Washingtonba Floridán át vezet az út

Az Egyesült Államokban a politikai tradíciók egyik legfontosabbika, hogy az ország első emberét minden szökőév novemberének első keddjén választhatják meg az amerikaiak. Ezúttal november 7-én járulhat Amerika az urnákhoz. Már aki elmegy. Négy éve ugyanis igencsak alacsony részvétel mellett tartották meg a választásokat. Igaz, akkor minden lefutottnak tűnt. Nem úgy most, amikor az utóbbi negyven év legszorosabb kampányfinisének lehetünk tanúi.Talán nem túlzás azt állítani, hogy Florida mostanában többet szerepel az amerikai médiumokban, mint amikor valamilyen természeti csapás vagy egy ámokfutó gyilkos miatt kerül a híradók élére és a lapok címoldalára. Nem, most nem a hurrikán söpör végig az államon. A félsziget lakói mégis „forgószélbe” kerültek. Politikai „szélvihar” száguld át Floridán. Az amerikai elnökválasztás hajrájában különleges sajtófigyelem övezi a floridaiakat. Amerikai és külföldi újságírók, televíziós forgatócsoportok szállták meg az államot. Vadidegen emberek köszönnek rá a sétányokon gyanútlanul andalgókra, a tengerparton kocogókra, a bevásárlóközpontok gyorséttermeiben hamburgereiket majszolókra. Jelöltre szavaznak majd november7-én. Eddig még állták a rohamot, hiszen Amerikában mindenki szeret (szeretne) szerepelni a tévében. Most azonban egy kicsit mintha elegük lenne a politikából. Nem elég, hogy a két nagy párt elnökjelöltje, a republikánus George W. Bush és a demokrata Al Gore kampányfilmjeinek se vége, se hossza a televíziós csatornákon, hogy a családok, miután a munkából hazatérnek, az üzenetrögzítőkön a jelöltek választásra buzdító üzeneteit találják meg (Busht édesanyja „protezsálja” telefonon a választóknak), de már (a számtalan közvéleménykutató után) az újságírók is őket bombázzák a kérdéseikkel. A floridaiakban az a kép alakulhatott ki, hogy most rajtuk áll, ki lesz a Fehér Ház következő lakója. És ez valószínűleg így is van.Florida coronat. Nem hiszem, hogy a tengerentúlon túl sokan ismernék a magyar történelemben híressé vált mondást: Ugocsa non coronat. Ennek kifordított, Floridára fabrikált változatával azonban feltehetően sok amerikai elemző egyetértene. Az amerikai választási rendszer sajátossága ugyanis, hogy furcsamód nem „egyszerű” országos szavazás folyik arról, melyik jelölt a népszerűbb, szimpatikusabb, esetleg rátermettebb vezető. Ez így túl egyszerű lenne. Ebben az esetben a politikai szakértőknek elegendő lenne rápillantaniuk a közvélemény-kutatások tetszési indexére, és könnyedén meg tudnák jósolni: ki lesz a következő elnök. Az Egyesült Államokban azonban úgynevezett elektori rendszer van: a szavazók az elnökjelöltekre leadott szavazataikkal csak azt döntik el, hogy államukban éppen melyik jelölt nyert, és az adott állam meghatározott számú elektora eszerint adja majd le voksát. Éppen ezért a népszerűségi mutatók vizsgálata mellett már hetek óta egy másik táblázat böngészése okozza a legnagyobb izgalmat a politikával foglalkozóknak Amerikában. Ezekben a naponta változó előrejelzésekben a kutatók azt próbálják megjósolni, melyik jelölt melyik állam elektori voksaira számíthat. Hogy a számolgatás ne legyen túl egyszerű, a különböző amerikai tagállamok más-más számú elektorral rendelkeznek. Az elnökjelölteknek tehát nem csupán arra kell figyelniük, hogy minél több államot sorakoztassanak fel maguk mögé, de az sem mellékes, hogy a sűrűn lakott, tehát több elektort delegáló államok is őket támogassák. Florida ezért vált most főszereplővé. Az Egyesült Államok negyedik legtöbb elektori voksát adó államában, az eddigi felmérések szerint, az elnökválasztás előtti napokig nem dőlt el, hogy melyik jelölt felé billen el a mérleg nyelve.Az 50 tagállam és a fővárosi körzet (Washington D. C.) összesen 538 elektori szavazatának összeszámlálása után dől el, hogy ki lesz az Egyesült Államok első elnöke a harmadik évezredben. Az győz, aki legalább 270 elektor támogató voksával rendelkezik majd. Az elemzők eddigi számításai szerint Bush és Gore szinte ugyanannyi elektorra