Az önkormányzatnak nem kell felhalmoznia

Vezető pozícióban nyolc esztendőnél többet politikusnak nem szabadna eltöltenie, mert elvesztheti a talajt a lába alól – mondta lapunknak adott interjújában Vajda Pál (MSZP) főpolgármester-helyettes. A városatya úgy nyilatkozott: nem javult a viszonya Atkári János (SZDSZ) főpolgármester-helyettessel. A két politikus között elsősorban gazdasági kérdésekben van nagy szemléletbeli különbség.A kormány nemrégiben megtagadta a tizenegy budapesti beruházás hitelfelvételéhez szükséges garancia biztosítását. Emiatt menynyit csúszhatnak az építkezések és rekonstrukciók?– Legfeljebb egy-két hónapot, tehát a munkák befejezése, az üzembehelyezések időpontja nem változik jelentősen. A kormányzat érthetetlen döntése azért okoz csúszást, mert módosítani kell a beruházási okmányokat, hiszen a szövegben szereplő kormánygaranciát bankgaranciára kell változtatni. Nyilván módosulnak a pénzügyi feltételek is, hiszen a kormánygarancia 145 millió forintba került volna, az első osztályú bankgaranciához pedig milliárdos nagyságrendű összeg szükséges. A kormány döntését azért is tartjuk érthetetlennek, mert az államnak egy fillérjébe sem került volna a garancia, ám annak megtagadása száz forintot húz ki minden egyes magyar állampolgár zsebéből.– Korábban a főpolgármester úgy nyilatkozott, hogy az állam ezzel a lépésével kivonult a füstgázmosó építéséből. Eszerint már a Környezetvédelmi Alap Célelőirányzat (KAC) sem támogatja a beruházást?– Három-négy hete írtuk alá Skultéty Sándor államtitkár úrral azt a szerződést, amely a mai helyzetnek megfelelően rendezi a korábbi, 1997-es megállapodás részleteit. Eszerint a KAC 2,8 milliárd forintot ad vissza nem térítendő támogatásként, 1,7 millárd forintot pedig visszatérítendő, ám kamatmentes támogatásként kapunk. Ez utóbbit a füstgázmosó üzembehelyezését követő öt év alatt kell öt egyforma részletben visszafizetni. Remélem, nem visszakozik egyik fél sem a megállapodástól azután, hogy nemrégiben megújítottuk azt.– Derce Tamás újpesti polgármester nemrégiben pert indított a rákospalotai szemétégető környezetszenynyezése miatt az üzemeltető Fővárosi Közterület-fenntartó Rt. ellen. Egykori újpesti alpolgármesterként ön egyetért ezzel?– Az ügy körül nyolc év alatt kialakult lakossági indulatot maximálisan megértem. Hat éve főpolgármester-helyettesként foglalkozom a projekt előkészítésével, néhány hajtincsem el is hullott időközben. Ezek az emberek olyan területen élnek, ahol az érvényes környezetvédelmi előírásokhoz képest a károsanyag-kibocsátás ötven-százszorosa a határértéknek. Az ott élőknek sokkal sűrűbben kell például portalanítaniuk az ablakokat, mert a szemétégető porkibocsátása százszorosa a megengedettnek. A dioxin-kibocsátás is meghaladja a határértékeket, érthető tehát az indulat. Nem értem azonban, hogy miért most indított pert a polgármester, miért nem akkor, amikor még bizonytalan volt a beruházás sorsa. Most azonban tudható, hogy legkésőbb tavasszal megindul az összességében 23 milliárd forintos építkezés, és ennek csak egy része a füstgázmosó. A feljelentések az esetek többségében csupán PR-célokat szolgálnak. Ma ugyanis egy-egy ilyen bejelentésnek hírértéke van, erről mindenki ír.– A perekkel kapcsolatos különvéleménye a 4-es metró esetében is érvényes?