Vörösmarty-kérdések

Vörösmarty születésének kétszázadik évfordulója előtt tisztelegve írta ki a nyáron a Petőfi Irodalmi Múzeum és a Kortárs Irodalmi Központ verspályázatát a Gondolatok a könyvtárban kérdésére: „Ment-e a könyvek által a világ elébb?” Hogy kilencvenkilenc költő – köztük tizenhárom a határon túlról – tollat ragadott, azt mutatja, a kérdés válaszra ihleti a ma emberét is. Aztán, ha a múzeum prospektusát áttanulmányozzuk, feltűnik a hiány: milyen sok elismert, élvonalbeli költő maradt távol Ágh Istvántól Zalán Tiborig.A zsűri – Ilia Mihály, Kukorelly Endre, Margócsy István, Mészáros Sándor, Réz Pál – így is talált négy olyan verset, amelyet jutalomra érdemesnek ítélt: a Jász Attiláét, Lackfi Jánosét, Tandori Dezsőét és Tőzsér Árpádét. (A múzeum munkatársai Petőcz Andrásnak adtak különdíjat.)A közönség huszonöt verskéziratot láthat a megújult Károlyi-palotában, s a többi hetvennégyet is előhívhatja számítógépről. Így tiszteleg az intézmény Vörösmarty előtt, a pályázatot szervező és kiállítást rendező Kovács Ida jóvoltából. S így gyarapítja a kéziratállományát, amelyről az utókor dönti majd el, érdemes-e a figyelemre.Egy kiállítás, amelynek legvonzóbb részlete, a Vörösmarty-vers felnagyított kézirata persze nem megfelelő keret arra, hogy költészetünk mai állapotáról képet kapjunk. Leginkább azon töprengünk el – alkalmi grafológusként –, hogy e számítógépes korban mennyire ép még a betűformálás. A legtöbb verset többször el kellene olvasnunk, csendben, magányosan, hogy felfedjük titkait. Csak így derülhet ki, hogy – némely általános sajátosságon túl – melyek azok az árnyalatnyi vagy épp lényegi különbségek, amelyek az egyes írások között megmutatkoznak. Továbbá az, hogy Tandori Dezső A könyv-virág című verse kötődik talán a legtöbb szállal és a legmélyebben Vörösmartyhoz s egyszersmind a mostani ezredvéghez.Tőzsér Árpád úgy véli, vége a Gutenberg-galaxisnak: „Rongyból lett a könyv, de már rongy se lesz / belőle, elnyeli nyomtalanul / földünk, e roppant emésztőgödör. / Mint szerzetes-cellák tölgyajtaja, / mely mögött az egyén megszületett, / becsukódik az utolsó lap is, / s mi – végleg – a néma, személytelen / űr sivatagába kizáratunk.” Lackfi János saját olvasmányélményei nyomán tesz hitet a könyv mellett: „a világ sehova se vitt / de a könyv a fájdalomig”. Jász Attila Egy fáradt tükör monológjai című díjnyertes versében a „mégis fáradozni kell” Vörösmarty-gondolatot kérdőjelezi meg – az olvasók körének szűkülése, azaz, némi túlzással, a befogadók elmaradása miatt.Az ezredvégi költő persze mindent tud, már ami a költészet eszköztárát illeti, virtuóz módon kezeli a formát, ha kell, ontja a tiszta rímeket, máskor tudatosan ront, megújítja a magyar jambust, könnyedén építkezik vendégszövegekből. Egyvalamit nem tud: lesznek-e olvasói?A Vörösmarty-év fontos eseménye e pályázat és kiállítás, de a fő rendezvények, a tudományos konferencia, a székesfehérvári ünnepi megemlékezés és Szabó Magda Vörösmarty-drámájának bemutatója még hátravannak. S talán a Fiumei úti temetőben is feltűnik valakinek, hogy a Vörösmarty Mihály 1800–1855 feliratú, szerény síremlék szintén felújításra szorul.