Ave rex Ladislaus

Nem sokkal az után, hogy befejeztem az egyetemet, és a középkori Magyarország felfedezésére (vagyis lefényképezésére) adtam a fejem, váratlanul kaptam egy olyan feladatot, amelyen – akkor nem sejtettem –, közel öt évig dolgoztam. Sok ezer kilométert beutaztam, s aztán több mint egy évtizedig vártam, hogy lássam könyv alakban munkám eredményét. A megtisztelő feladatot László Gyula régész adta, akinek neve is, munkássága is jól ismert. Pályája elején (1943-ban) már írt a Szent László-legenda középkori falképciklusról, boncolgatta annak jelentésrétegeit. Pontosan ötven évvel később, életének alkonyán láthatta és vehette kézbe erről szóló összefoglaló munkáját. A zavaros könyvterjesztésnek köszönhetően boltban alig volt hozzáférhető. Úgy tudom, hogy az utolsó példányt, amely raktáron volt, én vásároltam meg. Pedig fontos könyv volt, olyan, amelyet majd mindenkinek az asztalára szívesen letennék. Megváltozott formában és tartalommal most karácsonyra szép albumként ebből a képanyagból megjelenik egy újabb válogatás, amelyet Hankovszky Béla J. OP (Szent László „apokrif szentsége”) és Kerny Terézia művészettörténész tanulmánya (Szent László tisztelete és középkori ikonográfiája) kísér. A könyv megjelentetését a Paulus Hungarus (a Szent Domokos-rend magyarországi kiadója) és a Kairosz Kiadó közösen vállalta. Őket illeti köszönet és dicséret.