– Nem, mert a metróper eredményét mindenkor ismertetjük a közvéleménnyel. Budapest az elmúlt hat esztendőben egyébként nem tartozott a perindító önkormányzatok közé. A metróper arról szól, hogy egy jogállamban az ország kormánya és a főváros önkormányzata ugyanolyan szerződő felek voltak, mint két magáncég, vagyis a szerződést mindkét félnek be kell tartania. A jogállamban a jog az úr, és nem a kormány, a főváros vagy valamelyik hatalmi ág.– A hannoveri használt villamosok vásárlásáról Atkári János azt mondta, hogy csődbe mehet a főváros, ezért nem támogatja az ötletet.– Atkári János pontosan úgy fogalmazott: vagy a város megy csődbe, vagy a BKV. Érzésem szerint ő inkább a BKV csődje mellett döntene. Én ezzel szemben azt állítom: a város organizált működési alapját az jelenti, hogy közlekedni lehet a városban. Még csak a rémképeimben sem merek arra gondolni, hogy összeomoljon a közösségi közlekedés, mert akkor megszűnik a város organizált működése, és a város ugyanúgy bukik, mint a BKV. Ezért én ezt a vagylagos szemléletet természetesen nem tudom elfogadni. Abban egyetértek főpolgármester-helyettes társammal, hogy a város önmaga a közlekedési gondokat nem tudja megoldani. Szűk a gazdasági mozgástere ahhoz, hogy a közlekedés okozta problémahalmazt egyedül kezelje. Az állam szerepvállalása nélkül Budapest közlekedési problémái nem oldhatók meg. A városnak viszont kutya kötelessége, hogy tehetségéhez és energiáihoz képest – akár kockázatot is vállalva – mindent tegyen meg az összeomlás elkerülésére. A hannoveri villamosok vásárlásáról szóló javaslat egy olyan lehetőség, amely mellett felelős politikus, felelős politikai erő nem mehet el. Az ajánlat jó, hiszen korszerű villamosokat vehetünk.– Sokan azért bírálják a javaslatot, mert a villamosok használtak, huszonhárom évesek.– Csak csendben jegyzem meg, hogy Budapest villamosállományának életkora közelít a negyven év felé, de van ötvenéves kocsink is. A huszonhárom év pedig egy villamos életében olyan, mint az ember esetében a tinikor. Egyébként, ha kimegyünk Dél-Pestre, látjuk, hogy az UV típusú villamos teljesen elavult, és felújítását már nem is javasolják. Háromszáztizenkilenc ilyen villamosunk van. Közülük 152 darabot lecserélhetnénk nyolcvan hannoveri kocsival. De nem én tartom a kezemben a bölcsek kövét. Azt azonban látni kell, hogy három-öt éven belül összeomlik a villamoságazat, ha nem teszünk semmit. A hannoveri kocsik esetében tízéves megtérülési időt számolnak a szakemberek, vagyis ötéves futamidejű hitelből 8,2 milliárd forintért az UV-kocsik felét lecserélhetnénk. A többi UV cseréjére a körúti villamoscsere ad majd lehetőséget. Ennél a programnál már a tenderkiírásnál tartunk, tizenkétmilliárd forintért körülbelül húsz új villamost vásárolunk, mert az új járművek ára hétszerese a hannoveri használt villamosokénak.– Nem merült fel, hogy az új villamosok vásárlása esetén előnyben részesítsék például a Ganzot?– Ha új villamost vásárolok, akkor a lehető legkorszerűbbet kell beszerezni, ezért nyílt, nemzetközi tendert írunk ki. Szerintem ma nincs olyan állapotban a Ganz, hogy egy ilyen tendert megnyerhessen.– Mi lesz tehát a sorsuk a lecserélt körúti villamosoknak?– Az UV-villamosok másik felét cseréljük le velük. Ezzel Budapestnek egy fiatalabb, korszerűbb állománya lesz, és tizenöt évvel eltoljuk az UV-k felének problematikáját. Természetesen más megoldást is el tudok fogadni, csak azt a lehetőséget előbb meg kell találni.– Elképzelhető, hogy a villamosvásárlás kényszere miatt hozzányúlnak a metróra félretett harmincmilliárd forinthoz?