A bűvös 11-es

Rögtön az elején ki kell jelentenem, hogy a 11-es egyáltalán nem bűvös, sőt! Csupa kellemetlen emlékem fűzôdik hozzá. Tizenegyedik voltam az osztálynaplóban, tizenegyszer vallottam szerelmet életemben, és a tizenegyes miatt csúsztam le életem talán legnagyobb nyereményérôl.A rengeteg sorcsapás és balsejtelem dacára is úgy érzem, foglalkozni kell ezzel a számmal, mert jócskán akad benne lehetôség. Rengeteg példát sorolhatnék arra vonatkozólag, miként változtatta meg a 11-es a világtörténelem alakulását, de nem teszem. Inkább a saját példámat fogom elmondani, okulásképpen az utánam következôknek.Az eset jó harminc évvel ezelőtt történt, s mert akkoriban fölöttébb rendezetlenek voltak a pénzügyeim, végsô kétségbeesés gyanánt a totózás reménykeltő eszközéhez folyamodtam. Nem volt nagy gyakorlatom a dologban. Néhány kudarccal végzôdô próbálkozást leszámítva (egyszer például nulla találatom lett) tökéletes kezdőnek számítottam, s ez volt az, amiben tulajdonképpen reménykedhettem. Határtalan lelkesedéssel vetettem magam az olasz foci tanulmányozásába, mert akkoriban – éppen túl voltunk egy országot-világot megrengető totóbotrányon – csak olasz meccsek szerepelhettek a listán. A rengeteg számadat között feltűnt egy név, Anastasi neve. Ez a fickó valósággal szórta a gólokat.Ennyi év távlatából fölöttébb kaotikusnak tűnik ez a készülődés, ám akkor eszembe sem jutott a módszerem logikusságán elmélkedni. Gyűjtöttem az eredményeket, kalandoztam térben és idôben, s amikor megérett bennem az elhatározás, vásároltam egy totószelvényt.Azt az izgalmat, ami kitöltése közben elkapott, nehezen felejtem el, hiszen tudtam, óriási a tét: ha elherdálom a „szűz kéz szerencsét hoz” lehetôséget, az idôk végezetéig totózhatok egy fikarcnyi nyeremény nélkül.A forduló napján egész Itália fölött felhőtlen volt az ég. Nem kavarhatott be váratlan felhôszakadás, orkán erejű szélvihar, nem estek az égbôl kisbalták, sem százéves öregasszonyok. A papírforma biztosítottnak látszott.Este tízkor leültem a rádió elé, kezembe vettem a kedvenc keresztrejtvényfejtô ceruzámat, és vártam, hogy a bemondó elsorolja az eredményeket. Az elsô négy meccsel nem volt semmi baj, hiszen a biztosnál is biztosabb egyesre lehetett számítani. Szépen ki is pipáltam valamennyit, de ekkor már idegeskedtem is egy kicsit, mert kezdett tétje lenni a dolognak. A hatodik, hetedik és nyolcadik találatnál a ceruza, mint a morzeadó gombja, kikopogta szívdobogásom ritmusát. Kilencig mégis, minden különösebb vérnyomás-emelkedés nélkül eljutottam. Aztán következett a Bari–Modena meccs, a nagy talány. E két csapat egymást követte a táblázaton, mindenben tök egyformák voltak, még az edzők lelkiállapotát tekintve is. Csak tippelni lehetett, s én nem tudni, miért, kettesre gyanakodtam. Bejött. Tíz találaton álltam, nyerô pozícióban. A tizenegyedik meccs is kétesnek látszott, de több jel arra utalt, hogy a Foggia biztosan legyőzi a Mantovát. Mégis döntetlenre voksoltan. Kell a meglepetés, különben semmit sem ér a telitalálat. Úgy kalkuláltam, ha ezen a két meccsen túljutok, nagy nyereményt vághatok zsebre. És lőn: a Foggia végigrohamozta a kilencven percet, de képtelen volt gólt lôni.Már csak egy mérkôzés maradt: a Cagliari–Lanerosi találkozó. A Cagliari a gólvágó Anastasival futott ki, s nekem már csak boldog izgalommal be kellett jelölnöm a biztos egyest. Majd leestem a székrôl, amikor megtudtam: Anastasi tizenegyest hibázott, s a Lanerosi pontot rabolt a szárd fôvárosból. Ráadásul csekély nyereményértékű szelvényemet késôbb a fogadóirodában nem találták meg, így tökéletesen hoppon maradtam.Hát ezért óvakodom a bűvös 11-estől.