A helyzet foglyai

Ha négy esztendeje azt jövendöli valaki Romániában, hogy az akkor egyöntetűen Iliescu ellen szavazó magyarság a következő választás második fordulójában fegyelmezetten megszavazza a volt megyei párttitkárt, bolondnak nézték volna.Tegnap ez történt: a „menteni a menthetőt”, „két rossz közül a kisebbiket választani” szlogenek működtek, a romániai magyarok elfeledték az ellopott forradalmat (mely után csak magyarokat zártak börtönbe), és lenyelték a vásárhelyi eseményeket (mely után csak a védekező magyarokat és románokat ítélték el), és visszaengedték a hatalomba azt, aki elnökségének hat esztendeje alatt – ha kellett – bányászokkal őrizte meg pozícióit.Az erdélyi magyarok – mint már annyiszor az elmúlt évtizedekben – most is a helyzet foglyai. Nem véletlen hát, hogy hangulatuk az 1990-es véres márciusi események idején tapasztaltakhoz hasonló. Az idősebbek már rég belefásultak a reménytelenségbe, s most a fiatalok és középkorúak jelentős része is a kivándorláson gondolkodik. Bár még nem szaporodtak meg a sorok a magyar konzulátus előtt, de már magam is jó pár telefonhívást, e-mailt, levelet kaptam, melyben rég elfeledett ismerősök és otthon maradó konokságukról ismert jóbarátok érdeklődtek anyaországi munkahely, ösztöndíj, lakás felől.A román választópolgár hangulatára is az undor szó a legmegfelelőbb. Iliescu hívei a régmúlt idők létbiztonságát sírják vissza, a Vadimra voksolók pedig a rendszerben és a politikában csalódottak, ezért rendcsináló, erős kezet akarnak, bármilyen áron. Hogy a főként fiatalokból álló nagyromán tábor miért egy politikai bohóctól várja ezt, rejtély – úgy látszik, Romániában tíz évvel a változások után is fontosabb a hangerő a minőségnél.Iliescu és pártja járt a legjobban. A következő években ha Európa felé mutató törvényeket kell megszavazni a parlamentben, bizton számíthatnak a leváltott koalíció pártjainak támogatására, hiszen ők egyszerűen nem szavazhatnak másképp. Amikor populista, idegenellenes, központosító rendelkezéseket terveznek, kormányon kívülről segít Vadim és Funar csapata. Az RMDSZ követeléseire is jogosan teheti fel Iliescu a kérdést: miért kértek tőlem olyasmit, amit négy év kormányzati munka után nem tudtatok magatoknak megoldani?Egy neves román gondolkodó, Oktavian Paler úgy fogalmazott nemrég: a demokrácia fogalma nem zárja ki a nemzeti öngyilkosság lehetőségét sem. Románia most a gyors halál helyett a lassú agóniát választotta.