Amnesztia

Valószínűleg én vagyok az egyetlen féleszű ebben az országban. A kedvemért vegyük végig még egyszer. „Átlagosan három évig tart, amíg a holland gyerekek elvesztik tejfogukat. Egyes magyarországi rendőrkapitányságokon ezt már huszonnégy óra alatt is el tudják intézni”. Ez a cím jelent meg december 9-én az NRC Handelsblad nevű holland lapban, fényképpel – mint az Amnesty International hirdetése. Önök értik?Hogyan tudják azok az egyes magyarországi rendőrkapitányságok elintézni, hogy egy vagy több tetszés szerinti holland gyerek az átlagos három évnél lényegesen hamarabb, konkrétan huszonnégy óra alatt elveszítse a tejfogait? Hogyan? Mindegy, tételezzük fel, hogy Hollandiában nem kell pontosan fogalmazni, különösen magyar ügyekben, ez az ottani alkotmányban valahol rögzítve lehet. A holland sajtóban jelentek meg Vásárhelyi Mária halálfélelmei, Herczog Edit szocialista képviselőnő memoárjai, „Amit nem mondott Kövér László, de amire szerintem gondolt” címmel, és a „rohadt, zsidózó magyarok” kitételt is egy holland lap helyezte olvasói érdeklődésének a homlokterébe.Nem csoda, ha a kellőképpen előkészített németalföldi termőtalajba az Amnesty International is elvetette az ő saját magvait, teljesen igazuk van egyébként, a jól futó kampányokat meg kell lovagolni. Leszámítva a leszámítandókat, nekem nagyon tetszett a szlogen szerkezete, sok analógiát tudnék gyártani. Például: „Átlagosan az örökkévalóságig tart, amíg egy kommunista pártból szociáldemokrata lesz. Egyes magyar pártok ezt már néhány hét alatt is el tudják intézni.” Vagy: „Átlagosan négy évig tart, amíg egy nemzeti kormányt a média tönkre tud tenni. Egyes magyarországi sajtótermékek ezt már egy év alatt is el tudják intézni.” Ez sem rossz: „Átlagosan soha nem fordul elő, hogy egy ellenzéki párt taxisblokádot szervezzen a kormány megbuktatására. Egyes magyarországi ellenzéki pártok ezt már néhány nap alatt is el tudják intézni.” Még sok ilyet lehetne szerkeszteni. Sajnos ezek a kampányok gyorsan lejárnak, Mark Stolwijknak, az Amnesty International amszterdami szóvivőjének végül ki kellett jelentenie: „A tényeket nemigazán hamisítottuk meg, hiszen vannak bizonyítékaink arról, hogy magyar rendőrök gyerekeket kínoztak meg, nem a fogukat verték ki ugyan, de a képet metaforaként kell értelmezni. (?) Bocsánatot nem kérünk, de legközelebb árnyaltabban fogalmazunk.”Így persze minden rendben van. Úgyhogy én is gyorsan ideírom, hogy a holland sajtó menetrendszerűen felül magyarországi informátorai hazugságainak, akik mellesleg közönséges gazemberek, és a Magyarországot illetően végtelenül tudatlan holland újságírók ténykedését itthon rendszeresen belpolitikai fegyverként használják, amit az illető holland uraknak persze nem kötelességük figyelembe venni, mint ahogy az elébük tárt súlyos adatokat sem kell egyéb forrásokból ellenőrizniük, mert ez csak a világ összes többi részén kötelező újságírói rutin, Hollandia ez alól fel van mentve, és erről a holland kollégáknak nemhogy papírjuk, de fizetett hirdetésük van. De ne feledkezzünk meg az Amnesty International holland részlegéről sem, amely félnótások gyülekezete, Mark Stolwijk pedig, az ő nemigazán meghamisított tényeivel (ó, a tények nagyon jól viselik nemigazán történő meghamisításukat) egy hamisítatlan, békebeli futóbolond. Mindezt természetesen metaforaként kell értelmezni, bocsánatot nem kérek, de legközelebb árnyaltabban fogok fogalmazni. Már a jövő héten is. Megígérem.