek. Egyetlen „bűne”, hogy hiperaktív volt. Hétköznapi nyelven szólva: nem tudott nyugton maradni az iskolapadban. Egy igazi „Ritalin-gyerek”, ahogy Amerikában mondják.Egyes pszichiáterek állítják, hogy a hiperaktivitás olyan, gyógyszerrel kezelhető „betegség”, amelynek tünetei között szerepel az izgatott babrálás, az iskolapad minden indok nélküli elhagyása, állandó mehetnék és sok beszéd. A Ritalin (másképpen metilfenidát) a központi idegrendszerre ható, az amfetaminhoz hasonló stimuláns, gyermekek esetében nyugtató hatású szer. Az ingerületátvivő dopaminra hat, ebben az értelemben a kokainhoz hasonló. A függőség kialakításán kívül a legsúlyosabb mellékhatásai: étvágytalanság, súlyvesztés és alvászavarok.A figyelemhiányos rendellenesség (Attention Deficit Disorder) és a figyelemhiányos hiperaktivitásos rendellenesség (Attention Deficit Hyperactive Disorder) szinte járványként terjed. A szülőknek joguk van tudni az igazságot, de rendkívül nehéz eligazodni az egymásnak ellentmondó szakvélemények között. Az amerikai Merrow Report című lap például felhívja a figyelmet arra, hogy a Ritalin-gyártó Ciba–Geigy titokban évek óta sok százezer dollárt juttat az 1987-ben alakult CHADD (figyelemhiány rendellenességében szenvedő gyerekek és felnőttek) nevű csoportosulásnak. „Cserében” a CHADD azt állítja, hogy a stimuláló gyógyszerek nem additívak (nem összeadódók), és hogy az abnormitás oka „valószínűleg az agyban lévő bizonyos kémiai anyagok egyensúlyzavara vagy rendellenessége”.Kevesen tudják, hogy a Ritalin csaknem megegyezik a kábítószerként is használt amfetaminnal. Az Egyesült Államokban a gyógyszerek rendszerében az ópiummal, a kokainnal és a morfiummal azonos, úgynevezett II. kategóriában szerepel – a gyártás a szövetségi kormány előírásai szerinti szigorú kvótarendszerben zajlik. Receptre kapható, ára tablettánként 25-50 cent, amit a betegbiztosító fizet. A tabletta feketepiaci ára a tizenöt dollárt is elérheti. Kábítószerként használva összetörik és beszippantják, vagy vízben feloldva „főzik”, és vénásan adják be.Dr. Boksay István, a New York-i egyetem dementiai (a szellemi képességek maradandó hanyatlása) és geriátriai (az öregkorban előforduló betegségekkel foglalkozó tudományág) kutatóközpontjának vezető pszichiátere szerint a Ritalin nem hat a vérkeringésre és az idegrendszerre olyan mértékben, mint a kokain. Azt állítja, hogy gyerekkorban nem additív.– Stimuláló hatása miatt rendszeresen írok fel öregeknek Ritalint, amely a dopaminreceptorokra hat – számolt be lapunknak az orvos. – A hatása paradox: gyermekeknél nyugtató, felnőttek esetében „emelő”.Dr. Boksay István szerint a figyelemhiányos rendellenesség gyermekkorban kezdődik, de az adatok azt mutatják, hogy felnőttkorban is megmarad, és a (gyógyszer)kezelést folytatni kell. Mivel egyes adatok azt mutatják, hogy túl sok gyermek szedi rendszeresen ezt az erős nyugtatót, a pszichiáter úgy véli, a diagnózis felállítására kellene jobban odafigyelni.– Nem az a baj, hogy alkalmazzák ezt a gyógyszert, hanem hogy valószínűleg nem diagnosztizálnak helyesen. A komoly diagnosztizálás nagyon drága, nem mindenütt vannak meg hozzá a megfelelő feltételek, és hiány van jól képzett gyermekpszichiáterekből még itt, Amerikában is.Ma már ezrekben mérhető az erről a gyógyszerről szóló írások száma, és sok tucat könyv jelent meg a témáról a sajtóban is. Nem volt ez mindig így: körülbelül 1995-ig esetleg a New York-i Soho lapjaiban, a Village Voice-ban vagy a High Timesban lehetett olvasni a pszichés stimulánsok veszélyeiről. Végül is azt