– Nem. Aki azt gondolja, hogy Budapest objektív városszerkezeti adottságait figyelembe véve az ezredforduló utáni másfél évtizedben kezelni tudja a főváros közlekedését metró nélkül, az nem itt él. Hihetetlen ugyanis a motorizáció, a nyolcvanas évek elejéhez képest megötszöröződött a gépkocsiállomány, és a szakemberek szerint a folyamatnak még nincs vége. A közúti forgalom igénye megnő. Időközben kijelölték azt az öt úgynevezett korridort, amelyeken keresztül az ország csatlakozik Európa úthálózatához. Mind az öt korridor érinti Budapestet. A főváros helyzetéből és szerepéből fakadóan nemcsak kereskedelmi, gazdasági, kulturális központjává válhat a régiónak, hanem közlekedési centruma is. Ebből következik, hogy a városnak nincs más útja, mint a közösségi közlekedés fejlesztése és ezen belül is a kötöttpályás közlekedés bővítése.– Mennyire reális veszély a BKV csődje?– Az a stabilizációs program, amelyet Aba Botonddal közösen fogalmaztunk meg tavaly a költségvetés elfogadása előtt, azt mutatja, hogy 2001 végéig, 2002 közepéig menedzselhető a BKV. Az elmúlt hat esztendőben a BKV-ból minden veszteségforrást felszámoltunk, és minden tartalékot kifacsartunk. Nemrégiben a koalíciós partnerünk szorgalmazására úgy világíttattuk át a társaságot, hogy az átvilágító is érdekelt volt a tartalékok feltárásában, mert abból ők is részesültek. Az eredmény az lett, hogy összesen 800 millió forint tartalékot találtak, miközben a BKV mérlegfőösszege hetvenmilliárd forint. Hétezer embert építettünk le konfliktusmentesen a társaságnál. Többek közt ennek köszönhető, hogy ma még nincsen szanálási helyzetben a BKV.– Nem tárgyalnak az állammal arról, hogy újra támogassa a nagyvárosi tömegközlekedést? 1996-ban a Horn kormány szüntette meg a városi tömegközlekedés állami szubvencióját.– Folyamatosan kezdeményezem a tárgyalásokat. De sajnos ez is olyan, mint a szerelem: tárgyalásokat csak kétoldalúan lehet megtartani. Márpedig ma nincs fogékonyság a helyzet korrekt megbeszélésére. A központi költségvetéshez – párttársaim kérésére – megfogalmaztam egy módosító indítványt. Ebben nemcsak a budapesti, hanem az összes nagyvárosi tömegközlekedési társaság számára kértem tizenötmilliárd forintot. Kíváncsi vagyok, hogy elfogadja-e a parlament. Illúzióim nincsenek.– Térjünk át a politikára. Demszky Gábor – nyilván az elnökválasztási kampánya részeként – úgy nyilatkozott, az MSZP csak akkor gerjed, ha az igazgatósági tagságok kerülnek szóba.– Nem örülök annak, hogy a koalíciós partnerünk minősít minket, főként nem, ha alaptalanul teszi azt. Nézzük meg inkább, hogy Budapest önkormányzata mikor vezette be a díjkompenzáció rendszerét: 1995-ben. Ez előtt az MSZP elhanyagolható erővel volt jelen a közgyűlésben, a várost pedig a szabad demokraták vezették. Megnézhetjük azt is, hogy ki kezdeményezte két évvel ezelőtt a legrászorultabbak karácsonyi közműszámláinak kifizetését. Tehát a tények és a minősítések elég nagy ollót mutatnak. Gondolom, most már megnyugszik a főpolgármester, és megfontolja majd a további minősítéseket. Budapesten a szocialisták senkit nem minősítenek, még az ellenzéket sem.– A nyáron ön elismerte, hogy Atkári úrral megromlott a viszonya. Javult-e azóta a helyzet?– Én mindig próbálok kultúremberhez méltóan figyelemfelkeltő módon köszönni, de nem mindig kapok választ. Eltérő az értékrendünk, és eltérő a gazdaságfilozófiánk, rengeteg a vitánk egymással. De azt hozzátenném: nem én választottam őt partnernek, és ő sem választott engem. Választani feleséget lehet, a koalíciós partnert az erőviszonyok adják. Én egyébként alapvetően koalíciópárti vagyok, és az is maradok.