Az ő XX. századuk

„Az emberiség satnyul, a betegségek száma és minősége növekszik. A gyermekhalandóság évről évre nagy százalékkal szökken felfelé, a sorozásoknál nem különb százalékkal fogy a katonának való ember. Az emberiség szaporodása évről évre kisebb arányú, az emberek életkorának középszáma is egyre kisebb és kisebb.És le tudott győzni az orvostudomány csak egy ezelőtt gyógyíthatatlan betegséget? Ellenkezőleg! E nyavalyák pusztító ereje évről évre erősebb.A tüdővész óriási arányokban szedi áldozatait, mint soha ez előtt. A rákbetegség öldöklő hatásában csak most nyilatkozik meg teljes nagyságával. A trachoma feltartóztatás nélkül terjed, és kimélet nélkül vakítja meg az embereket. A bujakór az emberiség egész tömegeit, itt-ott egész falvakat, városokat ellepett, és nincs ellene orvosság. A görvélykór éppen ugy megöli az embert ma, mint ezer évvel ezelőtt. A kolera, himlő, tifusz, diftéria, a sarlak, a lépfene, a máj- és vesebajok, a lázak, a tifuszok, a szívbajok, aszthmák, görcsök, epilepsziák stb. stb. csak úgy tizedelik az embereket, mint évezredekkel ezelőtt.Azután van egy nagy mértékmérője az orvostudománynak az emberiség érdekében tett szolgálataira nézve: az idegesség.Laufenauer tanár mondta: A jövő század az idegesség százada. Hol van hát az orvostudomány, mely az emberiséget oda hozta, hogy már a közel jövőben oda van dobva az idegesség nagy, pusztító betegségének?! Hogy teljesítette az orvostudomány kötelességét, hogy ide juttatta az emberiséget?! Hol van hát az orvostudomány igazsága?! Ki higyjen még a mai orvostudománynak, midőn úgy nevelte az emberiséget, hogy a jövő században eljő az idegesség százada, az emberiség általános megbetegedése, pusztulása?(...) Az orvostudomány a természet törvényeinek ellenére születetett, nőtt, élt, fejlődött és él, de nekem ugy látszik, hogy már betellett a pohár, már lejárt az órája. Az utolsó óraütések most hangzanak el. Az igaztalanságnak is meg van a maga ereje: ez az erő még küzd, de már a végsőkön van.”(Fazekas Dániel: A természetes gyógyítási mód. Budapest, 1899, 55–56. o.)