írták meg ezek az újságok is, hogy a receptre kapható Ritalin és Prozac (ez utóbbi az agyra ható mesterséges nyugtatók felnőtteknek való változata) ugyanolyan hatású, mint a marihuána és a kokain.Valóban káros-e a Ritalin, és öngyilkossághoz is vezethet rendszeres használata, vagy csak a gyógyszergyártó elleni sajtókampányról van szó? Betegség-e a kisiskolások hiperaktivitása, vagy csak a túlhajszolt amerikai nagyvárosi élet velejárója, netán a szülők és a tanárok hozzá nem értésének eredménye? Minden izgága gyermek idegbeteg-e, és mindannyiukra egyformán hat-e ez a szer?A New York Times első oldalán jelent meg, és bombaként robbant 1999. január 18-án egy cikk a kisiskolások ápolónőiről, akiknek immár az is a feladatkörébe tartozik, hogy ebéd után kiosszák a nyugtalan markokba a pirulákat. Szintén ebben a cikkben szerepel, hogy a kilencvenes évektől kezdve a Ritalin-gyártás 700 százalékkal nőtt, és egyes becslések szerint ma már négymillió (!) gyermek él a szerrel az Egyesült Államokban. Mindenfelé hallani, hogy tele vannak az iskolák ezzel a receptre kapható gyógyszerrel.Egy nyolcadikos kislány a következőket írta az iskola lapjába: „Az iskolában nem szeretik az extrém gyerekeket, azokat, akik gondolkoznak és kérdeznek. Nem illenek bele a normális kategóriába, megbélyegezik és elutasítják őket. Úgyhogy az orvosok ellátnak minket Ritalinnal, és ellenőrzés alatt tartják az agyunkat. Nem tudok helyesen gondolkozni, a nap hat óráján át nem vagyok önmagam. Olyan lettem, amilyennek a rendszer akarja.”Az Heritage Foundation kiadványának egyik írása ezek után jogosan teszi fel a kérdést: hogyan lehetséges, hogy Amerikában, ahol minden kisiskolás tudja, hogy a kábítószerek ártalmasak, több millió közép- és felsőközép-osztálybeli család gyermeke törvényesen olyan szert kaphat receptre, amelyik annyira hasonlít a kokainhoz, hogy csak egy kémikus tudja megállapítani a különbséget?Az Egyesült Államokban újra és újra fellobban a vita a marihuána legalizálásáról, aminek legvehemensebb ellenzői mindig a gyógyszergyártók. A marihuána és a kokain azonnal kiváltana több, úgymond kémiai alapú gyógyszert a piacon, igaz, rendkívül nagy nemzetgazdasági veszteségeket okozva.A Waters and Kraus ügyvédi iroda Texasban gyűjtőpert indított a Ciba–Geigy, a Novartis gyógyszergyártó cég, a CHADD és az amerikai pszichiátriai egyesület ellen. Ebben többek között a következő szerepel: az alperesek aktívan segítik és támogatják azt a koncepciót, amely szerint a gyermekek jelentős számban olyan „betegségben” szenvednek, amelyik narkotikus kezelést kíván. A figyelemzavarral küszködő gyermekek számára nyíltan támogatják a Ritalin használatát mint a legjobb választási lehetőséget. A gyártó félrevezető információkat ad a szülőknek és az iskoláknak, hogy a Ritalin piacát növelje. Nem ismeretes széles körben, hogy egy Ritalin-gyerek nem vonulhat be majd az amerikai hadseregbe csakúgy, mint „rendes” kábítószert szedő társa.A Ritalin, a Prozac, a Valium és társai „élvezeti” cikkek az Egyesült Államokban – tömegesen szedik őket az emberek. Boldogabban, termékenyebben élik-e életüket, vagy kiábrándultság lesz a gigantikus méretű gyógyszergyárak profitjának eredménye? Vajon Kurt Cobain akkor is kábítószer-élvező lett volna, ha gyermekkorában az orvos nem hiperaktivitásban szenvedőnek ítéli meg? Vajon sok tehetséges fiatal más környezetben rosszabb eredményt érne el tanulmányai során nyugtató, „hangulatjavító” tabletták nélkül? Ezeket a kérdéseket próbálják most megválaszolni a Ritalin-gyerekek és a Prozac-szülők országában.