Álomhatalom

A külső és a nálamnál hatalmasabbnak bizonyuló erő nem a jóságos Isten, nem a sors, hanem az államhatalom képében kopogtatott az ajtómon.A fenti ünnepélyes mondat egy baloldali napilap karácsony közeli számában jelent meg. Minthogy a baloldali pártok, szak- és civil szervezetek elsősorban a munkavállalók, a kétkezi dolgozók érdekeit védik, föltételezhető, hogy a megrendítő sorokat olyan állampolgár írta, aki nem tudta visszafizetni az OTP-től húsz esztendeje fölvett hitelét, mivel az államhatalom tíz esztendeje önhatalmúlag fölemelte a kamatot, s az ezt már fizetni képtelen illetőt kilakoltatták. Még a kép is megelevenedik előttünk: az államhatalom egy végrehajtó képében kopogtat, zörget, dörömböl a polgár ajtaján, majd azt fölfeszítve behatol, hogy kiakolbólítsa a lakásra érdemtelenné vált szerzetet.Ám továbbolvasva a cikket, kiderül: nem hétköznapi emberről van szó, hanem egyenesen egy volt bankárról. Olyan pénzügyi szakemberről mégpedig, aki 45 millió forint végkielégítést vett föl attól a banktól, amelyet előzőleg húszmilliárd adófizetői forinttal kellett „konszolidálnia” a galád államhatalomnak... Ebben a bankban volt öt esztendőn át vezérigazgató Kunos Péter, akinek ajtaján – mint a bevezetőben felidéződött – kopogtatott az államhatalom. Melyik hatalmi ág képviselője kopogtatott? – mereng el az ógörög jogi bölcselet nyomán a kívülálló. A törvényhozásé? Nem, minden országgyűlési képviselő békében hagyta a bankárt. A végrehajtásé? Nem, kormánytag sem zavarta Kunos nyugalmát. Ezzel szemben az előbbiektől független igazságszolgáltatás képviselői zörgettek. Miért? Erről egyetlen szót sem szól karácsony közeli cikkében a pénzügyér. Nos: mert az Agrobank úgy adott kölcsön E-hitelt vállalkozóknak, hogy kikötötte: a pénzből privatizálandó vagyon bizonyos részét a banknak engedje át a hitelfelvevő. Így a bank tulajdonosai – nagyrészt brit üzletemberek – a magyar E-hitel révén juthattak többletvagyonhoz. S a bank vezérigazgatója busásabb prémiumokat vehetett át fáradozásaiért...A machináció olyannyira törvénytelennek találtatott, hogy a Legfelsőbb Bíróság – egy felülvizsgálati per révén – kétszer is másfél év börtönre ítélte az elkövetőt (bűntársa, Kovács Mihály bankelnök, egészségi állapotára való tekintettel, felfüggesztett börtönbüntetést kapott, de neki egy nemesfémügye még függőben van). Az ítélet jogerőre emelkedett, s büntetését a bűnös letöltötte. Mégpedig annak ellenére, hogy vétkeinek megmagyarázására feltűnően nagy lehetőséget kapott az elektronikus médiumokban ő is, ügyvédje is. Míg az ügyész, hivatalának vastörvényeinél fogva, hallgatott.A büntetett előéletű bankember most újra nyilvánossághoz jut: hangoztathatja ártatlanságát, elhallgathatja 45 milliós végkielégítését, megvádolhatja az államhatalmat (még a hatalmi ágak közti különbséget is összemosva, en bloc). Mindezt: karácsony előtt, és – kapaszkodjon meg a kedves olvasó – a tízparancsolat jegyében. Igen, így érvényesül igazán a gondolatszabadság. Így jön felszínre a vélemények sokszínűsége. Így virágzik tél közepén is a demokrácia.Színesítsük még tovább a közéletet – bátorodik fel a kívülálló. Milyen megragadó eszmefuttatást tehetne közzé a „Ne lopj” parancsolatról a whiskys rabló. A „Ne ölj” rendelkezésről pedig a sport BMW-jével rendőrhalált okozó, majd zavartalanul vidám műsorokat adó énekes dalolhatna. „Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat” – erről az az őrző-védő főnök írhatna esszét, aki erőszakos pénzbehajtás vádjával áll bíróság elé, s letartóztatása okán már egy éve nem alhat budai lovagvárában. „Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot” – szól a nyolcadik parancsolat. Tanulságos lenne a Tocsik-ügy szereplőitől – köztük az első fokon elítélt, de a parlamentben büszkén bent ülő Boldvai László szocialista képviselőtől – cikket rendelni e kérdésről is.Így mind velük együtt álmodhatnánk az eszményi államhatalomról.