– Mi okozza önök közt a legtöbb vitát?– A gazdasági kérdések. Szerintem ugyanis az általam elképzelt fejlesztések forrása megtalálható a költségvetésben, csak a sokat hivatkozott gazdálkodási modellt kellene dinamikussá tenni, amely most rettentő statikus. A budapesti fejlesztési források évente átlagosan húszmilliárd forinttal nőnek, de ugyanennyivel növekszik az állampapírokba fektetett tartalék is. Ez azért van, mert egy demokratikus berendezkedésű világban a beruházások előkészítése hosszú folyamat. Egy-egy beruházás előkészítésénél számtalan hatósággal kell egyeztetni, és ennek időtartama a hatóságok számától függ. Ugyanakkor a beruházások kivitelezésére félretett pénz ott „ketyeg”, mert szerepel a költségvetésben, és nem költhetjük el, mert a projekt folyamatban van. Dinamikus akkor lenne a modell, ha szétválasztanánk az előkészítés és a kivitelezés folyamatát. Ezáltal háromszor annyi beruházást lehetne megindítani, mint jelenleg. Ezt sajnos még nem tudtam elérni, mert más a logikánk. Ha marad a jelenlegi modell, akkor jövőre a jelenlegi százmilliárdos tartalék 120 milliárd forint lesz, márpedig nem hiszem, hogy van olyan közgazdász, aki azt állítja: Budapest önkormányzatának felhalmozó önkormányzatnak kell lennie. Itt ütközünk nagyon sokat Atkári Jánossal.– Ez esetben el tudja képzelni, hogy még négy évet dolgozik főpolgármester-helyettesként Atkári Jánossal, vagy egy hozzá hasonló, technokrata szemléletű politikussal?– Még egyszer mondom, a partnert nem én választom. Ugyanakkor, ha egyszer befolyásom lesz, akkor a megfelelő jogszabályba beépítem, hogy egy tisztségben nyolc évnél többet ne működhessen ugyanaz a személy. Az embernek szüksége van az információs környezet változására úgy nyolcévenként. Egy ilyen munkakörben egyrészt őrlődik az ember, másrészt pedig hatalmi pozícióban egy idő után elvesztheti lába alól a talajt.– Ön volt az egyetlen, aki a kábelügyben elismerte a felelősségét. Később, amikor a Fidesz az ön és Demszky Gábor fegyelmi felelősségre vonását kezdeményezte, megszavazta, hogy az előterjesztés napirendre kerüljön. Így tesz majd a Fidesz által kezdeményezett rendkívüli közgyűlésen is?– Természetesen igen. Ha rólam van szó, vállalnom kell minden helyzetet. Ugyanakkor meg kell mondanom, hogy a mai politikai közéletben gyomorforgatónak tartom azt a botránypolitizálást, ami hónapok óta folyik. Embereket ráncigálnak bele különböző ügyekbe, esetleg alaptalanul, és megalázó módon. Amikor viszont kiderül, hogy a vádlónak nincs igaza, nincs annyi betyárbecsülete, hogy kiálljon, és közölje: tévedtem, elnézést. A kábelügyet egy felfújt ügynek tartom. A Fidesz most azt állítja, hogy Vajda Pál nyolcszázmillió forint kárt okozott. Ezt orcátlanságnak tartom, hiszen 800 millió forintnyi károkozás az én felfogásom szerint büntetőügy. Eredetileg büntetőügynek gondolta a Fidesz is: nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés miatt feljelentést tett ismeretlen tettes ellen. Információim szerint a nyomozó hatóság még júniusban azzal zárta az ügyet, hogy vagyoni hátrány nem állapítható meg, súlyos jogsértés nem történt. Most ismét elővenni az ügyet, ez ugyanabba a politikai műfajba tartozik, mint amikor például a belügyminisztert alaptalanul vádolják.