A versenyképesség a tét

Az igazi kérdés az, hogy miként tudja a magyar gazdaság megtartani versenyképességét az Európai Unióban úgy, hogy felzárkózzék ahhoz bérben és árban – fejtette ki Vértes András, a Gazdaságkutató Intézet (GKI) Gazdaságkutató Rt. vezetője, aki tegnap az integrációs bizottság ülésén tájékoztatta a képviselőket a versenyképesség fenntartásáról szóló kutatásokról.A GKI nemrég elkészült kutatása a magyar gazdaság elkövetkezendő öt-tíz évének fejlődési pályáját vizsgálta. Vértes rámutatott: a minisztérium modellszerű vizsgálatot végzett. Figyelembe vették azt, hogy az EU-országok egy főre jutó GDP-szintje közeledik, de az átlagostól 20-30 százalékkal eltér. A magyarországi egy főre jutó GDP az EU-átlag ötven százaléka, és meszsze elmarad még a görög és portugál mutatóktól is. Az árszintekben is különbségek tapasztalhatók az unió országai között. Az utóbbi évtizedekben az EU-hoz csatlakozó országok relatív árszintje általában nőtt, majd lelassult az emelkedés. Szembetűnő viszont, hogy a bérszint – például a portugál reálbér – nőtt a valutafelértékelődéssel. Vértes szerint a magyarországi reálkeresetek gyorsabban fognak emelkedni, mint az EU-ban. Kérdéses azonban az, hogyan ad fedezetet a magyar gazdaság a reáljövedelmek és a reálvaluta felértékelődésére.A bizottság tegnapi ülésén megvitatta a 2001. és 2002. évi költségvetésről szóló törvénytervezet módosító javaslatait, majd a Földművelési és Vidékfejlesztési Minisztérium álláspontját meghallgatva az állat- és növényegészségügy területén végrehajtandó feladatokat tárgyalták.Nizzával kapcsolatban a legoptimistább és legpesszimistább forgatókönyvek is megjelentek – nyilatkozta lapunknak Szájer József. Az ilyen típusú döntéseknél, a nagyon éles, hosszan vitatott kérdéseknél sok minden az utolsó pillanatra marad. A tagországok kompromisszumképességén múlik az, hogy milyen eredményt sikerül elérni. Jelentős siker, hogy az országjelentések idején a tagországok elé terjesztett EU-bizottsági javaslat – amely a bővítés menetrendjére, útvonalára vonatkozik – elnyerte az uniós külügyminiszterek támogatását. Ebből arra következtethetünk, hogy amennyiben az intézményi reformok problémáját nem tudják olyan átütő sikerrel megoldani, mint azt az előzetes várakozások jelezték, a bővítés ügye nem kerül súlyos hátrányba. A csatlakozás szempontjából természetesen az lenne az ideális állapot, ha Nizzában meg tudnának állapodni az intézményi reformokban, és ez középtávon lekerülne az Európai Unió napirendjéről.