Távközlés piacnyitás(?)

Mint már tavasszal is, a Pantel szorgalmazza a legkitartóbban azt, hogy valódi vita alakuljon ki a készülô egységes hírközlési törvény körül. Nem ôk tehetnek róla, ha ennek a vitának a kialakulása ma még távolabbinak tûnik, mint május–júniusban, a távközlés ágazati felügyeletének kiszervezése elôtt a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztériumból. Mert igaz ugyan, hogy az interneten is hozzáférhetô a tervezet immáron kilencedik változata, de sajnos a Pantel által rendezett konferencián a Sík Zoltán kormánybiztos helyett elôadó Erényi István nem a vitatott pontok megoldásának módozatairól – a konkrét törvényszövegrôl – beszélt, hanem általában emlegette a vitás és megoldandó kérdéseket. Amelyek között, látva az illetékesek ódzkodását a valódi vitától, immár azt is érdemes firtatni, hogy vajon lesz-e még a Matáv és a többi koncessziós telefontársaság monopóliumának megszûnte elôtt új, egységes távközlési törvény.Miután a távközlési szolgáltatás a bitek, bájtok átvitelétôl az alkalmazás szolgáltatási tevékenységig minden szinten a jelen és a közeljövô húzó ágazata, a szabályozás alapkérdése az, megmaradjon-e a Matáv dominanciája a felszabadított piacon is, és meddig. Számos olyan eleme van a távközlési infrastruktúrának – például az elôfizetôi állomás, végpont –, amit ha egy domináns telefontársaság sikeresen el tud zárni a fellépô alternatívok elôl, akkor nyert ügye van. Rövidesen egyedül marad a piacon. A dolog természetébôl fakad, hogy a monopólium megszûnése nem jár azonnal a dominancia megszûnésével is, sôt ha teljesen szabadjára engedik a piacot, akár erôsödhet is. Ezért – és ezt nagyon szépen, világosan kifejtette a konferencián Nagy Márta, a Gazdasági Versenyhivatal elnökhelyettese – igenis szükség van a domináns szolgáltatót korlátozó, a feltörekvô újakat helyzetbe hozó szabályozásra. A kimondott kormányzati cél, ennyi azért kiderült Erényi István elôadásából, egyértelmûen a dominanciát csökkentô, a valódi verseny kialakulását elôsegítô aszimmetrikus törvényi szabályozás.A Pantel szervezte konferencia délelôtti elôadásai mindegyike ezt a kérdést világította meg, és aki már vett részt az egységes hírközlési törvénnyel kapcsolatos konferenciák valamelyikén, az gyorsan belezökkent a témába. A tudomány mai állása szerint a legtöbb pénz a beszédszolgáltatásban van. Vannak elemzések, amik azt mutatják, hogy az adatátvitel volumenben sokszorosan felülmúlja majd néhány év múlva a beszédátvitelt, de mellettük ott vannak azok a számítások is, amelyek a bevétel várható alakulását mutatják.Ezekbôl pedig az derül ki, hogy a viszonylag szerény mértékben növekvô beszédátvitelben többszörös pénz van, mint az adatátvitelben. Nem csoda hát, hogy kis hazánkban a Matáv minél nagyobb elônnyel, a már mûködô alternatív szolgáltatók viszont minél kisebb hátránnyal kívánnak nekivágni 2002-nek, az elsô, koncessziós korlátok nélküli évnek.A vita elsôsorban két ponton csúcsosodik ki. Az egyik a keresztfinanszírozás problémája. Ne vihesse a domináns szolgáltató árait az egyik területen a költségek alá úgy, hogy a veszteségeket a koncessziós monopólium bevételeibôl fedezi. A másik az úgynevezett összekapcsolás ára, vagyis az a kérdés, hogy a domináns, a lakossággal közvetlen összeköttetésben lévô szolgáltató mennyit kér azért, hogy az alternatív szolgáltató belépési pontját az ô úgynevezett elôfizetôi hurkát használva éri el a fogyasztó. Ha ez a díj túl nagy, akkor az egész szolgáltatás haszna a domináns szolgáltatónál csapódik le, nem lesz érdemes belépni a piacra, nem lesz verseny, nem lesz, ami letörje az árakat.Ezen a helyzeten persze oldott valamit a nemzetközi távhívásban bevezetett – adatátviteli szolgáltatásnak minôsítve engedélyezett – IP-s telefonálás, hiszen a nemzetközi forgalomban lenyomta az árakat (ma már a Matávnál is lehet IP-n a szokásosnál olcsóbban telefonálni külföldre, csak elôre ki kell fizetni az árát a kártya megvásárlásakor). De még hátravan a belföldi távhívás, ami a legnagyobb falat, és ahol az összekapcsolás kérdése keményen fölmerül.A konferencián tehát Erényi István elôadása a maga nemében nem volt ugyan rossz, csak éppen olyan volt, mint ha valaki az elsô gimnáziumban a szorzótáblát kezdi tanítani a gyerekeknek. Érdemben annyi derült ki belôle, hogy a kormányzat e pillanatban úgy látja, lehet a jövô év közepéig törvényt alkotni, és akkor – no persze ha azonnal meghozzák a végrehajtási utasításokat is hozzá – lehet elég idô a felkészülésre a piacnyitásig. Volt azért elôadó, a már említett Nagy Márta, aki szókimondásával, világos okfejtésével megmentette a távközlés liberalizálásának fogós kérdéseivel foglalkozó köztisztviselôk becsületét.Az elnökhelyettes asszony általános összefoglalót adott arról, hogy milyen versenyszabályozási lehetôségek vannak, hogy mit és hogyan szabályoz az Európai Unió, és ez mit jelent a mi szempontunkból. A Versenyhivatal szerint a versenyjog kevés ahhoz, hogy a már meglévô dominanciát visszaszorítsa, ahhoz szükség van az aszimmetrikus szabályozásra, különféle engedélyezési eljárások fenntartására, a szoros együttmûködésre a felügyeleti hatóság és a Versenyhivatal között. Ennek az a magyarázata, hogy a Versenyhivatal utólagos kontrollt gyakorol, egy már kialakult helyzet orvoslására szolgál. A közvetlen szabályozással viszont már eleve intézkedni lehet arról, hogy a meglévô piaci súlyból ne lehessen túlsúly, ne érvényesüljön a dominancia. Az új szereplôk be tudjanak lépni a piacra, tehát verseny legyen.Ebben az elôadásban volt egy tanulságos okfejtés arról, hogy meddig terjedhet, mit jelent a tôke, a tulajdon szabadságának védelme. Nagy Márta a német alkotmányt idézte, mely szerint a tulajdon kötelez – mármint arra, hogy azt a tulajdonos a közjó érdekében, és ne azzal ellentétesen használja fel. Vagyis az államnak nemhogy joga, de kötelessége beavatkozni ott, ahol a kialakult helyzet segít a tulajdonosnak a vevôi érdekekkel, a nyílt versennyel ellentétes magatartás fenntartásában.