számíthatna (208-208). Természetesen ez csak akkor igaz, ha az államok többségében már valóban „lefutottnak” tekinthető a verseny. Tizenkét-tizenhárom államban azonban még nem dőlt el semmi. Ennek a „maradéknak” a meghódítása az utolsó napok feladata. A nagy elektori bázisú államok közül Texasra biztosan számíthat az államot kormányzó republikánus jelölt. A két legnagyobb, Kalifornia és New York azonban inkább Gore felé húz. Éppen ezért értékelődött fel a negyedik legtöbb elektort adó Florida szerepe. Ráadásul ez az állam az, ahol az egész mostani elnökválasztási kampány furcsaságai esszenciálisan megjelennek. Florida kormányzója Jeb Bush, a republikánus elnökjelölt öccse. Ennek alapján sokan már előre odaadták a floridai elektorok voksát Bushnak. Másrészt Florida sokszínű etnikai összetétele miatt lehetne akár Gore biztos bázisa is, hiszen a demokraták hagyományosan sok szavazatot gyűjtenek a kisebbségek által lakott területeken. A floridaiak azonban nehezen döntenek. Ahogy az egyik helyi lakos a Time magazin tudósítójának mondta, „a két rossz közül számára Bush tűnik a kevésbé rossznak”. Egy másik helybéli pedig azért szavazna Gore-ra, mert „talán ő lehet az, aki képes lesz folytatni a sikeres gazdaságpolitikát”.Sok-sok „talán”, „esetleg”, „nem tudom” és „tulajdonképpen mindegy” hangzik el a megkérdezettek szájából. A bizonytalanság általános. Nem csoda. A két versengő jelölt utolsó percig bizonytalan kimenetelű versengésében eddig sem Bush, sem Gore nem mutatott olyan teljesítményt, amellyel egyértelműen a maga javára fordíthatta volna a küzdelmet. Ráadásul most mindketten azzal érvelnek: a szavazók ne bízzanak a másikban, mert az úgysem tartja be az ígéreteit. Gore kampánystábja Bush texasi kormányzói tevékenységét igyekszik ízekre szedni és ezzel bizonyítani a republikánus jelölt alkalmatlanságát. Bush csapatának viszont Gore-t sikerült füllentésen és nagyotmondáson kapni az első közös televíziós vitájuk után. A másik tehát hazudik. De melyik? Lehet, hogy mindkettő? Hiszen Bush is és Gore is ígéretek özönét zúdítja a választókra. Adócsökkentés itt, reformtervek ott. Röpködnek a dollár-milliárdok. Ki tud itt eligazodni? Most persze lehet ígérgetni, hiszen a gazdaság eddig sohasem tapasztalt hosszú és egyenletes prosperitás korszakát éli. A költségvetés hiánya megszűnt, és a washingtoni kormányzat hatalmas többletbevételekkel gazdálkodhat. De vajon mit éreznek majd ebből az amerikai átlagemberek? Mondjuk délen, Floridában. És van-e bármilyen különbség aközött, hogy a világ első számú nagyhatalmát egy republikánus, avagy egy demokrata politikus irányítja. Egy floridai kávézóban üldögélő baráti társaság egyik tagja mindenesetre sommásan a következőket mondta az érdeklődő újságírónak: semmi sem fog változni, hiszen a kormányzatot a nagy pénzek által mozgatott érdekek vezérlik.Az amerikaiak, köztük a most a választások főszereplőivé előlépő floridaiak persze nem az ország általános helyzete, a gazdaság állapota miatt fáradtak el a politikától. Inkább csak arról van szó, hogy akkor, amikor a gazdasági helyzet jó, amikor az amerikaiak évről évre többet fogyaszthatnak, vásárolhatnak a pénzükért, akkor majdhogynem mindegy, ki irányítja az országot. Az elmúlt években ugyanis kiderült: az Egyesült Államokat semmi sem mentheti meg attól, hogy továbbra is a világ legerősebb és leggazdagabb országa, hatalma legyen. A politikai elit botrányai miatt (elég csak Bill Clinton elnök szerelmi ügyeire és annak következményeire) sem tört meg a fejlődés. Az amerikaiak abba is beletörődtek, hogy ezúttal két igencsak szürke elnökjelölt közül kell választaniuk (a zöldek elnökjelöltje, Ralph Nader nem tekinthető alternatívának). A többség inkább azt tudja, hogy kire miért nem szavaz. Az elemzők pedig, akik néhány nappal a voksolás előtt nyilvánosan nem is mernek jóslásokba bocsátkozni, igazából csak azt tudják, melyik jelölt miért bukhat el a versengésben.A választás másnapján végre fellélegezhetnek a floridaiak: nincs több szórólap, kampányreklám, újságírói roham.