Tallózó

Die WeltwocheBolond-e Amerika? címmel a svájci liberális hetilap „transzatlanti” levelezést közöl. A lap egyik szerzője, Fredy Gsteiger amerikai barátjának, Martin Kiliannak ír hosszabb levelet Amerika furcsaságairól, és erre Martin válaszol, rövidebben. A svájci Fredy bostoni élményéről számol be. A sarki szendvicsboltban, ahol öt dollár ötven egy sima szendvics, megkérdezi a szendvicsárust, hogy mennyit keres óránként. Szokatlan kérdés Amerikában, de az eladó válaszol: öt dollár ötvenet. A gazdag Svájcból érkezett újságírót ez megdöbbenti. Mármint hogy óránként egy szendvics áráért dolgozzon valaki. Majd levelében hozzáteszi: negyvenmillió amerikainak nincs betegbiztosítása, és harmincmillió amerikai él a szegénységi küszöb alatt. Ennek ellenére a társadalom majd kicsattan az optimizmustól.Amerika az az ország, amely minden második Nobel-díjat bekasszíroz, de ahol elképesztően képzetlen emberekkel lehet találkozni. Ahol a „vámosok” a világ legbizalmatlanabb emberei – azt hiszik, hogy mindenki mindenáron az Egyesült Államokba akar bevándorolni. Ahol a szabadság határtalan, miközben óriásfeliratok óvnak a tengerben fürdéstől. „Ahol fojtogató politikai korrektség honol.” Ahol „súlyos alkoholistának tekintik azt, aki ebédjéhez egy pohár sört iszik”. Ahol évente harmincezer embert lőnek le, ami nem vezet fegyvervásárlási korlátozáshoz. És ahol különösen egy dolgot kezelnek nagyon liberális módon: a halálbüntetést. Vajon a vallásszabadságot fejezi-e ki, hogy Kansasban csak azért nem tanítják a fejlődéstant, mert az ellentmond Ádám és Éva meséjének? Vajon Amerika megteheti-e azt, amit más nem, csak azért, mert a világ vezető hatalma? Például mindenütt bírálhatja a gazdasági protekcionizmust, miközben ő maga vidáman gyakorolja? Az amerikai pszichésen elnyomott, szexmániás nép. A vaj csomagolására nyomtatott koleszterintartalmat böngészi, mielőtt betenné a vásárlókosarába, majd vidáman szenynyezi a levegőt az autója tankjából kiáramló kipufogógázzal. Ahol negyvenévesek húszéves feneket tetetnek fel maguknak sebésszel, és felpumpáltatják a mellüket. Ahol a nagyszerű ősök ideális államot akartak felépíteni, amelyből gazdasági részérdekekkel átszőtt, korrupt politikai rendszer lett. Különben is, kérdezi Fredy, miért állítják be úgy a légkondicionálót, hogy mindenki megfagyjon, és a hollywoodi filmeken a jók miért néznek ki mindig jól, a rosszak pedig mindig gonosznak? És két amerikai beszélgetésében miért a dollár minden tizedik szó?Martin sóhajtással kezdi válaszát: bár meg tudná válaszolni barátja összes kérdését. Sőt az ellentmondásokhoz még ő is hozzá tudna tenni néhányat. Például azt, hogy az ipari országok közül Amerika a legvallásosabb. De a hirdetett keresztényi tolerancia és megbocsátás ellenére itt büntetik a legkeményebben a bűnöket. Az egy idő óta kétségbevonhatatlan piaci sikerek pedig a hatalom eddig soha nem látott arroganciáját váltotta ki. Azután itt vannak az elnökválasztások. Olyan ember – George W. Bush – kezébe kerülhet a világ globális nagyhatalmának vezetése, aki életében csak négyszer hagyta el az Egyesült Államokat. Európában egyszer járt. De hát, írja Martin, Amerikától mindig várható, hogy kellemes meglepetést okozzon. Amerika élettel teli, és egy kicsit bolond is – lesz mivel szórakoztatnia a világot.Der SpiegelA német liberális hetilap Korszellem rovata Versenyfutás a jóért című cikkében oldalakat szentel egy igen aggasztó jelenségnek. Nevezetesen, hogy az új antiszemitizmus mind nagyobb teret hódít a német középosztály körében is. Reinhard Mohr egy ellentmondásos berlini jelenettel kezdi cikkét. Néhány hete zöld páncélautó védi az Oranienburger Strasséban álló új zsinagógát, amely a város egyik legfőbb látványossága. A járdát száz méter hosszúságban vasrács zárja le. Az utcán rendőrségi járművek. Géppisztolyos rendőrök őrzik az épületet. Újonnan felszerelt videokamerák pásztázzák a területet. Az embereket belépés előtt izraeli biztonságiak ellenőrzik. Olykor megjelenik egy helikopter. „Háborús állapotok békeidőben – a Közel-Kelet szele.”Eközben a világ minden részéről áramlanak a turisták, hogy megnézzék a zsinagógában megrendezett kiállítást, amelynek címe Zsidók Berlinben, 1938–1945. A zsinagógából kifelé tartók eredeti izraeli ételeket kóstolhatnak. Majd klezmerestre mehetnek. Virágzik a zsidó kultúra a berlini köztársaságban.Csakhogy e külső jelek mellett valami nagyon megváltozott Németországban. A felszín alatt. És ez a változás – az antiszemitizmus térnyerése – már egyáltalán nem korlátozódik a szélsőjobbra. Mi lehet ennek az oka? Wilmersdorfban egy zsidó boltos már nem mer kippával a fején mutatkozni az utcán.Már hosszabb ideje érkeznek gyalázkodó levelek zsidó prominens közéleti személyiségekhez. Csakhogy újabban nem névtelenek a levelek. A levélen ott a feladó teljes neve és címe. A doktori címmel együtt. A Frankfurter Allgemeine Zeitung már antiszemita levelet is közöl, mint tette október 12-én, amikor Lother Groppe jezsuita atya ajánlotta a zsidóknak, hogy ne oktatgassák a német népet. És hozzátette, jobb lenne, ha ünnepi alkalmakkor a zsidók központi tanácsának vezetője nem ülne mindig az első sorban, ahol a szövetségi elnök ül.A hetilap ezek után felsorol több, zsidók és zsidó objektumok ellen elkövetett támadást, majd azt írja: elképesztő, hogy éjjel-nappal védeni kell a náci bűnök emlékműveit, zsidó objektumokat, iskolákat és óvodákat attól a német néptől, amely a népirtást elkövette. „Vajon negyven év politikai és intellektuális »múltfeldolgozás« nem volt elegendő ahhoz, hogy a tolerancia minimumát elérjük? Nem elegendő a televízióban a nemzetiszocializmusról szóló számtalan dokumentumműsor – a ZDF-en épp most mutatják be a hatrészes Holokausztot –, hogy azokban is felébressze a történelmi tudat és a morális tisztelet minimumát a meghurcoltakkal szemben, akik nem olvasnak? Vajon a németek tényleg »soha sem bocsátanak meg Auschwitz zsidóinak«?”